Turandot történetét Carlo Gozzi és Friedrich Schiller is földolgozta színdarabként, a XII. századi perzsa Ezeregy napok könyve egyik meséje alapján. Puccini 1920 tavaszán kezdett az operával foglalkozni, amikor megismerte Giuseppe Adamit és Renato Simonit, akik librettót írtak számára, de a komponáláshoz csak a következő évben kezdett hozzá. 1924 tavaszán felfüggesztette a munkát a darab befejezése előtt, mert a III. felvonás nagy duettjének szövegével elégedetlen volt. Mire Adami negyedik szövegverzióját már megfelelőnek találta, gégerákot állapítottak meg a zeneszerzőnél, melyet Brüsszelben próbált kezeltetni, de az egy bő hónap alatt elvitte. Vázlatai alapján Franco Alfano fejezte be az operát Puccini stílusában. Az ősbemutató karmestere, Arturo Toscanini amikor a Puccini által leírt utolsó sorhoz ért, Liu halála után, leállította az előadást, s a közönség felé fordulva így szólt: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto.” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a mester meghalt.”)

Puccini ebben az operájában is felhasznált tradicionális keleti zenét, ahogy a Pillangókisasszonyban is. Alberto Fassini Kína-szakértővel konzultált a kínai népzenét illetően. Nyolc konkrét autentikus dallamot fedezhetünk fel a műben, például a Mò Li Hūa (茉莉花) "Jázmin"-dalt is.

A darab lélektani problémafölvetése a férfiak birtoklásvágyát, a női méltóság és a szerelemnek való önátadás problématikáját járja körbe mesés történelmi keretbe ágyazva.

Altoum császár - tenor Turandot hercegnő, a lánya - drámai szoprán Timur, trónvesztett tatár uralkodó - basszus Kalaf, a fia - tenor Liu, rabszolgalány - szoprán Ping, kancellár - bariton Pang, marsall - tenor Pong, főpohárnok - tenor Mandarin - bariton Perzsa királyfi - tenor Pu-Tin-Pao, hóhér - néma szerep

Kórus: a császári palota őrei, hóhérsegédek, papok, mandarinok, udvari méltóságok, a nyolc bölcs, Turandot udvarhölgyei, szolgák, katonák, zászlótartók, muzsikusok, elhaltak árnyai, titokzatos hangok, pekingi köznép

• Első felvonás •

Nyitány nélkül indul az opera. Első helyszín a császárváros bástyafala előtti tér. Balra három nagy kapu, jobbra egy erkély, alatta hatalmas gong. A várfal tetején kivégzett hercegek koponyái vannak karókra tűzve. Az zene keleties, fenyegető, horrorisztikus témára utaló. Alkonyodik, a pekingiek egy császári rendeletet felolvasó mandarin köré gyűlnek.

Nyitójelenet: a mandarin kihirdeti a népnek, hogy a császár lánya ahhoz a fejedelmi származású emberhez megy feleségül, aki megfejt három rejtvényt, melyeket a lány ad föl neki. Aki nem tudja a helyes válaszokat, az meghal. A legutóbbi próbálkozó, a perzsa herceg is le lesz fejezve amint fölkel a hold. A nép megvadul, a perzsa herceg halálát várják, a hóhérért kiáltanak. A katonák olyan erővel próbálják kordában tartani a tömeget, hogy pánik kezd kialakulni.

Timur és Kalaf kettőse: ebben a zűrzavarban borítják föl a vak Timurt, aki a tatárok száműzött fejedelme. Liu, hűséges szolgálólánya próbálja az öreget fölsegíteni. Timur fia, Kalaf herceg apjától függetlenül menekült el hazájukból, s most ezen a téren találkoznak, miután mindketten halottnak hitték a másikat. Timur elmeséli fiának, hogy Liunak köszönheti a boldogulását, aki támasza mindenben, helyette koldul, s vigyáz rá. Liu boldog, hogy viszontlátja a herceget, hiszen titkon szerelmes bele.

Kórusjelenet: megjelennek a hóhérsegédek és fenni kezdik egy köszörűkövön a pallost. A nép bíztatja őket. A pekingiek már jól belejöttek, hogy havonta látják egy herceg kivégzését. Alig várják már, hogy ismét jöjjön valaki, aki hármat üt a kongra és kezdetét veszi egy újabb próbasorozat, ami valószínűleg kivégzéssel végződik, mint eddig mindig.

A mozgalmas, intenzív zene lassabb tempóra és finomabb, pasztell hangzásra vált. Elvonulnak a hóhérsegédek. A nép elcsitul, a holdkeltét várják. A hold Turandotot szimbolizálja, s a periodikusan megújuló női principiumot. Megjelenik a vesztőhelyre vonuló perzsa herceg. A nép mostmár inkább részvétet érez iránta, s Turandothoz kiáltanak kegyelemért. Kalaf dühösen várja, hogy megátkozhassa a kegyetlen hercegnőt. Turandot hamarosan megjelenik az erkélyen, és jelt ad a perzsa herceg kivégzésére.

Kalaf jelenete: a herceg, amint meglátja Turandotot, megbabonázódik szépségétől, s rögtön elfelejti iránta támadt dühét. Belehasít az intuíció, hogy jelentkeznie kell a próbatétre, mert győzni fog, és övé lesz a hercegnő. Timur és Liu hiába kérlelik, hogy menjenek tovább e vidékről, ahol csak a halál ólálkodik utánuk. Közben lefejezik a perzsa herceget, akinek utolsó szava "Turandot".

Miniszter-hármas: Kalaf a gonghoz megy, hogy megüsse, de Ping, Pang és Pong állják útját. Figyelmeztetik, hogy jobban teszi, ha eltűnik, nincs itt szükség több féleszű öngyilkosjelöltre. Vegyen inkább száz feleséget, az jobban megéri, hisz Turandot a pompás ruhái, ékszerei nélkül olyan, mint bárki más, neki is csak egy feje van és két lába. A palotából udvarhölgyek szólnak ki az ablakon, hogy az utcán hangoskodók maradjanak csöndben, mert Turandot már aludni készül. A miniszterek leintik őket és folytatják a győzködést: a hercegnő rejtvényei megfejthetetlenek, reménytelen velük megbírkózni. A bástyafal fölött megjelennek a kivégzettek kísértetei. Kalaf ismét a gonghoz indul, de meglátja, amint a hóhér meghozza a perzsa herceg fejét és karóra tűzi.

Hármas: Timur és Liu tovább könyörögnek Kalafnak, hogy maradjon velük, mert az öreg fejedelemnek szüksége van fia erejére, ketten a szolgálólánnyal az árokszélen fognak meghalni nélküle. Kalaf viszont arra kéri Liút, viselje gondját apjának ha ő már nem lesz.

Gong-jelenet: a három miniszter mégegyszer megpróbálja föltartóztatni Kalafot, aki annyira megrészegült Turandot szépségétől, hogy már nem tud tekintettel lenni sem apjára, sem Liúra. Kalaf háromszor megüti a gongot. A tömeg felkészül az újabb kivégzésre. Itt fölmerül egy időparadoxon: Kalaf megérezte előre a győzelmet, s ezért mer belevágni, vagy annyira győzni akar, hogy szent meggyőződése indukálja majd a győzelmet.

• Második felvonás •

Miniszter-hármas: Ping, Pang és Pong jönnek be három ajtón egy sátorpavilonba. Három szolga hoz utánuk egy sárga, egy piros és egy zöld lámpást. Készülnek a próbatétek utáni eseményekre. Pong az esküvő szervezését vállaja, Pang a temetését. Ping Kína nyugalmán síránkozik, hova tűnt a régi békés élet. Az elmúlt három évben huszonhét ifjút végeztek ki Turandot miatt. Pingnek háza van Honanban egy tó partján, Pongnak nyárfaerdős birtoka van Csang tartományban, Pangnak rózsaligete Kiu alatt, s ahelyett, hogy ott élveznék a vidéki nyugalmat és a természetet, itt kell a császárvárosban szolgálniuk a hóhért. Ahogy nosztalgikusan elábrándoznak, a zene is idillivé szelidül az addigi lendületes sürgő-forgósból.

Kintről behallatszik, hogy a hóhérsegédek ismét pallost fennek, s népek bíztatják őket. A miniszterek fölidézik néhány kivégzett herceg emlékét. Tudják, hogy Turandotot már megérintette a szerelem, már vágyik rá, s bíznak benne, hogy a mai próbatétek után lakodalmat készíthetnek végre elő. Ébredezni kezd a palota.

• változás •

A császári palota belső főterén gyülekezik az udvar népe. Bevonul a nyolc vén bölcs, akik három papírtekercsen behozzák a találóskérdések megfejtéseit, majd a három miniszter is. A kórus élteti a császárt, aki középütt, lépcsős trónon ül.

Rövid tenor-kettős: a császár fölajánlja Kalafnak, hogy eltávozhat, mert elege van már a lelkifurdalásból, hogy belement lánya kegyetlen játékába, és évek óta vér szennyezi a trónt. Nem akar halálához közeledő aggastyánként mégegyszer vért ontani. Kalaf nem él a lehetőséggel, maradni akar. A császár sorsára engedi.

A mandarin ismét elmondja a császári hirdetményt, amit az első felvonás elején is hallottunk.

Szoprán ária: Turandot elmeséli ősanyja Lou-Ling császárnő történetét, aki évszázadokkal ezelőtt élt, és erős kézzel kormányozta a birodalmat. Ám egyszer a tatárok lerohanták Kínát, s egy férfi a győztesek közül meggyalázta a császárnőt, akinek sikolya azóta is kísért a palotában évszázadok óta. Meghalt, de lelke Turandotban él tovább, aki most bosszút áll érte a férfinemen. Nem akar senkié lenni, ezért találta ki a három találóskérdést. Ez az ária az operairodalom egyik legnehezebb szoprán-áriája, stabil, vivőerős hangot igényel és biztos technikát. A dallam egyre magasabbra kapaszkodik, egyre többet időzik az ötvonal fölött, ami fárasztóbb az énekesnőnek, mint a végén a c''' ("a fölső cé"). Az utolsó mondatoknál egy-egy szekunddal följebbről indul a motívum, amikor Turandot és Kalaf egymásra licitálnak, hogy a három próbatétel után az egyetlen halál vagy az élet van-e. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a hercegnő egy vérszomjas pszichopata, gondoljunk bele: talán azért találta ki a feladványokat és az élet-halál kimenetelt, mert biztos volt benne, hogy ez elegendő visszatartó erő lesz kérői számára. Az eddig kivégzett ifjak egy szépséges lány megszerzéséért önként adták életüket, s nem számítottak rá, hogy nem fogják tudni a három kérdésre a választ – elbízták magukat, kockáztattak és vesztettek.

Feladvány-jelenet: Turandot fölteszi az első talányt: „Sűrű éjhomályból ébred egy kósza, lidérces fantom. Széttárja fénylő szárnyát, lengve szárnyal a nagyvilágon át. Reszket érte, ki látja, esengve hívja és várja. De tovatűnik, ha jő a hajnalóra, hogy a szívükben újra éljen, Föltámad minden éjen, és meghal virradóra.” Kalaf magába néz, saját érzései közt ráismer a reményre és közli a megfejtést: a Remény az. A bölcsek ellenőrzik a tekercseken, hogy helyes a válasz.

Egyes rendezések szerint itt Turandot nem örül, a második feladványt ingerültebben vezeti föl - valójában a hangvétele emelkedése azt is jelezheti, hogy elkezdett drukkolni Kalafnak: „Forrón ég, mint a láng, és mégse láng. Néha részeg, vad mámor, mely lázong, lüktet és tombol. A tétlenségben eltesped, elernyed, hogyha meghalsz, megdermed, mint a jég. De föllobog hatalmasan a vágyban. A hangja; mint messzi rianásé, a színe izzó, mint alkonyi bíbor.” Kalaf ismét magába néz, s fölfedezi, hogy a leírás a vérére illik. A nép bíztatja, míg meg nem szólal, aztán kijelenti, hogy a Vér a megoldás. Ellenőrzik, hogy helyes a válasza.

A harmadik talányt Tudandot mégintenzívebb hangvétellel mondja el: „Jég, mely lángra gyújt téged, s a te tüzedtől még jobban megfagy. Szűzfehér s mégis éjsötét. Ma szabadon bocsájt, hogy légy a rabja, holnap szolgájává tesz s tiéd a trón!” Mivel Kalaf minden gondolata Turandot, amióta először megpillantotta, kitalálja a megoldást: Turandot. Ismét ellenőrzik a tekercseken a választ, ami helyes.

A nép ujjong, hogy három év után végre győztest ünnepelhetnek. A hercegnő viszont meghátrál, császári atyját kéri, ne kelljen férjhezmennie egy jöttment idegenhez. Iszonyatos szégyennek érzi, hogy egy vadidegent kelljen eztán feleségként szolgálnia. A császár viszont állni akarja a szavát, s az udvari nép is szavatartásra inti a gőgjében megalázott lányt. (Ez az a jelenség, amikor valaki régóta áhított dolgot végre mégis megkap, s hirtelen megrémül annak valóságától!)

Kalaf azonban ad egy egérutat Turandotnak: ha kitalálja a nevét reggelre, megölheti. Itt halljuk megelőlegezve a későbbi "Nessun dorma..." kezdetű ária motívumát a vonósokon. A nép a császárt élteti, a tízezer-évig-éljenzés grandiózus témájával zárul a jelenet.

• Harmadik felvonás •

Kórusjelenet: éjszaka a császári palota kertjében. Kalaf egy pavilon lépcsőjén ül, a távolból a császári küldöttek hangja hallatszik: ma éjjel senki sem alhat Pekingben, amíg ki nem derül a győztes idegen neve és kiléte, mert Turandot így rendelkezett.

Tenor ária ("Nessun dorma"): Kalaf a hercegnőre gondol, és biztos benne, hogy az álmatlanul bámulja a csillagokat ma éjjel, és reggel egymáséi lesznek. Ezt az áriát már biztosan ismerjük, annyira népszerű. Értékeljük, hogy a tenorista az a'-k tömkelege után még egy tartott h'-ról lép le a befejező a'-ra!

Miniszterek jelenete: Ping, Pang és Pong lepik meg Kalafot. Elmondják neki, hogy ha nem derítik ki a nevét reggelre, a hercegnő a fejüket véteti. Ping érdeklődik a hercegnél, mivel érné be, hogy lemondjon Turandotról. Először háremhölgyeket hozat neki, de Kalafnak nem kellenek. Aztán kincsesládákat rakat elé: az ütőshangszereken szólal meg a drágakövek, ékszerek csengő-bongó csillogása. Mivel ez sem kell neki, felajánlják, hogy kiszöktetik Pekingből és egy másik birodalom trónjára ültetik, de Kalaf visszautasítja a vesztegetést, mert neki Turandot kell.

Vallatási jelenet: az emeberek rémülten emlékeztetik a herceget, hogy Turandot kegyetlen, és addig fog kínoztatni bárkit, amíg meg nem tudja az idegen nevét. Elkeseredésükben már épp megkéselnék Kalafot, amikor pribékek érkeznek, akik Timurt és Liút hozzák, mivel kiderült, hogy ők ketten személyesen ismerik az idegen herceget. Kalaf váltig állítja, hogy az öreg és a lány nem ismerik őt.

Megjelenik Turandot. Ping elővezeti neki, hogy az elfogott öregember és lány tegnap beszélt az idegennel, tehát ismerik egymást. Kínoztassa meg őket ha tudni akarja az idegen nevét. Timurral kezdenék, de Liu közbeveti magát: azt állítja, egyedül ő tudja a nevet. Turandot megkötözteti Kalafot, Liúnak pedig csavargatni kezdik a karját a pribékek. Liu megadóan közli, hogy bármilyen fájdalmat is okozzanak neki, hallgatni fog. Turandot megkérdi tőle, milyen erő az, ami erre képessé teszi.

Liu jelenete: első áriájában elmondja, hogy a szerelem ad neki erőt, amit a herceg iránt érez. Hóhért hívnak, hogy hatékonyabb legyen a kínzás. A második áriát "Liu halála" címen ismerjük; ebben szembesíti vele Turandotot, hogy ugyan jégbe próbálta zárni a szívét, de szeretni fog még, szeretni fogja az idegent, amikor ő majd már nem lesz. Ennek a fájdalmas monológnak hűvös, japános dallamvilága van, nem az elmosolyodó pentaton az alapja, mint az opera fő motívumainak. Liu az egyik katona kardját kirántja, s hasba szúrja magát vele. Megrendülten állják körül az emberek. Timur Liu mellé térdel, s mikor rádöbben, hogy a szolgálólány halott, keservesen kiáltja a népnek, hogy Liu lelke bosszút fog állni azokon, akik miatt meghalt. Elbúcsúzik tőle, s érzi, hamarosan követni fogja. A miniszterek lelkifurdalást éreznek, a tömeg Liu lelkének bocsánatáért esdekel, ne álljon bosszút rajtuk. Vállukra emelik a halott lányt, és megrendülten elviszik. Puccini ezen a ponton hagyta abba az opera kidolgozását, a továbbiakat vázlatai alapján Franco Alfano fejezte be.

Szerelmi kettős: Kalaf és Turandot kettesben maradnak a kertben. Kalaf a tettek mezejére akar végre lépni. Turandot tiltakozik, a "Nem leszek senkié" (Mai nessun m'avrà)-motívumot halljuk, majd Kalaf bátran magához öleli a méltóságát egyre kínosabban őrizni próbáló hercegnőt. A csók pillanataiban a zenekarból csak az üstdobot halljuk mélyrezekkel megtámogatva, mintha a lány számára megszűnt volna a külvilág, s csak saját szívének kalapálását érzékelné. Felocsudik, s naívan csodálkozik magán: még sosem érzett ilyen varázslatot. Szégyelli magát, úgy véli, minden méltóságát elvesztette. Kalaf szerint viszont most van végre önmaga tetőpontján. Turandot megvallja, a lefejezett ifjakat mind megvetette, de Kalaf első pillantásától megrémült, mert megérezte benne a nemes lélek teljes elszántságát, beleszeretett, és eztán már önérzeti játszmába kezdett, mert azt hitte, nem lehet két győztes. Mostanáig nem tudta, hogy a szerelemben nem megaláztatik nőiségében, hanem felemelkedik. De nem akar folytatást, kéri a herceget, menjen most el, s őrizze meg a titkot, hogy megadta magát a szerelemnek. Kalaf ekkor maga mutatkozik be: ő Kalaf, Timur fia. Turandot megérzi, hogy hatalmat szerzett a férfi fölött, mivel mostmár tudja a nevét. Kalaf ismét felajánlja neki, megöletheti ha még mindig szégyennek érzi, hogy szerelmes bele. A dallamok megint az egekbe emelkednek, a szekundlépések fölfelé egyre feszítettebbek. Mindkét fél ekkor van érzelmei összetettsége és intenzitása tetőfokán; a hercegnő ekkor küzdi ki magát a gubóból, hogy pillangóvá válhasson. Turandot a nép elé viszi Kalafot.

• változás •

Zárójelenet: a tömeg a császárt élteti. Turandot apja elé vonul Kalaffal és bejelenti, hogy tudja az idegen nevét: Szerelem. A nép ünnepli a szerelmespárt és a szerelmet. Ismét a Nessun dorma-motívumot halljuk. A zene itt maga a végtelen arany ragyogás. Függöny.