A szövegkönyv Prosper Mérimée Carmen című, 1847-ben kiadott regényén alapul. A francia operalátogatók, vagyis a bravúráriákhoz, monumentális díszletekhez, balettbetétes nagyoperákhoz szokott, pompakedvelő arisztokrácia Bizet minden operáját megbuktatta, mert nem tudta értékelni, hogy a képi és zenei csillogáson túmutató értékeket kap: valódi jellemábrázolásokat. A nagyvilági közönség nem tudott mit kezdeni az alacsony sorból származó figurákkal, az érzelmek verizmust előlegező megjelenítésével.

A zeneszerző a bemutató után három hónappal meghalt, 37. születésnapját sem érte meg. A budapesti bemutatóra 1876. október 28-án került sor a Nemzeti Színházban.

Játszódik 1820 körül, Sevillában és környékén. Előfordul, hogy az itt leírttól eltérően az előadásban kihagynak néhány dialógust, vagy prózai párbeszédeket fogunk hallani. Az operának nincs fix forgatókönyve, rendezésenként változóan hagynak ki többet-kevesebbet a teljes verzióból. A harmadik és negyedik felvonást esetenként összevonják, és így háromfelvonásossá alakul a darab.

Carmen, cigánylány - mezzoszoprán Don José, tizedes - tenor Escamillo, torreádor - bariton Micaëla, parasztlány - szoprán Zuniga hadnagy - basszus Morales szakaszvezető - bariton Frasquita, cigánylány - szoprán Mercedes, cigánylány - mezzoszoprán Remendado, csempész - tenor Dancaïre, csempész - bariton

Kórus: katonák, gyerekek, cigánylányok, fiatal férfiak, csempészek, torreádorok, városlakók

• Első felvonás •

Nyitójelenet gyerekkórussal: zenekari bevezető, melyben először a torreádor témáit halljuk, majd a szerelmi témát. Tér Sevillában a dohánygyár előtt. A katonák őrségváltáshoz készülődnek, az járókelőket nézegetik. Micaëla, a tizenhét éves parasztlány jön kék navarrai népviseletben. Moralestől érdeklődik, nem látta-e Don Josét, a tizedest. Mivel ő majd őrségváltás után fog csak előkerülni, a katonák marasztalják a lányt, maradjon velük addig is, és menjen el velük beszélgetni. A lány ettől megrémül, s elszalad.

Őrségváltáskor az utcán lévő gyerekek is katonásdit játszanak.

Zuniga hadnagy levezényli az őrségváltást. Morales említést tesz Don Josénak, hogy egy lány kereste. José elmondja, hogy navarrából költöztek Sevilla közelébe, és Micaela egy árva lány, akit José anyja vett magához. Zuniga érdeklődik, milyen gyár ez és kik dolgoznak benne. Dohánygyár, ahol négy-ötszáz nő sodor szivarokat, de José nemigen vette még őket szemügyre.

Kórusjelenetek: szól a gyár csengője, vége a műszaknak. A munkáslányok udvarlói gyülekeznek a téren. A katonák is várakoznak, mert szemezgetni akarnak a dohánygyári munkáslányokból. A nők cigarettával kezükben jönnek, s arról énekelnek, hogy a szerelem, s a sok szép ígéret úgy válik semmivé, mint a füstkarikák a szélben. Az udvarlóknak ezt nem esik jól hallani. Carment keresik, aki meg is érkezik. A legények odavannak érte, mind arra várnak, hogy eljöjjön a nap, amikor Carmen majd pont őket szereti. Carmenről tudják, hogy nagyon könnyen "szerelmes lesz", s hogy kapcsolatai kérészéltűek, ezért bárki lehet belátható időn belül befutó a legények közül.

Habanera: Carmen viccesen annyit mond a fickóknak: "lehet, hogy sosem... lehet, hogy már holnap... de ma nem az biztos". Ebben a tradicionális kubai eredetű táncdalban Carmen a szerelem természetéről énekel, s figyelemreméltó igazságokat említ: ha erőltetjük, elveszítjük, ha elengedjük, visszakapjuk. Ha számítunk rá, nem jön, ha nem várjuk, akkor meglep. Mindenesetre az ő szerelme nem tart sokáig, a szíve szabad, senki el ne bízza magát akinek figyelmet szentel, mert csak ideiglenes a fellángolása. Ez a hitvallás bizony egyértelműen rámutat, hogy ha valaki komolyan beleszeret ebbe a lányba, és hosszútávon gondolkodik, abból minimum nagy szívfájdalom, rosszabb esetben tragédia származik. Mielőtt Carmen a többi lánnyal és az udvarlókkal elvonulna, egy szál virágot dob Joséhoz, aki csendben állt addig, ellentétben a nyomuló ifjakkal. Carmennek pont ezért tetszett meg. José bűvölten nézi a virágot, s valami megmozdul benne.

Szoprán-tenor duett: Micaëla érkezik, egy levelet és pénzt hozott Josénak anyjától. José nagyon szereti az édesanyját, aki mással is megbízta a lányt: adja át anyai csókját a fiának. A tizedes elérzékenyül, rátör a nosztalgia szülőföldje és gyermekkora iránt. Abban is reménykedik, hogy anyja csókja majd megvédi őt a veszélytől s a gonosztól, mert eszébe jut megint Carmen. Ő is csókot küld Michaelával anyjának. Mikor a lány elmegy, José olvasni kezdi a levelet, melyben azt írja anyja, hogy szeretettel várja haza leszerelés után, s reméli megnősül, elveszi Micaëlát.

Késelés-jelenet: José meg is nyugodna ebben, már vágná is földhöz a virágot, amikor nagy sikoltozással kizúdulnak a gyárból a munkásnők. Veszekednek egy attrocitás részletein, ki volt a hibás. Zuniga hadnagy próbál rendet tenni köztük, s beküldi a tizedest a gyárba, tegyen rendet, derítse ki, mi történt. José két másik katonával Carment hozza ki, s jelenti a hadnagynak, hogy Carmen arconszúrt a szivarvágó késsel egy másik lányt. Zuniga hadnagy hallani akarja Carmen verzióját, de az válasz helyett csak trallalázik. José azt a parancsot kapja, hogy vigye be a börtönbe Carment. Az persze út közben arra kéri, engedje el, hiszen szereti.

Seguidilla és jelenet: Carmen Josénak kocsmáros barátjáról énekel, akinél mulatozni szokott. Azt pedzegeti, hogy épp nincs senkije, de szombaton este aki eljön vele, azt fogja szeretni, ráadásul egy tizedes milyen jól illik a cigánylányhoz. José elveszti a fejét, s rákérdez: ha szereti a lányt, az viszonozni fogja? Igen - válaszol a lány, de nem teszi hozzá, hogy most is érvényes lesz, hogy ez nem fog nemhogy örökké tartani, de sokáig sem. Megbeszélik, hogy José megoldja Carmen kezén a kötelet, az meg majd menet közben úgy tesz, mintha maga szökött volna meg, hogy a látótávolságban lévő Zuniga hadnagy felé meglegyen az illúzió.

• Második felvonás •

Zenekari közjáték során megy föl a függöny.

Cigánytánc: Lillas Pastia kocsmájában óriási zenés-táncos mulatozás kezdődik. Carmen, Frasquita és Mercedes az egyre sodróbb és gyorsuló cigánydalt éneklik.

Jelenet: a kocsmáros kitessékeli a katonákat a kocsmából záróra ürügyén. Zuniga hadnagy tudja, hogy záróra után a kocsmában szerveződnek a környék csempészei, de szemet huny, s mielőtt elmegy közli Carmennel, hogy szökése miatt Don José került börtönbe, de ma este szabadul. Fáklyás menet halad el kint, Escamillót, a torreádort ünneplik. A menet betér a kocsmába, mert a cigánylányok úgy döntenek, be kell egy ilyen embert hívni, s inni kell az egészségére.

Bariton ária kórussal (Torreádor-dal): Escamillo sanzonszerű dalban mondja el, menniyre szereti a harcot a bikával, mennyire inspirálja a közönség éljenzése, s a veszély. Ennek az áriának pont az adja a nehézségét, hogy nem lehet a hagyományos értelemben "operásan" énekelni, mert sem a dallam, sem a ritmika nem támogatja a szokásos nagy ívekben gondolkodó éneklést.

Jelenet: Escamillo kiszúrja a szép Carment, és kéri, mondja meg nevét, hogy legközelebbi viadalán vele legyen. A lány hallgatólagosan beleegyezik a kalandba, a torreádornak érdemes lesz várni rá, bár pillanatnyilag még foglalt. Zuniga hadnagy megígéri Carmennek, hogy a laktanyai takarodó után még visszajön hozzá ide, a kocsmába. A három cigánylányt kivéve mindenki tovább vonul a menettel.

Csempész-ötös: megérkezik Remendado és Dancaire. Elmesélik, hogy Gibraltárnál jártak, s lefizettek egy angol kapitányt. A hegyekben rejtik el az áru egy részét, a többit átviszik a határon, de kellenek a lányok is az akcióhoz. Már ma este kéne indulni. Carmen viszont nem akar indulni, csak holnap akar utánukmenni, mert ma este Joséval akar itt találkozni.

A takarásból hallatszik, hogy José dalolva közeledik. Felmerül, hogy vigyék őt is magukkal, de Carmen szerint José túl mulya lenne a csempészethez.

Mezzó-tenor duett: Carmen vacsorát hozat Josénak és táncol neki. A reszelőt amit a börtönbe küldött, a tizedes nem használta, becsületből nem tudott volna megszökni, leülte az egy hónapot, s a küldött pénzt is eltette. Carmen még azt is elmeséli, hogy Zuniga hadnagy ajánlatot tett neki. Egyszer csak megszólal a takarodó trombitahangja. José indulni akar, de Carmen szerint a katonai kötelességet felülírja a szerelem, ami miatt maradnia kell.

Tenor ária (Virág-ária): José elmeséli, hogy amíg a börtönben ült, a hervadt virágot dédelgette a kabátja alatt, és az adott neki erőt, hogy elviselje azt a hónapot, mert annyira szereti Carment, aki nélkül nem kell neki semmi.

Duett folytatása: Carmen azt akarja, hogy a tizedes szökjön meg az egységétől, menjen el vele bárhová és azonnal. José nem akar dezertálni, Carmen pedig nem érti, mi a kötelesség és a becsület. Beveti a végzetes női trükköt: "ha szeretsz, megteszed amit kérek". José őrlődik egy darabig, majd úgy dönt, ha ki is dobja a lány, ő visszamegy most a laktanyába.

Jelenet kórussal: Zuniga hadnagy lép be, ahogy ígérte, mert Carmennel akar ma éjjel randevúzni. Meglátja, hogy a közlegénnyé lefokozott José Carmennel van a kocsmában. Azt hiszi, elküldi Josét, s az majd magától elmegy, de nem: kardot ránt, s a hadnagyra ront. A csempészek választják szét őket, le is fegyverzik Zunigát, s mostantól ők diktálnak. Josénak nincs más választása, velük kell mennie. A csempészek a szabad életről énekelnek, örömmel indulnak az akcióba.

• Harmadik felvonás •

Intermezzo: zenekari közjáték.

Kórus: vadregényes tájon vonulnak a csempészek a hegyekben. Szeretik a veszélyes helyeket és helyzeteket, ettől bátornak és szabadnak érzik magukat.

Mezzó-tenor duett: José bocsánatot akar kérni Carmentől, ha nem viselkedett vele elég finoman. Carmen viszont fagyos marad: kijelenti, hogy már jóval kevésbé szereti Josét, s jobb lenne ha az szépen hazamenne az anyjához, mert nem neki való a csempészélet, ami veszélyes, mert le lehet bukni. José erre burkoltan megfenyegeti a lányt, mondván, hogy rá nézve pedig az a veszélyes, ha mégegyszer a szakításukat emlegetné. Carmen mellékesen odaveti neki, hogy már többször kivetette kártyából, hogy együtt fognak meghalni.

Kártya-hármas és Kártya-ária: a három cigánylány kártyát vet. Mercedesnek egy sóvárgó fiatalembert mutat, Frasquitának pedig egy gazdag öregurat aki házasságot akar, s aki után örököl. Carmennek viszont mindig a halál jön ki. Előbb ő, utána José. A másik két lány boldogan hiszi el a kártyának a szerelmet és a sok pénzt, míg Carmen gondterhelten mereng maga elé, mert hisz a kártyának.

Jelenet: visszajönnek a kémkedésre indult csempészek, s jelentik, hogy három fináncot kell hatástalanítani. A három cigánylány elindul, hogy "intézkedjenek". José majd' megőrül a féltékenységtől, de leintik. Neki  kell az árura vigyázni, s akár bárki idegent megölni aki veszélyeztetné az akciót.

Szoprán ária: Micaëla jött José után. Fél a helytől is, a csempészektől, de Istenben bízva halad előre. Meglátja Josét, aki épp fegyverrel a kezében áll, s valakire céloz.

Tenor-bariton duett: José az arrajáró Escamillo kalapját lőtte át. Az nem ijed meg, szóba elegyedik Joséval, aki mindjárt meg is kérdi, mi szél hozta erre. A torreádor elmondja, hogy szerelmét akarta látni, a szép cigánylányt, Carment, aki régebben egy katonát szeretett, de annak már vége. José, rátámad, vívni kezdenek. Escamillo elbizakodottan becsmérli a navarrai stílust, jobban is vív, de Joséban forr gyilkosabb indulat, s végül ő kerül olyan helyzetbe, hogy leszúrhatná a torreádort.

Jelenet: az épp visszaérkező Carmen állítja le a párbajt, Escamillo megköszöni neki, hogy megmentette az életét. Josénak pedig odaveti, hogy ha folytatni akarja párbajt, megtalálja legközelebb a sevillai arénában. Remendado észre veszi a megbújó Micaëlát. A lány elmondja, hogy José után jött, hogy hazahívja, mert anyja teljes kétségbeesésben várja, s halálán van. Carmen ismét kimondja, hogy Josénak az anyja mellett van a helye. José Micaëlával megy, de megígéri Carmennek, hogy még találkoznak, s nem hagyja annyiban, bármi történjék, nem engedi el.

• változás •

vagy

• Negyedik felvonás •

Kórusjelenet: a nép a sevillai aréna előtt kavarog, a bikaviadalra igyekeznek. Narancsot, látcsövet, legyezőt, italokat árulnak. Zuniga hadnagy Carment keresi. A másik két cigánylánynak elmondja, hogy Don Josét keresték anyja falujában, de nem találták. A lányok mostmár tudják, hogy Carmen nincs biztonságban.

Bevonulnak az arénába a bikaviadal résztvevői, a nép ünnepli őket. Escamillo Carmennel érkezik. Az operairodalom legrövidebb szerelmi kettősét hallhatjuk. Mindketten úgy szeretik egymást, mint még soha senkit. Frasquita és Mercedes Figyelmezteti Carment, hogy látták Josét a tömegben, vigyázzon magára, tűnjön el, de Carmen az aréna előtt marad, mikor már mindenki bent van, mert bátornak akarja érezni magát.

Finálé duett: José jelenik meg elhanyagolt ábrázattal. Először szépen kéri szerelmét, menjenek el innen együtt, s nem veszi komolyan a lány ellentmondását. Villámcsapásként éri, mikor Carmen kerek perec kimondja már többedszer, hogy nemcsak nem akar tőle semmit, hanem már nem is szereti. José megígéri, hogy mindent megtesz neki amit kér, beáll banditának is, csak jöjjön vele. Közben a tömeg éljenez az arénában. José ekkor lesz biztos, hogy Carmen Escamillót szereti. Rángatni kezdi a lányt, de az magabiztosnak látszón köti az ebet a karóhoz, inkább meghal, de élete végéig a torreádort imádja. José összeomlik, felteszi a költői kérdést, hogy azért rontotta meg, azért csinált belőle bűnözőt, hogy most egy másik férfi mellől nevessen rajta? Azonnal jöjjön vele. Ismét rángatni kezdi. Carmen ahogy visszarántja a karját, megakad a szeme a gyűrűn, amit Josétól kapott. Lehúzza ujjáról és a férfi elé dobja: vigye ezt is. José agya elborul, leszúrja Carment. A nép kitódul az arénából, s meglátják a földön fekvő lányt, s a mellette térdelő katonaszökevényt, aki maga mondja, hogy ő a gyilkos. Függöny.