A mű Camille Saint-Saëns első és egyetlen hosszúéletű operája. Már 1868-ban hozzáfogott komponálásához, de lassan haladt vele az ellenséges várakozás miatt, ugyanis kilátástalan volt, hogy bármelyik párizsi színház bemutassa. 1870-ben Liszt Ferenc bíztatta a zeneszerzőt, fejezze csak be az operát, majd ő bemutattatja Weimarban. Hat év múlva lett kész.

A történet bibliai elbeszélésen alapul, Saint-Saëns eredetileg oratóriumot rendelt sógorától, Ferdinand Lemaire-től, s maga tervezte meg a jeleneteket. Menet közben alakult át a koncepció: Lemaire javasolta, hogy opera legyen inkább. Rá gyakorlatilag a versírás feladata maradt, a történet szerkezetét is a zeneszerző találta ki.

A bemutató nagy sikere ellenére Franciaországban még 13 évig nem játszották a darabot, majd az 1892-es párizsi bemutató hozta meg a máig tartó nemzetközi elismertséget.

• Első felvonás •

Nyitó kórusjelenet: komor, vészjósló bevezető, hangsúlyos mélyvonós frázisokkal, mely egyre feszültebben emelkedik. Ebbe úsznak bele a kórus szólamai. Eztán emelkedik fel a függöny. Balra Dagon, pogány istenség temploma. Egy Gáza melletti síkságon a zsidók fohászkodnak: népük szabadulását kérik, mert a filiszteusok leigázták és azóta is sanyargatják őket. Barokkos, fúgaszerű szövetként hömpölyög, majd ismét belassul, megadóvá válik.

Tenor ária: Sámson lép elő, kürtökön megszólaló motívumával a háttérben inti népét, hogy hagyja a jajgatást, hiszen Izráel Istene jó és irgalmas, inkább hálával kéne lenni felé, mert közeleg az idő, mikor a nép levetheti az igát segítségével. Először lemondóan ellenkeznek vele, majd megérzik, isteni ihletettségét, s föllelkesülnek szavai hallatán. Az opera Sámson figurája jelentősen eltér a bibliaitól. Itt emberileg érettebb, vezetői képességekkel megáldott.

Basszus ária: Abimélech, Gáza satrapája jelenik meg a katonáival. Gúnyosan csendre inti a "zajongókat", akik szerinte már igazán beletörődhetnének, hogy sosem lesznek szabadok és a maguk urai. Dagon istent tartja erősnek és hatalmasnak, a zsidók istenének hatalmát meg hiszi ha látja.

Jelenet: Sámson szembeszáll vele, s kijelenti, hogy a mennyei seregek már útban vannak a zsidók megsegítésére. Abimelech észérvek híján kardot ránt, Sámsonra támad, de az kicsavarja kezéből a kardot és leszúrja vele. Abimelech holtan rogy össze, katonái is tehetetlnek Sámsonnal szemben, aki elzavarja őket.

A főpap jelenete: megnyílik a Dagon-templom ajtaja, a főpap lép ki rajta kíséretével. Meglátja Abimelech holttestét. Haragra gerjed és fegyveres bosszút szorgalmaz a zsidók ellen. Nem érti, hogy lehettek katonái ilyen tehetetlenek egyetlen emberrel szemben. Két filiszteus elmeséli, hogy rettentő félelmet és gyengeséget éreztek, amikor Sámsonnal szembe lehetett volna szállni. Hírnök érkezik, s jelenti, hogy a zsidók a filiszteusokra támadtak, és mindent szétdúlnak amit csak érnek. A főpap dühöng, s megátkozza Sámsont - többek közt azt kívánja neki, hogy csak álnok, csalfa nőt szeressen. A filiszteusok reménytelennek érzik helyzetüket, jobbnak látják a hegyekbe menekülni.

• változás •

Férfikórus: a zsidók megrendült hálával áldják Izráel Istenét, aki megsegítette a népet. Az öreg zsidó emlékezteti őket, hogy azért történtek a bajok, mert megfeledkeztek Isten hatalmáról és jóságáról, s azért tudtak most ismét győzni a filiszteusok felett, mert megértették, hogy istenük velük van és itt az idő fegyvert fogni.

Jelenet: filiszteus nők jönnek ki Dagon templomából, s virágfüzéreket hoznak. Köztük van Delila is. A tavaszról énekelnek, s a bánat utáni vígasztaló szerelemről. Delila üdvözli a győztes Sámsont és csábítólag környékezi. Sámson érzi, hogy nehéz ellenállnia ennek a nőnek. Az öreg zsidó is figyelmezteti, hogy észnél legyen, mert ebből csak baj lehet. Delila nyíltan ajánlkozik Sámsonnak, virágokat hoz elé. A férfi hiába imádkozik, hiába próbál uralkodni magán, nem tudja levenni szemét a szép filiszteus nőről.

Balettbetét: a filiszteus nők csábítási céllal táncolnak a zsidó katonáknak.

Tavasz-ária: Delila a tavaszról énekel, mely megújítja a természetet, előhozza a virágokat, és a szerelmet. Úgy viselkedik, mintha máris epekedve szeretné a hőst. Sámson nem küzd tovább vonzalmával, a lány után indul.

• Második felvonás •

Bosszú ária: Vihar készül, a távolban már villámlik. A Szorek-völgyben Delila éjszaka házába várja Sámsont.  Bosszúszomjasan készül rá, hogy hatalmába kerítse a férfit. Tudja, hogy a hős, akitől a fegyveres katonák reszketnek, tehetetlen lesz vele, a Nővel szemben. Ez az ária egy gyorsabb tempót kíván, mint ahogy általában elő szokták adni. Lassabb tempó esetén nem jön át a feszültség, az indulat.

Duett: Dagon főpapja keresi föl Delilát, keserűen panaszolja neki, hogy a zsidók teljesen a filiszteusok fejére ültek, amazok pedig már Sámson neve hallatán megfutamodnak. Izráel Istene van Sámsonnal, emiatt legyőzhetetlen. Delilának kéne vele próbálkozni, bár már egy ideje nem találkozott Sámsonnal. Delila biztosítja a főpapot, hogy Sámsont megigézte annyira, hogy el fog jönni hozzá ismételten. Ráadásul nem szerelmes belé, hanem direkt vesztére akar törni, kizárólag ezért hálózta be. A főpap ezt eddig nem is tudta, de most megörül a hírnek, kincseket ajánl a lánynak, ha megkötözve láthatja Sámsont. Delila megígéri, hogy mindent el fog követni, még sírni is fog ha az kell. Megesküsznek, hogy megölik Sámsont.

A főpap elmegy, hogy erősítést hozzon, Delila pedig a teraszról fürkészi, jön-e Sámson.

Duett: megérkezik Sámson. Tétova, zavart, lelkifurdalásos. Tudja, hogy nem kéne ide jönnie, de nem tud ellenállni a nő varázsának. Érzi, hogy vesztébe rohan, és szégyelli is magát. Tudja, hogy méltatlan hozzá ez a függőség. Búcsúzni jött, mert Izráel Istene végső harcba szólította, hogy végleg felszabadítsa a népet. Delila úgy tesz, mintha nem érdekelné különösebben a férfi hivatása, csak az, hogy őt ne hagyja el sem emiatt, sem más miatt. Sírni kezd, amivel célt is ér: Sámson hirtelen fontosabbnak érzi, hogy szerelmének ne okozzon fájdalmat, mint szent hivatása sürgető hívását. Nem bánja, bármilyen árat is kelljen fizetnie ezért.

Csók-ária: kétstrófás ária, melynek verzéje izgatottabb, refrénje pedig szélesen áradó. Egy hasonlat elég árulkodó: Delila hízelgésében azt mondja, hogy úgy repül szerelme felé, mint a nyílvessző, mely a halált hozza... Sámson elalél, átadja magát mámoros érzéseinek.

Duett: Delila a legszebb pillanatot töri ketté ismételt akadékoskodásával. Sámson dühös lesz, hogy nem elég Delilának eddigi áldozata. Delila tudni akarja, mi Sámson erejének titka, mondván, hogy ha szereti, nem lehetnek előtte titkai. Keményen összevitatkoznak, közben egyre közelebbről hallatszik a vihar. Sámson érzi, hogy a villámcsapásokkal figyelmezteti őt Isten, hogy észnél legyen. Delila végül beveti a nagy női trükköt: kiadja Sámson útját, s maga baján sajnálkozva odaveti neki, hogy hagyja itt elsorvadni a vágytól és meghalni. Sámson bedől neki, fegyvereit félredobva szalad utána a házba. Mialatt összeölelkeznek, a megérkező filiszteus katonák osonnak be. Delila hirtelen fölkel, kiabál nekik, azok pedig a fegyvertelen Sámsonra vetik magukat.

• Harmadik felvonás •

Tenor ária kórussal: a gázai börtönben sínylődnek a zsidó felkelők. Sámsont megnyírták, megvakították, s egy hatalmas malomkövet kell forgatnia. Keservesen vánszorog körbe, a takarásból a rabok kara hallatszik, mint lelkiismeretének hangja. Szemrehányás, miért nem volt hű a felkelés ügyéhez, hogy adhatta el magát egy filiszteus nő iránti érzelmeinek. Sámson magában imádkozik. Megbánta hűtlenségét, s tudja, hogy Isten vissza tudja adni neki erejét. Kéri, szabadítsa ki népét, s cserébe vegye el életét.

• változás •

Templomjelenet: a Tavasz-ária témáját halljuk amint kibontakozik a szín: a Dagon templom belsejében vagyunk, a mennyezetet tartó két hatalmas oszlop középen. A főpapot a filiszteus főnemesek veszik körül, Delila nők körében vigadozik. A kórus azt a tavaszváró, szerelmet éltető témát énekli, amit az első felvonás végén hallottunk.

Balettbetét: a híres Bacchanália - ha először látjuk is az operát, ez a rész ismerős lesz. Keleti dallamokat hallunk, s eszünkbe juthat, a legtöbb keleti tárgyú film zenéje ebből a balettzenéből merítkezik.

Jelenet: Sámsont bevezeti egy gyermek. A főpap üdvözli, mint az ünnep fényét növelő vendéget. Bort töltet számára, s azt Delilával adatja oda neki. A nő felidézi szerelmük emlékeit - a Csók-ária témáját halljuk - s közli a nyomorult vak emberrel: minden csak színjáték volt, bosszúból tette Dagonért s a filiszteusokért. A főpap arra bíztatja Sámsont, énekeljen Deliláról, mint amikor még szerelmes volt bele, s kérje istenét, adja vissza szeme világát, hogy a filiszteusok lássanak egy csodát Izráel Istenétől, ami szerinte kizárt.

Oltár-jelenet kórussal: a főpap és Delila az oltáron égő tűzbe bort öntögetnek, s Dagon istent hívják. Bocsánatát, jóindulatát és pártfogását kérik. A főpap azt akarja, hogy Sámson is öntsön bort az oltárra, s boruljon le Dagon előtt.

Zárójelenet: Sámson megkéri a gyermeket, vezesse a két oszlop közé. Kéri Istent, hogy csak egy percre adja vissza régi erejét. Nekifeszül a két oszlopnak, kimozdítja őket a helyükből, s az egész mennyezet az emberekre szakad. Függöny.

A bibliai leírás szerint Sámson születését angyal jelentette be szüleinek, küldetése pedig az volt, hogy elkezdje a zsidók felszabadítását a filiszteusok uralma alól. Nem ihatott bort, nem ehetett tisztátalan ételt, s nem vághatták le a haját és szakállát sosem - ahogyan a naziroknak elő volt írva. (nazir: Istennek szentelt ember, önmaga vagy szülei által.)

Fiatalemberként első látásra beleszeretett egy filiszteus lányba, s feleségül akarta venni. Szülei nem értették, minek neki egy filiszteus lány, amikor a környéken van elég szép lány a zsidók közt is. Sámsonnak Isten sugallta, hogy a filiszteus lányt akarja, mert ezzel került a filiszteusok közelébe.

Egyszer egyedül ment a pusztában, amikor szembe találta magát egy fiatal oroszlánnal. Puszta kézzel megölte. Napok múlva látta, hogy a dögben méhek laknak és mézet is gyűjtöttek. Sámson evett a mézből, szüleinek is vitt haza belőle, de nem mondta el, honnét van.

A lakodalmában 30  öltő ruhában fogadott, hogy a filiszteusok nem találják ki a találóskérdést amit fölad nekik. "Az evőből étek jött ki, az erősből édes jött ki." A filiszteusok megfenyegették Sámson feleségét, hogy ha nem húzza már ki férjéből a megfejtést, fölgyújtják apja házát, mert nem akarnak 30 öltő ruhát fizetni. Az asszonyka a lakodalom egy hete alatt végig nyaggatta Sámsont, hogy ha szereti, árulja el a megfejtést. Sámson már unta az állandó piszkálást, s megmondta neki. Az rögtön továbbadta a fogadóknak, ezért Sámson elvesztette a fogadást. Mérgében elment, és leölt 30 filiszteust, azok ruháit adta oda. Ezután hazament szüleihez.

Mikor meggondolta magát, visszament feleségéhez, de azt apja már máshoz adta feleségül. Sámson erre összefogdosott háromszáz rókát, fáklyákat kötött a farkukra, és beeresztette őket a filiszteusok búzatábláiba, olajfaligeteibe, szőlőibe. A filiszeusok erre rágyújtották Sámson feleségére és apósára a házukat. Sámson a gyilkosokat jól elverte, és egy barlangba húzódott.

A filiszteusok lerohanták a zsidókat, és kérték, hogy Sámsont adják ki nekik. A zsidók háromezren vonultak a barlanghoz. Sámson hagyta magát megkötözni, s átadni. Amikor a filiszteusok elvitték, Sámson összeszedte erejét, lepattintotta magáról a köteleket, s egy szamárállkapoccsal agyonvert ezer filiszteust.

Ezután 20 évig volt Izráel bírája, a 6 nagy bíró közül az utolsó.

Egy nap azonban nem bírt magával, s elment egy filiszteus prostituálthoz. Amikor eljött tőle, kiszakította a városkapu két szárnyát. Ezután pedig megtetszett neki Delila. Őt kérték meg a filiszteusok, hogy tudja meg erejének titkát. Sámson háromszor hazudott, végül nem tudott ellenállni Delila abajgatásának, s elárulta, hogy hosszú hajában van ereje. Amaz elaltatta az ölében, s megnyírták. Megkötözték, megvakították, levitték a gázai börtönbe.

Sámson haja kinőtt idővel, s a filiszteusok bevitték a Dagonnak szóló áldozati ünnepükre, hogy szórakozzanak rajta. Sámson az őt vezető gyermeket megkérte, menjenek a tetőt tartó két oszlophoz. Kérte Istent, hogy adja vissza erejét egy percre, hogy bosszút állhasson a filiszteusokon szemevilágáért. Nem bánta ha meg is hal most. Megrándította az oszlopokat, s beomlosztotta a tetőt, ami szintén tele volt filiszteusokkal. Halálával több filiszteust ölt meg, mint életében. Apja sírjába temették el.