A Triptichon harmadik darabja. Szövege Dante Isteni színjátékának egy részletén alapul.

Játszódik 1299-ben Firenzében.

Sirató-jelenet: Buoso Donati, gazdag firenzei polgár lakásában vagyunk, a hálószobában. Bouso a baldachinos ágyban fekszik holtan, körülötte négy kandeláber, melyek közül már csak az egyikben ég a gyertya. A szoba jobboldalán galériafeljárat, fönt a galérián szekrény. Baloldalt hatalmas ablak, melyen át az Arnolfo-torony látszik. Buoso rokonai az ágy körül térdelnek és imádkoznak: Zita anyó, Buoso nagynénje, Gherardo, Buoso unokaöccse feleségével Nellával - fiuk, Gherardino a sarokban játszik - Betto di Signa, Buoso szegényes öltözetű sógora, a korelnök Simone, Buoso nagybátyja, fiával és menyével Marcóval és Ciescával, s végül Buoso unokaöccse, Rinuccio. Tavaszi reggel van.

A rokonok sírnak, jajgatnak, egymásra licitálnak, ki fogja hosszabb ideig gyászolni a megboldogultat. Gherardino fölborít egy széket, az apja kivezeti a szobából.

Pletyka-jelenet: Betto és Nella pusmogni kezdenek, majd mindenki egymásnak adja tovább a nagy kérdést, mit is beszélnek Signában - azt, hogy Buoso minden vagyonát a kolostorra hagyta, s a szerzetesek fognak kövérre hízni belőle. Az öreg Simonétól várják a megoldást, hiszen ő podesta (középkori olasz városvezető hivatalnok, polgármester) is volt Fucecchióban. Átlátja a helyzetet és közli a többiekkel, hogy ha a végrendelet közjegyzőnél van, akkor már teljesen tehetetlenek, de ha a lakásban van, akkor talán még segíthetnek magukon.

Keresgélő-jelenet: nekiállnak a szekrényekben, ládákban turkálni. Találnak papírokat, eleinte mindre azt hiszik, az a végrendelet, de kiderül, hogy nem. Betto ahogy körülnéz a lakásban, egy ezüst ollót, kést és tányért vág zsebre. Mire Rinuccio a galérián lévő szekrényben megtalálja a végrendeletet, a többiek már csatatérré dúlták a szobát.

Végrendelet-jelenet: Rinuccio a pergament szorongatva megígérteti nagynénjével, Zita anyóval, hogy Virágvasárnap elveheti szerelmét, Lauretta Schicchit. A többiek ezt csöppet sem tartják fontosnak, tűkön ülnek, mi lesz a vagyonnal.

Zita anyó fölvágná a tekercs szalagját, de nincs meg az ezüstolló. Végignéz a többieken, ki emelhette el. Rinuccio közben odaszól Gherardinónak, hogy szaladjon el hamar Gianni Schicchiért és Laurettáért, útközben pedig vegyen magának süteményt a pénzből amit a markába nyom. Ünnepélyesen fognak neki az olvasásnak, meghatódottságukban újból meggyújtják az ágy körüli gyertyákat. Zita háta mögé tömörülnek a többiek is, és csendben végigolvassák a végrendeletet. Döbbenten konstatálják, hogy a jó Buoso tényleg mindent az egyházra hagyott. Mindenki leroskad egy-egy székre, Simone elfújja gyertyákat, s behúzza az ágy függönyeit.

Mindenki belelendül a hangos méltatlankodásba. Úgy élik meg, mintha tényleges veszteség érte volna őket, s irigykedve csámcsognak rajta, miket fognak enni a papok és szerzetesek a pénzből, ami nekik is jól esett volna. Egyesek sírnak is, most végre őszintén.

Lassan elcsitulnak a kedélyek, és "a megoldásra kezdenek koncentrálni": valahogy meg kell oldani, hogy ők örököljenek, ne az egyház.

Rinuccio jelenete: a fiatalember kézenfekvő ötletként veti fel, hogy Gianni Schicchit kell hívni, ő majd megoldja az ügyet. Lehurrogják érte, Zita anyó még epésen hozzá is teszi, hogy Laurettáról különösen nem akar hallani.

Gherardino visszaér, s bekiált a szobába, hogy mindjárt itt van Gianni Scicchi a lányával. Apja elnadrágolja a gyereket, mert másra hallgatott, és idecsődített egy lenézett személyt. Alapvetően a származása miatt nem akarnak rokonságba kerülni vele, mert Schicchi paraszt, aki nemrég óta lakik csak Firenzében.

Rinuccio észérvekkel győzködi a rokonokat: Gianni Schicchi aranyszívű, vidám, és furmányos tréfacsináló ember. A Mediciek, Giotto, és Arnolfo is alacsony származásúak voltak, mégis nagyot tudtak alkotni, értéket hoztak létre.

Megérkezési jelenet: Gianni Schicchi megjelenik az ajtóban lányával. Először azt hiszi, Buoso Donati még él, és csodálkozik, miért van úgy lelombozva a rokonság, amikor épp örököltek, de közlik vele, hogy Buoso meghalt, s ebből erednek az aktuális bajok. Zita anyó köti az ebet a karóhoz: nem akarja, hogy unokaöccse szegény parasztlányt vegyen feleségül, úgyhogy Schicchiék jobb ha most elmennek innen, mert semmi keresnivalójuk ebben a családban. A szerelmespár egymást átölelve kesereg, hogy ilyen nem történhet velük, hiszen egymásnak ígérték magukat. Schicchi is megsértődik Zita károgásán, s majdnem sarkon is fordul.

Szoprán ária: Lauretta kérleli apját, találjon megoldást, mert belehal ha nem mehet feleségül Rinuccióhoz. Az opera egyetlen dallamos, romantikusan áradó áriája, annyira népszerű, hogy valószínűleg ismerős lesz akkor is, ha a darabot most látjuk először.

Ötlet-jelenet: Schicchi segíteni akar lányán, ezért alaposan megnézi a végrendeletet. Gondolkodik, de semmi legális megoldás nem jut eszébe. A szerelmesek kétségbe esnek. Schicchi kiküldi lányát az erkélyre, etesse meg a kalitkában a madarat, majd megkérdi a rokonokat: tudja-e rajtuk kívül bárki, hogy Bouso Donati meghalt? Még nem tudja senki. Megszületik a nagy ötlet: a holttestet kiviteti a szobából a kandeláberekkel együtt, az asszonyokkal pedig ágyneműt cseréltet.

Az orvos jelenete: váratlanul kopogtatnak az ajtón, Spinelloccio doktor az. Mindenki megrémül, nem engedhetik be. A résnyire nyitott ajtón át értekeznek vele, azt mondják, Buoso sokkal jobban van. Az orvos büszke a gyógyszerre amit két napja adott, s modern orvostudományra, de látni akarja betegét. A rokonok azt mondják, Buoso alszik. Schicchi a baldachinból Buoso hangját utánozva köszönti az orvost, és kéri, hagyja most aludni és jöjjön vissza este. A doktor megnyugszik, hogy betege milyen jól van - még a hangján is hallatszik, hogy gyógyul. A rokonok persze összerezzennek, annyira élethű "Buoso hangja". Az orvos nyugodtan távozik, hogy majd este ismét visszajöjjön.

Bariton ária: Schicchi ismerteti a haditerv további részét a rokonokkal: jegyzőt kell hívni, akinek majd végrendeletet diktál az ágyban fekve. Tudja utánozni Buoso hangját, fölveszi hálósapkáját, és megvezeti a jegyzőt.

Előkészület-jelenet: a rokonok előre ünneplik a furfangos parasztembert az örökség reményében. Zita elküldi Rinucciót a jegyzőért. Elkezdik sorolni, ki mire tart igényt a birtokok közül. Össze is vesznek rajta. Közben kint harangoznak, mint halálesetkor. Azt hiszik, kitudódott, hogy Buoso meghalt, s elszalajtják Gherardót, tudja meg, kiért szól a harang. Lauretta megetette a madarat, visszajönne a szobába, de apja visszaküldi, hogy még itassa is meg, mert nem akarja, hogy lánya meglássa, mit művel majd a jegyzővel.  Gherardo visszajön a hírrel: szerencsére nem Buoso miatt harangoznak, hanem egy megkeresztelt néger fulladt a kútba a szomszédban. Megkönnyebbülnek.

Ráadják Schicchire a hálóinget, hálósipkát, közben mézesmázosan próbálják vesztegetni, mennyi pénzt adnak neki, ha rájuk hagy bizonyos ingatlanokat és jószágot. Mindenki a signai malmot, az öszvért és a házat akarja. Schicchi mindenkinek igent mond, mindenki boldog. Mindjárt megbecsülik a parasztot, gyönyörködnek benne, milyen remekül fest a hálóingben.

Schicchi mielőtt beszáll az ágyba, figyelmezteti a díszes társaságot: tartsák észben, hogy Firenzében törvény írja elő, hogy aki más nevében végrendelkezik, annak összes bűntársával együtt levágják a kezét és száműzik a városból, tehát észnél legyenek, egy mukkanással se árulják el a jegyzőnek, miként verik át.

Végrendelkezés-jelenet: befüggönyözik az ablakokat, behúzzák az ágy függönyeit, minél kevésbé legyen kivehető, ki fekszik az ágyban. Megérkezik Amantio di Nicolao jegyző, s vele jön két tanú: Pinnelino varga és Guccio kelmefestő. Schicchi azt mondja a jegyzőnek, azért van rá szükség, mert lebénult és nem tud saját kezűleg végrendeletet írni. Szerény temetést akar, minimális összegből. Aztán sorolni kezdi, kire mit hagy. A rokonok lélegzetvisszafojtva hallgatják. Először a signai kolostorra hagy... jelképes összeget - megkönnyebbülnek. Simonéra hagyja a fucecchioi birtokot, Zitára hagyja Figlinét, Bettónak a pratói jószág, Nelláéknak Empolit, Marcóékra Quintolét. A signai malmot, az öszvért és firenzei házát pedig Gianni Schicchire hagyja. A rokonok menten agyvérzést kapnának, de tehetetlenül el kell tűrniük, különben búcsút vehetnek fél kezüktől és Firenzétől.

Végül Zitával kifizetteti a jegyzőt és a tanúkat, akik sajnálják, milyen veszteség egy ilyen nagyszerű ember hamarosan bekövetkező halála.

Zárójelenet: a rokonok Schicchinek esnek, letépik róla a hálóinget, az viszont bottal kezdi ütni őket, s kikergetni - immár saját - házából. Amazok próbálnak értéktárgyakat összeszedni, amit csak érnek, miközben kénytelenek menekülni.

Rinuccio és Lauretta boldogan nézik az erkélyről, ahogy a délelőtti nap beragyogja a várost. Gianni Schicchi a közönség felé fordulva kér bocsánatot a csalásért. Függöny.