A Triptichon első darabja. Az Angelica nővérrel és a Gianni Schicchivel együtt került bemutatásra. Puccini egy este szerette játszatni e három egyfelvonásost, de azóta gyakran csak kettőt játszanak egy este az ötvenperces operákból.

Játszódik Párizsban, az 1900-as évek elején. A tragikus sorsú figurák nem egyediek; mai napig láthatunk hasonló eseteket magunk körül, ha ezek nem is végződnek gyilkossággal. A történet ezért aktualizálható, jelenkori díszletben is működik.

Marcel, az uszály tulajdonosa - bariton Georgette, a felesége - szoprán Henry, rakodómunkás - tenor Tinca (Csuka), rakodómunkás - tenor Talpa (Vakond), rakodómunkás - basszus Frugola (Szarka), a felesége - mezzoszoprán utcai énekes - tenor hat midinett - szoprán szerelmespár - szoprán és tenor

Kórus: rakodómunkások

Nyitójelenet: a függöny nyílik szét előbb, utána szólal meg a zene. A díszlet egy uszály a Szajnán. Háttérben párizsi házak, platánok, és a Notre Dame. A parton szekér áll, rakodómunkások cipelnek zsákokat az uszály rakteréből a szekérre. Az uszály gazdája, a középkorú Marcel (az olasz szöveg miatt Michele), a kabin előtt pipázgat és a szeptemberi naplementét nézi. Fiatal felesége, Georgette (az olasz szöveg miatt Georgetta) tereget, megigazítja a kalitkát, megöntözi a cserepes vigárokat.

Georgette megjegyzi, hogy férje mennyit képes nézni a naplementét évek óta. A korkülönbség is nagy köztük, s az évek alatt az asszony eltávolodott tőle. Marcel viszont ugyanúgy szereti, s fáj neki, hogy szerelmüket felőrölte az idő. Nem sejti még, hogy felesége másba szerelmes, ezért hidegült úgy el tőle. Georgette azt javasolja férjének, adjon bort a munkásoknak, ha végeztek.

Borral kínálják a zsákolókat. Meleg koraőszi este van, jól esik nekik az ital. A házaspár három saját rakodót tart: Csukát, az idős Vakondot és Henryt (az olasz szöveg miatt Luigit). Miután a többi munkás távozott, ők hárman maradnak.

Verkli-jelenet: Henry odahív egy verklist, hogy szolgáltasson zenét. Georgette Henryval szeretne táncolni, de az nem veszi időben a lapot. Csukának is tetszik a gazdasszony,  táncolni kezd vele. A verkli hamis, Csuka nem tud ritmusra lépni, mindnyájan nevetnek a helyzeten. Henry félretolja Csukát, mert megelégelte, hogy bénázásával Georgette terhére van. Az asszony boldogan símul Henryhoz, táncolnak egy keveset, de Vakond közbeszól: jön a gazda. Henry pénzt ad a verklisnek és elküldi.

Utcai énekes jelenet: a három munkás lemegy a raktérbe. Georgette férjétől érdeklődik, hogy alakulnak a következő napok és kit visznek magukkal. Marcel azt válaszolja, hogy mindhárom munkásukat viszik magukkal, nem csak Csukát és Vakondot, hanem Henryt is, mert egyedül éhen veszne. Georgette úgy tesz, mintha nem értené minek nekik Henry - valójában biztos akar benne lenni, hogy Marcel ragaszkodik Henry jelenlétéhez, s nem az asszony kell kérje, hogy tartsák meg.

Közben egy utcai énekes és az őt kísérő hárfás jön a közelbe. Divatáruslányok veszik őket körül. A dal vidám, de szövege vészjóslóan a szerelemről és a halálról szól. Marcel komoran, elgondolkodva igazgatja a köteleket. Felesége hiába kérdi, mi a baja. Természetesen kihűlt kapcsolatuk miatt keserű. Nem érti mi lehet a gond, ha egyszer jó férj volt mindig.

A divatáruslányok megveszik a dal nyomtatott kiadását az énekestől és ők is éneklik a refrént. A dal utal Mimire, akit a 22 évvel korábban írt Bohéméletből ismerünk, s a tragikus sorsú varrólány bemutatkozó áriájának motívumát is halljuk.

Szarka jelenete: megérkezik Vakond felesége, egy zsákkal. Ötvenes, eltemetett vágyakkal teli nő, aki megtanult örülni az apróságoknak, hogy elviselje egyik napról a másikra tengődő életét. Elmeséli, hogy férje fájós hátát rummal kente be tegnap. Kibontja a zsákot és mindenféle használt holmit szed belőle elő. Egy finom fésűt, melyet direkt Georgette-nek hozott, csipkék, selymek, régi képek. Egy zacskóban még borjúszív is van nála, amit zöldszemű, fehérszőrű macskájának, Káplárnak vett. Ő a társa napközben ha egyedül van. Nagyon bölcs a macska, mert azt szokta dorombolni, hogy jobb megenni egy borjúszivet, mint reménytelen szerelmet hordozni a szívben, vagy jobb szabadon élni szegénységben, mint szolgaként pompában.

Rövid jelenet: mára befejezték a munkát, Csuka pedig szokása szerint a kocsmába indul, mert csak részegen tudja elfelejteni szívfájdalmait.

Tenor ária: Henry oktatja ki Csukát arról, milyen keserű az élet, s hogy jobban teszi ha csendben tűr el mindent, s mindig befelé sír. A rakodómunkás végtelen pesszimizmussal áll az élethez, semmi perspektívája nincs, nem hisz a boldogságban. Természetes lételeme az állandó, reményvesztett őrlődés, melyet a mindennapos létért való küzdelem súlyosbít.

Nosztalgia-jelenet: Szarka elmeséli, hogy egy kis tanyát szeretne, csak egy kétszobás házikót. Georgette viszont Párizst szereti, de elege van az uszályból, szeretne megint házban lakni, mint régebben. Kiderül, hogy Belleville-ben laktak, mint Henry is. MIndkettejükben fölébred a honvágy, és egy emberközelibb életforma képe. Szarka és Vakond elbúcsúznak tőlük, és távoznak. Esteledik.

Szoprán-tenor duett: Georgette és Henry kettesben maradnak, de az ssszony fél, nehogy férje kettesben lássa őket, mert gyanút fog. Henry kimondja végzet-hitvallását: inkább meghalni egy csók miatt, mint csók nélkül élni.

Marcel jön fel a raktérből, csodálkozik, hogy Henry még itt van. Az azt mondja, hogy mégegyszer szeretné megköszönni a hozzá való jóságát, és kérni akarja, Rouen-nál tegye ki legközelebb, mert ott akar munkát találni. Marcel szerint Rouenban nincs munkalehetőség, csak éhenhalna. Henry erre letesz tervéről, és annyiban maradnak, hogy tovább dolgozik az uszályon. Marcel bemegy a kabinba.

Georgette kérdi Henryt, miért akart elmenni tőlük. A munkás elmondja, mennyire szenved, hogy nem az övé az asszony. Legszívesebben bárkit megölne aki birtokolja Georgette-et. Az is egyre rosszabbul érzi magát a titkolódzás miatt. Egy ideje már fontolgatják, hogy meg kéne szökniük együtt. Megbeszélik, hogy ma este megvárják, míg Marcel elalszik, és akkor Henry az otthagyott pallón az uszályra jön egy félóra múlva. Georgette meggyújt egy szál gyufát ha tiszta a levegő, ez lesz a jel.

Szoprán-bariton duett: Marcel jön ki a kabinból lámpákkal, kérdi feleségét, hogyhogy nem alszik még. Már megbánta, hogy Henryt nem küldte el. Georgette azt mondja, küldje el az alkoholista Csukát. Marcel szerint Csuka azért iszik, mert a felesége folyton csalja, s ezt józanul nem bírná ki, még megölne valakit. Aztán a tárgyra tér: kérdi az asszonytól, miért nem szereti már? Egy éve még hárman voltak, de gyermekük azóta meghalt. Akkor még tökéletesnek tűnt az életük, szépek voltak az éjszakák, együtt ringatták el a csecsemőt, s Marcel köpenyével takarta be az asszonyt és a gyermeket. Mostanra viszont már önmagában gúny rá nézve korkülönbségük gyermek nélkül. A férfi tudja, hogy felesége rég nem alszik sem jól, sem rosszul, takargatnivalója van, de ő annyira szereti, hogy megbocsát. Végül Georgette megy be elsőnek a kabinba, s Marcel kint marad.

Szerelmespár-jelenet: egy szerelmespár búcsúzik egymástól mára, holnapig. Imádják egymást. Távolról egy kaszárnyából ide hallatszik a takarodó.

Bariton-ária: az operairodalom egyik legsötétebb monológja. Marcel tudja, hogy felesége egy ideje megvárja, hogy elaludjon, s szeretőjét az uszályon fogadja. De ki lehet az? Ismerősök közül senki nem jöhet szóba, egyik öreg, másik alkoholista, harmadik pedig ma akart Rouenba menni. Megőrjíti a kíváncsiság, ki szerette el feleségét gyermekük halála óta, találkozni akar az illetővel, aki ma este is valószínűleg ide akar jönni. Annyira nehezen tűri már az állandó gyanakvást, hogy felmerül benne: beleugrik a folyóba, mert a halál adhat csak biztosan békét neki.

Tenor-bariton duett: Marcel magára teríti köpenyét és meggyújtja pipáját. Henry azt hiszi, Georgette gyufáját látta, s az uszályra oson. Marcel ráront, fojtogatni kezdi, s kérdőre vonja. Henry először tagadja, hogy randevúra jött, kést ránt, de Marcel kicsavarja a kezéből a kést. Addig szorongatja, míg kinyögeti vele, hogy ő Georgette szeretője, majd megfojtja. Zajt hall a kabin felől, a bokáig érő köpenyt az összegörnyedt holttestre húzza.

Zárójelenet: Georgette jön ki a kabinból, azt mondja, fél. Bocsánatot kér férjétől, ha megbántotta. Marcel a köpeny alá hívja, mint a régi szép időkben. Georgette odalép hozzá, Marcel pedig fellebbenti a köpenyt. Henry teste Georgette lába elé gurul. Az asszony iszonyattal fölsikolt, Henryra borul, Marcel pedig jól rányomja az asszonyt a hullára. Függöny.