3 évvel az Otello sikere után Arrigo Boito elvitte az idős Verdihez a Falstaff vázlatát. Verdi ekkor már nem érzett magában biztos erőt, hogy be tudna fejezni egy új operát, de Boito rábeszélte a komponálásra. A libretto William Shakespeare Windsori víg nők és IV. Henrik című drámái alapján íródott, s óriási vígopera lehetősége rejlett benne. Az akkor már jó húsz éve halott Rossini a század közepe tájt egyszer azt találta mondani, hogy Verdi nem tud vígoperát írni. Verdi meglátta a Falstaff librettójában a testhezálló vígoperát, amelyre negyven éve várt.

Közel négy év múlva került sor a bemutatóra. A prömier társulata ezután turnéként bejárta a darabbal Itáliát, majd Európát is. Operaházunk viszonylag későn, csak 1927. május 12-én mutatta be Verdi eme utolsó operáját.

Shakespeare színdarabját átszervezte Boito: kihagyott sok epizódszereplőt, és nem a komikumot használta egyedüli eszközként, mint a Falstaff témát korábban feldolgozó librettisták és zeneszerzők. Verdit pedig ekkor már nem érdekelte az elismerés, csupán a maga örömére komponálta ezt a művét, s jól tette: sikerült az olasz opera sablonjaitól úgy elszakadnia, hogy a vígopera műfajától is független, forradalmian új stílusú darabot írt, erős alapot adva az akkoriban induló Puccini zenei világához. Verdi Falstaffja Puccini Gianni Schicchijével rokonítható sok tekintetben.

Történik a XV. század elején, az angliai Windsorban.

Játékidő: kb 2 és ¼ óra.

Sir John Falstaff - bariton Alice Ford - szoprán Ford - bariton Annuska (Nannetta), a lányuk - szoprán Mrs Meg Page - mezzoszoprán Mrs Quickly - alt Fenton, Annuska vőlegénye - tenor Cajus doktor - tenor Pistol (Pistola) - basszus Bardolf (Bardolfo) - tenor

Kórus: szomszédok, apródok, álarcosok, Ford házának személyzete

Első felvonás

Kocsmajelenet: nyitány nélkül indul a darab, rögtön a Térdszalaghoz címzett fogadóban, Falstaff főhadiszállásán vagyunk. Sir John Falstaff, az elhízott, vén, szoknyapecér lovag egy asztalnál ül. Mellette Bardolf és Pistol, két szolgája lebzsel. Cajus doktor jön be, és szidja a két szolgát, akik az este leitatták, és elvették a pénzét. Falstaff egyrészt letagadja mindezt, másrészt kioktatja a két balfácánt, hogy lopni ennél stílusosabban kell.

A kocsmáros meghozza a számlát. Falstaff és szolgái tetemes mennyiséget zabáltak és ittak az elmúlt napokban, s most a lopás ellenére sincs náluk elég pénz, hogy kifizessék. Ugyanakkor presztízsnek tekinti nagyétkűségét, azzal áltatja magát, hogy karban kell tartania legendás kövérségét – valójában ez mindene.

Új ötlete támad: udvarolni fog két jómódú asszonynak. Az egyik Mrs Meg Page, a másik Alice Ford. Nemrégiben a városban sétálva látta Alicét, és találkozott a tekintetük. A hájas lovag azt vélte kiolvasni az asszony szemeiből, hogy tetszik neki "délceg" termete miatt. (Nem is tudjuk eldönteni, Falstaff csak szolgáit szórakoztatja, vagy maga is elhiszi amit mond.) Mindkét nő számára megírt egy-egy levelet, melyek kézbesítését szolgáira bízza. Azok tiltakoznak, nem akarnak ilyen erkölcstelenséghez asszisztálni. Falstaff ekkor a leveleket apródjára bízza.

Bariton ária (Becsület-monológ): Falstaff legorombítja szolgáit, hogy merészelnek becsületről, erkölcsről beszélni neki, amikor közönséges latrok. Bezzeg ő. Csak kényszerűségből vetemedik helytelen utakra. Erkölccsel különben sem lehet sem jóllakni, sem meggyógyulni tőle. Nem véd meg a rágalmaktól, a cselszövésektől. Végül elzavarja a két álszent csatlóst.

változás

Szoprán-mezzó-alt négyes: Fordék kertjében vagyunk. Alice és lánya fogadja a két barátnőt, Meg Page-et, és Mrs Quicklyt. (Alice harmincas szépasszony, Annuska tizenéves, eladó sorban lévő lány.) Alice és Meg is nagy újságot tartogat a többiek számára: mindketten szerelmes levelet kaptak. Megmutatják egymásnak, fölolvassák, és megállapítják, hogy ugyanaz a papír, ugyanaz a tinta, ugyanaz a kézírás, és a neveket kivéve ugyanaz a szöveg! Sir John Falstaff írt mindkettejüknek.

Elhatározzák, hogy alaposan megleckéztetik a vén iszákos disznót.

Kilencesbe ágyazott tenor-bariton-basszus ötös: Ford közeledik a házához Fentonnal. Nyomukban Cajus doktor, Bardolf és Pistol, akik magyarázzák neki, hogy Falstaff milyen piszkos szándékkal környékezi Alicét és Meget. Fenton máris ajánlkozik, hogy jól megleckézteti a hájas lovagot. Bardolf és Pistol is becsatlakozik, hogy szívesen segítenek csapdát állítani. Cajus doktor közben fölvilágosítja Fordot, hogy Bardolf és Pistol is tolvaj gazemberek, mint a gazdájuk. Annyira komolyan adják elő, hogy Falstaff Alice erényére tör, hogy Ford meginog, és azt hiszi, neje nem fogja a csábítót távoltartani magától.

A nők és a férfiak meglátják egymást, és úgy tesznek, mintha mégsem vették volna egymást észre. Alice elmondja barátnőinek, hogy férje igen féltékeny természetű.

Rövid szoprán-tenor kettős: Annuska és Fenton marad a színen. Örülnek, hogy egy percre kettesben tudnak lenni a nagy kavarodásban. Fenton nem érné be egyetlen csókkal, de Annuska nem akarja, hogy meglássák őket. Ebben az operában a fiatal szerelmespár kapcsolata felhőtlen és boldog. Visszatérő csók-motívumuk megállítja a folyamatos rohanást, az idillikus lírát képviseli melodikus környezetük.

Rövid szoprán-mezzó-alt négyes: a nők arra az elhatározásra jutnak, hogy Alice válaszlevelet ír Falstaffnak, mintha vevő lenne az ajánlatára, és ezt a levelet Mrs Quickly fogja személyesen kézbesíteni a lovagnak.

Szoprán-tenor kettős folytatás: Alice, Meg és Quickly távozása után Annuskához odaszökken az addig rejtőző Fenton. Azt játsszák, hogy a lány kéreti magát, a fiú pedig ostromolja. Majd Annuska hosszú haját Fenton nyaka köré tekeri, és ezzel "legyőzi". Aztán kezdenék elölről a játékot, de megint jönnek a többiek, s nekik ismét szét kell rebbenniük.

Rövid tenor-bariton-basszus négyes: Ford azt találja ki, hogy álnéven fölkeresi Falstaffot a fogadóban. Méghozzá, a két léhűtő szolgát küldi el, hogy bejelentsék érkezését. Gazdájuk ha leissza magát, könnyen megoldódik a nyelve, ugyanakkor figyelmeztetik Fordot, hogy találkozójuk rosszul is elsülhet.

Rövid kilences: Fenton tovább ábrándozik Annuskával való boldogságukról, közben a többiek mind a Falstaff elleni hadműveleten csacsognak. Ford bort fog vinni neki, amivel megalapozza a szituációt, Alice pedig útjára bocsájtja az üzenettel Mrs Quicklyt.

Második felvonás

Rövid tenor-bariton-basszus hármas: ismét a kocsmában vagyunk. Bardolf és Pistol esedeznek gazdájuknak, hogy fogadja vissza őket, majd bejelentik Mrs Quicklyt.

Alt-bariton kettős: Quickly azzal kezdi, hogy bizalmasan akar beszélni a lovaggal. Hatásosan, apránként adagolva kezdi mondókáját. Elmeséli, hogy Alice nagyon örült Falstaff ajánlatának, és azt üzeni, hogy féltékeny férje minden nap távol van délután 2 és 3 óra között. Mrs Meg Page sajnos nem tud randevút szervezni, mert az ő férje nemigen teszi ki lábát a házukból. Falstaffot még az érdekli, hogy a két asszony tud-e egymásról. Quickly azt hazudja, hogy finom úri dámák lévén nem tudnak semmiről. Falstaff hálája jeléül pénzt ad Quicklynek. (Ennek a duettnek is lassú, szétomló zenei szövete van, mely ráfókuszál az iróniára, az elbizakodott ember csőbehúzására.) A furfangos asszony mímelt udvariassággal távozik.

Rövid bariton monológ: Falstaff elégedetten konstatálja, hogy ismét csábítani fog. Azt hiszi, a nőket a kövérsége vonzza, mely kompenzálja előrehaladott korát(!). Viccesnek tűnik, ugye? Pedig bizonyára ismerünk hasonló elbizakodott férfiakat.

Bariton duett: Ford érkezik meg, és Mr Forrás (Fontana) néven mutatkozik be. Egy üveg ciprusi óbort is hozott, mellyel mindjárt jópontot szerez. Bardolf és Pistol meglapulnak, ott akarnak maradni hallgatózni, de Falstaff kiküldi őket.

"Fontana" elmeséli, hogy igen gazdag, és szerelmes bizonyos Alice Fordba, aki ügyet sem vet rá, pedig direkt pénzt költött még dal betanulásra is. Hatalmas összeget ajánl föl a lovagnak, ha utat tapos neki, azaz ha előbb ő csábítja el Alicét. Falstaff erre kiböki, hogy már félóra múlva sor kerülhet erre, ugyanis Alice az imént üzente meg küldönccel, hogy pipogya férje 2 és 3 közt nem lesz otthon.

Bariton ária: Falstaff elmegy átöltözni, Ford pedig megijed. Belegondol, hogy felesége hamarosan megcsalja ezzel a lepukkant zabagéppel. Ráadásul utána a népek ujjal fognak rá mutogatni, összesúgnak a háta mögött majd. Ó, hogy egy vén kecskére bízta a káposztáját! Képtelen realitásként kezelni, hogy felesége hűséges hozzá. Elhatározza, hogy rajtakapja a hájas kéjencet, és elveri. Áldja féltékenységét, mely tettre sarkallja.

Rövid bariton kettős: visszajön Falstaff kiöltözve. Semmivel se lett vonzóbb, ugyanolyan pókhasú, zsírosképű alkoholista, mint eddig, csak cifrábban. Ford igyekszik jó pofát vágni. Addig udvariaskodnak egymással, ki lépjen ki először az ajtón, míg végül karöltve távoznak a kocsmából.

változás

Szoprán-mezzó-alt hármas rövid alt áriával: Alice és Meg kikérdezik az éppen befutó Quicklyt, mit intézett. Az elmondja, hogy Falstaff bevette a mesét, és elbizakodottan készül a rendevúra. Hatalmas ruháskosarat készítenek elő.

Szoprán-mezzó-alt négyes: Annuska lép be sírdogálva. Elpanaszolja, hogy apja Cajus doktorhoz akarja férjhez adni. Hamar megvígasztalják, hogy ez nem történhet meg, és legyen csak vidám, amikor épp kezdik a tréfát. Fölkészítik a szobát a mókához, spanyolfalat állítanak be, lantot hoznak. Az ablakból lesik, amint Falstaff közeledik a házhoz.

Szoprán-bariton kettős dallal: a lovag a szobába lép és a szokásos felvezető körökkel kezdi a széptevést, majd igen arcátlanul azt mondja, hogy jó lenne, ha Ford meghalna, és elvehetné özvegyét, aki onnét kezdve lady lenne. Alice hárítást mímel, miszerint nincsen igénye pompára, gazdagságra, nagyobb köztiszteletre.

Falstaff játékos kis dallal foglalja össze, hogy fiatalon milyen karcsú és tüzes volt, amikor még a norfolki hercegnél volt apród.

Alice fölveti, hogy nem bízik a lovag hűségében, mert úgy tudja, Mrs Meg Page-nek is udvarol. Falstaff azt hazudja, hogy arra nőre rá se bír nézni.

Tizes jelenet: Falstaff már épp megcsókolni készül Alicét, amikor Mrs Quickly azzal ront be, hogy Meg Page van itt, és fölindultan kárál. Hamar el kell bújtatni a lovagot. Falstaff a spanyolfal mögé menekül.

Meg Page azzal a hírrel állít be,  hogy Ford közeleg, több férfi is van vele, s valakit ebben a házban perceken belül agyon fog ütni.

Forddal jön Fenton, Cajus, Bardolf és Pistol is. Ford bezárat minden ajtót, hogy ne menekülhessen a csábító. Mindenhová benéznek, kihányja a ruháskosárból a mosnivalót. Amíg a férfiak minden zugba és szekrénybe bekukkantanak, a nők a ruháskosárba gyömöszölik a lovagot.

Fenton és Annuska kihasználják a kavarodást, és a spanyolfal mögé mennek csókolózni.

A feldühödött férfiak visszaérnek a szobába, még szomszédok is jöttek erősítésnek, amikor csókcuppanás hallatszik a spanyolfal mögül. Biztosra veszik, hogy Alice és Falstaff volt az. Óvatosan közelednek a spanyolfalhoz, közben a ruháskosárban a lovag szinte fuldoklik már. A kosáron Meg és Quickly ülnek kárörvendően.

Feldöntik a spanyolfalat és csodálkozva látják, hogy nem azok vannak mögötte, akikre számítottak. Ford mérgében elzavarja Fentont, és utána kiabálja, hogy nem fogja hozzáadni Annuskát. A kavarodásban valaki elkiáltja magát, hogy látja a menekülőt, mire vaktában utána erednek.

Alice hamar négy markos szolgát hív, és utasítja őket, hogy a ruháskosarat vágják ki az ablakon. Az apróddal visszahívatja férjét, hogy jobb kedvre derüljön, amint láthatja, hogy dobják ki az ablak alatt folyó Temzébe Falstaffot.

Harmadik felvonás

Bariton monológ: Falstaff a kocsmában magányosan üldögélve forraltborral kúrálgatja megfázását. Némi röpke önámítás után végre hajlandó szembesülni a tényekkel: elhízott és megöregedett. Viszont a bor még megmaradt perspektívának, hiszen megszabadít minden bajtól, és részegnek lenni olyan kellemes! A zene ebben az áriában teljesen belassul, ahogy a lovag elgondolkodik és magába száll, majd ahogy iszik, a végére egyszerre csicsergőssé virul.

Alt-bariton duett: Quickly jelenik meg ismét – látszólag egyedül, de a többiek az ajtón kívül rejtőzve hallgatóznak. Azt adagolja a lovagnak, hogy ami kellemetlenség történt, az mind a belbőszült Ford és a szomszédai hibája, Alice továbbra is szereti a lovagot, és találkozni akar vele. Falstaff először el akarja zavarni Quicklyt, de aztán az levelet nyújt át neki. A levélben Alice azt írta, hogy várja a lovagot éjfélkor a királyi parkban a kísértetfa alatt. Falstaff pedig öltözzön Herne, a fekete vadász jelmezbe. (Herne, a király vadásza volt, de egy gyilkosság miatt elveszítette volna a király kegyét, s inkább fölakasztotta magát egy tölgyfára. Villám csapott holttestébe, lelke kiszabadult, s máig látni vélik az erdőben jellegzetes agancsos sisakjában. A legendás fa 1863-ban, kb 600 éves korában dőlt ki. Helyébe Victoria királynő új tölgyfacsemetét ültetett!) Nem lesz feltűnő, hisz aki meg is látja a lovagot, azt fogja hinni, hogy csak a kísértet az.

Jelenet: a többiek megbeszélik a részleteket, de előbb Alice megfenyegeti féltékeny férjét, hogy a jelenetrendezésért még számolnak. Alice kiosztja a szerepeket: Annuska tündérkirálynőnek öltözzön fehér ruhába, Meg Page zöld ruhába erdei nimfának, Mrs Quickly pedig boszorkánynak.

Ford félrevonja Cajust, és meghagyja neki, hogy öltözzön szerzetesnek, s az éjjeli játék során atyai áldását fogja adni rá és Annuskára. Alice kihallgatja ezt a párbeszédet.

Mrs Quickly emlékezteti Annuskát, hogy készüljön egy tündérnótával feltétlenül.

változás

Tenor ária: a windsori parkban Fenton ábrándozik Annuskáról.

Jelenet: Alice lép Fentonhoz, és egy szerzetesi csuhát ad rá. Annuska kiegészíti a jelmezt egy álarccal. Fenton nem tudja mindezt mire vélni, de Alice megnyugtatja, hogy a kellő pillanatban minden világos lesz. A menyasszonyi ruhát pedig majd egy vörösorrú fickóra adják, aki utálja Cajust.

Szoprán-bariton kettős: miután elrejtőznek, meglátják Falstaffot, aki agancsokkal a fején közeledik. Számolja az éjféli harang tizenkét kondulását. Alice várja a tölgynél. Azt mondja, Mrs Meg is a közelben van, és ő is bekapcsolódik majd a randevúba. Ám Meg a fák közt sikolt egyet, majd azt kiabálja, hogy boszorkányszombat zajlik a közelben. Alice elmenekül, Falstaff zavarában ott marad.

Szoprán ária kórussal: Annuska tündérkirálynőnek öltözve énekel a szomszédasszonyokkal. Az erdei tündéreket és szellemeket hívja. A vonósok a tücsökcirpelést festik. Falstaff úgy tudja, meghal aki meglátja az erdei szellemeket, így köpenyébe burkolózva a földön lapul tovább.

Jelenet: előszivárognak mind, a többi álarcos-jelmezes szomszéddal egyetemben, mintha szellemek lennének, és körbeállják a rémülten kucorgó Falstaffot. Alice figyelmezteti lányát, hogy Cajus már keresi. Annuska Fentonnal elrejtőzik. Bardolf bíztatására ágakkal kezdik szúrkálni a lovagot. Rángatják, ütögetik, s közben bűnbánó vallomásra veszik rá, törvényt ülnek fölötte, amivel sikeresen halálra rémítik.

Ám egy óvatlan pillanatban Falstaff fölismeri Bardolfot. Ezután a többiek is sorban levetik álarcaikat. Ekkor derül ki számára az is, hogy Ford és Fontana ugyanazon személy. Rettentő kínos.

Quickly félrevonja Bardolfot, hogy ideje fölvennie a menyasszonyi ruhát.

Ford javasolja, hogy ezek után tartsák meg a kézfogót. Cajus doktor közeledik a menyasszonynak öltöztetett Bardolffal. Egy másik összeadandó pár is megjelenik, a tündérruhás Annuska, és a barátcsuhás Fenton. Az atyai áldás után a párok leveszik álarcaikat. Ford dühös, hogy lányának mégis Fenton jutott, Cajust is eszi a méreg, hogy hoppon maradt.

Zárófúga kórussal: Verdi a Falstaff megírása előtti látszólagos üresjáratos éveiben ellenponttanulmányok komponálásával szórakoztatta és fejlesztette magát. Ezt a komikus de szabályosan szerkesztett fúgát még az opera elkezdése előtt írta, s Boito utólag készítette el hozzá a szöveget. Falstaff a maga részéről azzal zárja, hogy nélküle mindez nem jöhetett volna létre. A szereplők levonják a tanulságot: az emberi szív megregulázhatatlan, de az nevet, aki a végén nevet. Függöny.