Johann Wolfgang von Goethe költeményének első része képezi a librettó alapját, de igazából nem Faust a főszereplő, hanem Margit. Eredetileg Marguerite is az opera címe. Már a bemutató sikeres volt – elsősorban a Mefisztót alakító Émile Balanquénak köszönhetően –, majd gyakorlatilag Franciaország nemzeti operájává nőtte ki magát a darab. A francia nagyopera elemei mind megtalálhatók benne: tömegjelenetek, balett, irracionális elemek. Zeneileg a franciák németesnek, a németek pedig franciásnak tartják. Hangvétele erősen lírai, nem találkozunk benne olaszos, nagyerejű, szenvedélyes, drámai képekkel. A vallásos témájú epizódoknál viszont valódi ihletett magasztosságot érezhetünk.

Magyar prömierje 1863. szeptember 2-án volt.

Játszódik egy német városban, a XVI. században, valamint Mefisztó birodalmában.

Játékidő: 3 óra.

Első felvonás

Nyitány: finom, lassú, szomorú bevezető után a "Valentin imája"-téma bontakozik ki.

Tenor ária kórussal: az öreg Faust doktor dolgozószobájában ül könyvei közt. Elkeseredetten és lemondóan töpreng az élet vigasztalanságán és választalanságán. Hajnalodik, kinyitja az ablakot, de a beszűrődő fényről csak a halál jut eszébe, mely megnyugvást adhat. Kis üveg mérget vesz elő, egy pohárba önti. Már a szájához emelné, mikor dalt hall: az élet szép, nyílnak a virágok, süt a nap... El próbálja hessegetni, de ismét hallja: a madarak csicseregnek, a patak csörgedez, vár a rét, a lágy fű, Istennek legyen hála. Isten..! - kiált föl Faust. Úgy érzi, Isten nem segít rajta, ezért megidézi a pokol királyát.

Tenor-basszus duett: megjelenik Mefisztó karddal, palásttal, tollas kalappal. Kérdi Fausttól, mit bámul olyan rökönyödötten. Faust háromszor elküldi, de Mefisztó maradni akar hamár idefáradt. Végül Faust kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja az ördög tudományát: nem hatalmat és pénzt kér, hanem fiatal akar lenni ismét, és élvezni akarja a szerelmet. Mefisztó viszont árat szab ennek: itt a földön mindenben segíti Faustot, de a doktor a másvilágon az övé lesz. Szerződés írnak alá, miután megjelent Margit látomása, és Faust úgy döntött, ennek a lánynak a megszerzése megéri az örök kárhozatot. Az ördög varázsitalt ad neki, ami megfiatalítja Faustot. Még ma nekivágnak együtt utuknak.

Második felvonás

Kórusjelenet: kocsma a városban. Katonák és diákok élvezik a borivás örömeit. A diákok, és katonák akarnak tetszeni a lányoknak, de a póruljárástól és csalódástól legalább annnyira tartanak. Bezzeg a bor és a sör nem hagy cserben, tehát jöhetnek.

Jelenet: Valentin, Wagner és Siebel is itt van. Valentin, Margit bátyja aggódik, mi lesz húgával, amíg ők a háborúban vannak. Siebel megnyugtatja, hogy mivel ő ittmarad, vigyázni fog Margitra. (Siebel fiatalabb a katonáknál, tizenéves, ezért nadrágszerep: szoprán vagy mezzoszoprán énekesnő játssza)

Bariton ária: Valentin imádkozik, hogy amíg messze jár, Isten vigyázzon a húgára, s ha a háborúban meghalna, az égből fog vigyázni rá ő is.

Jelenet: visszatérnek a kocsmába a poharakhoz. Mefisztó és Faust is ide jönnek, s az ördög bejelenti az iddogálóknak, hogy énekelni fog az Aranyborjúról.

Mefisztó rondója: arról énekel, hogy az egész világ eladó, és mind a szegények, mind gazdagok a pénz körül táncolnak. Az erény is eladó, a bűn is eladó, megvehető, a pénz miatt vannak a háborúk és minden viszály az emberek közt - a sátán pedig örül ennek.

Jelenet: az embereknek tetszik a dal, Mefisztó ismerkedik a fiatalemberekkel. Kezet fog Wagnerral, s azt mondja neki, a tenyeréből látja, hogy az első várostromnál meg fog halni. Siebel kezében azt látja, hogy eztán minden virág el fog benne hervadni. Az rákérdez, mit jelentsen ez, mire az ördög rávágja: nem viszel több rózsát Margitnak. Húga neve hallatán Valentin is fölkapja a fejét, de neki is csúnya jövőt jósol az ördög: párbajban fog meghalni hamarosan. Mefisztó beleiszik Wagner poharába, azt mondja, hogy vacak a bor, ő jobbat tud, s a Bacchus-figurás hordóból ereszt új adagot, s Margitra iszik. Valentin kiüti Mefisztó kezéből a poharat, és el akar számolni vele a gyalázatért. Az ördög kört von maga köré, a rátámadók kardjai mind eltörnek. Megrémülnek, azt hiszik, az ördögnek hatalma van felettük, de Valentin föltalálja magát, a törött kard markolatát keresztként tartja maga elé, s a többiek is követik példáját. Mefisztó meggyengült erővel hátrál, de viszontlátást ígér.

Rövid duett: Faust sürgeti Mefisztót, szedje már elő azt a szép lányt, akit mutatott neki. Az ördög táncmulatságba viszi Faustot, hogy ott megtalálhassa Margitot, akit nehéz lesz becserkésznie, mert az ég oltalma alatt áll.

Táncjelenet: táncolnak az emberek, Mefisztó kérdi Faustot, nem akar-e a táncolók közül egy lányt, de annak kizárólag Margit kell. Siebel is visszautasítja a lányokat, mert titkon Margitot szereti, de az ő szándékai tiszták és tisztességesek. Mefisztó el is zavarja szegény fiút. Faust pedig megkörnyékezi Margitot: a karját ajánlja, s hogy elkíséri, de a lány elutasítja. A párok táncolnak tovább.

Harmadik felvonás

Siebel jelenete: a fiú derűsen lép be a kertbe, hogy szokása szerint rózsákat szedjen Margitnak, de ahány virághoz csak hozzányúl, mind rögtön elhervad a kezében. Tudja, hogy Mefisztótól származik a rontás ami ezt okozza. Meglátja a szenteltvíztartót, belemártja a kezét, és onnét kezdve már nem hervadnak el a virágok. Szedi a rózsákat Margitnak egy csók reményében.

Faust és Mefisztó bújnak meg a falnál, onnét figyelik, amint Siebel a csokrot leteszi Margit ajtaja elé. Mefisztó azt mondja, hogy a lánynak nem lehet egy csokorral kiszúrni a szemét, ékszerek kellenek neki, hogy beadja a derekát.

Tenor ária: Faust egyedül marad amíg Mefisztó elmegy az ékszeres ládáért. Szent áhitatot érez a hely, a ház iránt, ahol Margit felnőtt, s ahol most is él. Gazdagnak látja az egyszerű házat Margit tisztasága és szépsége miatt.

Rövid jelenet: Mefisztó visszatér egy ékszeres ládával, melyet Margit küszöbére tesz. Faust nem bízik benne, hogy ennek nagyobb vonzereje lesz, mint a rózsacsokornak, de elrejtőznek és várnak.

Szoprán ária: Margit elgondolkodik, ki lehet az a szimpatikus idegen, akit visszautasított. Leül a rokkához, és fonni kezd. Közben a Thuléi király balladáját énekli, egy szomorú dalt egy királyról, akinek meghalt a felesége, emlékül egy arany kupa maradt utána, amiből a király élete végéig ivott, s feleségét gyászolta. Közben el-elgondolkodik a helyzeten, nem is tudja miért utasította vissza a fiatalembert, aki beindította a fantáziáját.

Kimegy, meglátja a csokrot, sajnálkozva gondol Siebelre, s mindjárt megakad a szeme a ládán. Kinyitja. Ékszerek vannak benne, s egy tükör. Először kíváncsiságból próbálgatja fel őket, aztán megrészegül saját szépségétől. Kacarászva nézegeti magát a tükörben, s arra gondol, mi lenne ha a visszautasított fiatalember így látná. Amikor a karkötőt veszi föl, egy súlyos kezet érez a karján, de nem hallgat az intuícióra, tovább játszadozik. Már királylánynak látja magát.

Négyes: Márta, a szomszédasszony meglátja Margitot, milyen szép lett. Úgy gondolja, nem tévedésből kerülhetett az ajtó elé a láda, hanem direkt Margitnak küldhették. Mefisztó és Faust előjönnek rejtekhelyükről. Mefisztó úgy tesz, mintha férje halálhírét hozta volna Mártának, majd mindjárt udvarolni kezd neki, hogy lekapcsolja, s Faust zavartalanul akcióba léphessen Margitnál. Margit elmeséli Faustbak, hogy bátyja a háborúban van, kishúguk pedig meghalt. Szüleiket pedig rég elvesztették. Beszélgetés közben Mefisztónak egyre inkább terhére van, hogy Márta bekapta a horgot, Margitot pedig Faust megpuhította, de a lány szemérmesen elküldi, mert esteledik.

Basszus-ária: egy csodálatos nyár-este-zene, áradó, kiteljesedő dallammal. Az ördög úgy küldi Margitra a rontást, mintha az áldás volna. Segítségül hívja az éjszaka varázsát, a kertet, a rózsák illatát, hogy Margitban feltámadjon a szenvedély.

Szerelmi kettős: Faust rendíthetetlenül bizonygatja Margitnak, mennyire szépnek látja, mennyire szereti. Margit életében először érez ilyen bizsergést, küzd magával, mennyit engedjen a férfinak. Virágszirmokat tépeget, azok is azt mondják, Faust szereti... de elküldi, mert fél, hogy visszavonhatatlan dolog történik köztük. Margit átadta magát a szerelemnek, s nem tudja, hogy ez nem az az érzés, amit Faust érez iránta. Végül Faust ebúcsúzik, s ígéri, holnap visszajön.

Jelenet: Mefisztó baleknak tartja Faustot, hogy "dolgavégezetlenül" távozott. Megleseti vele, hogy az ablakban ábrándozó Margit miket suttog az éjszakának: a lány csupa vágy, s imádja Faustot. Faust odarohan, s beugrik az ablakon, Mefisztó hatalmasat röhög.

Negyedik felvonás

Templom-jelenet: Margit bűnbánattól összeroskadtan imádkozik. Mefisztó a pokolrajutással riogatja, túlvilági árnyakat küld rá, hogy azok is tovább rémítsék. Az utolsó ítélet harsonái szólnak, s a templomi kórus is a pokoli kórust erősíti, ahogyan az utolsó ítéletről és a bűnbánatról éneklik a zsoltárt. A zene egyre félelmetesebb, Margit egyre jobban pánikba esik, majd el is ájul, amikor Mefisztó rákiabál, hogy márpedig pokolra fog kerülni. (Vannak előadások, ahol ez a jelenetek sorrendje, s van mikor a következő jelenettel a templom-jelenet helyet cserél.)

• változás •

Jelenet kórussal: visszatértek a katonák a háborúból, köztük Valentin is. Meglátja Siebelt, s rögtön Margitról érdeklődik, hol van. A templomban - hangzik a válasz, s Valentin azt hiszi, húga bizonyára érte imádkozik, de aztán gyanús lesz Siebel, s faggatni kezdi. Az csak annyit kér Valentintól, hogy legyen irgalmas Margithoz.

• változás •

Rövid kettős: Faust látni akarja Margitot, pedig cserben hagyta. Margit terhes lett. Faust Mefisztót okolja ezért, pedig ő csak besegített, a szabad akaratot rosszra Faust használta önként.

Szerenád: Mefisztó egy közönséges szerenádot ad Margitnak, amiben még nevén sem szólítja. Hatalmasakat nevet közben.

Párbaj-jelenet: Valentin épp hazaér, s meglátja a szerenádozókat. Családja becsületét párbaj által akarja helyreállítani. Margit képét, melyet féltve őrzött mostanáig, a földre dobja mérgében. Faust nem ért a kardforgatáshoz, megdermed, azt hiszi, itt hal meg mindjárt, de Mefisztó ellátja tanáccsal: csak vívjon, támadjon, Valentin csapásait meg majd ő kivédi. Faust végül leszúrja Valentint.

Valentin halála: összeszalad a szomszédság, látják, hogy a földön fekvő katona még él. Margit is előkerül. Valentin utolsó erejével elmondja neki, hogy a szeretője szúrta le - az emberek összenéznek: Margitnak szeretője van. A haldokló Valentin nem bocsát meg húgának, hanem még cédának is nevezi, s megátkozza. Élete végéig tartón kínszenvedést kíván neki.

Ötödik felvonás

Walpurgis-éj: Mefisztó birodalmába viszi Faustot, szórakoztatni akarja.

Balettbetét: különböző egzotikus nők táncolnak

Látomás-jelenet: Faust egy hegy ormán meglátja Margit vízióját. A lány nyakán egy piros szalag, s hóhérbárd által vágott seb. Faust megérezte, hogy szerelmét halálra ítélték, siralomházban van, mert megölte gyermeküket. Azonnal oda akar hozzá menni.

• változás •

Börtön-jelenet: Mefisztó a börtönbe viszi Faustot, aki meg akarja szöktetni Margitot. A félig eszét vesztett lány elmerül emlékeiben. Faust rémülten látja, hogy Margit azt sem tudja, hol van, csak a régi szép perceket emlegeti, s azt hiszi, újra tudja most élni őket.

Mefisztó sürgeti Faustot, siessenek a szökéssel, amíg nem veszik észre őket, de Margit az ördög láttán már nem akar menni sehova. Ráadásul meglátja Faust véres kezét - Valentin vérével. Margit csak az angyalokat hívja, vigyék fel a mennybe, majd holtan rogy össze. Megszólal a mennyei kórus: Krisztus feltámadt, megváltotta tanítványait. Függöny.