Giovanni Verga (1840-1922) szicíliai író Cavalleria rusticana című novellája Vita dei campi (A mezők élete, 1880) című híres novellagyűjteményéből származik. Ebből írt drámája 1884-től világsiker volt. A színdarab pontos követésével, ám mellékszereplők elhagyásával és némi tömörítéssel készített belőle Giovanni Targioni-Tozzetti és Guido Menasci librettót Pietro Mascagni számára. Verga jogdíjat kért az előadások után, nem egyszeri összegért adta el az ötletét a zeneszerzőnek és a librettistáknak.

Az opera eredetileg kétfelvonásos volt, de a Sonzogno cég pályázatára egyfelvonásos operákat vártak, ezért Mascagni a librettistákkal együttműködve lerövidítette a darabot. A pályázaton 70 mű közül nyerte el az első díjat. Még a bemutató évének végén, 1890. december 26-án, bemutatták Magyarországon is a Magyar Királyi Operaházban, Gustav Mahler vezényletével.

• Turiddu, parasztlegény - tenor
• Santuzza, a kedvese - drámai szoprán vagy mezzoszoprán
• Lucia, Turiddu anyja - alt
• Alfio, fuvaros - bariton
• Lola, a felesége - mezzoszoprán
• Kórus

Történik egy kis szicíliai faluban 1880 Húsvétján. Díszlet hagyományosan a falu főtere. A figurák a verizmus stílusjegyeinek megfelelően realisztikusan megrajzolt szenvedélyes, indulatos mediterrán karakterek.

Nyitány: az opera főbb zenei motívumait, témáit vonultatja föl - már itt érezhetjük, hogy heves érzelmekre, indulatokra, mély fájdalmakra számíthatunk. Ebbe ágyazva jelenik meg a siciliana, tenor ária: Turiddu a parasztlegény szerenádot ad Lolának, a fuvaros feleségének. (A tenorista a takarásban énekel.) Turiddu epekedve dicséri Lola szépségét, amiért kész volna akár meghalni is.

Kórusjelenet: az emberek hazatérnek a mezei munkából, s készülődnek a templomba.

Santuzza és Lucia rövid kettőse: Lucia, a kocsmárosné Turiddu anyja. Santuzza pedig egy szegény árva lány, aki nála dolgozik. Santuzza kérdezi Luciától, merre találja Turiddut. Az anya próbálja röviden hárítani a válaszadást, s csak annyit mond, fia Francofontéba ment borért. Santuzza ekkor már feszül a kétségbeeséstől és kifakad: Turiddut Lola házánál látták az éjszaka. Lucia erre már maga is aggódva tessékeli be a kocsmába Santuzzát, hogy mesélje el, mit tud. Santuzza bele is kezdene, de megjelenik Alfio, a fuvaros, Lola férje.

Alfio áriája kórussal: a fuvaros vidám életéről énekel, s hűséges feleségéről aki otthon várja. A legegyszerűbb, ha egy kamionsofőr-jellegű karaktert képzelünk el, aki folyton úton van, örömmel tér haza, s mivel nemrég nősült, gyanútlanul bízik nejében.

Rövid jelenet: Lucia megszólítja Alfiót, hogy milyen vígan van. Alfio évődve kérdi, csak nem elfogyott a bora? Lucia azt válaszolja, hogy Turiddu már elment borért. Alfio viszont azt állítja, dehogy ment az, hiszen ő is látta ma reggel a háza környékén. Lucia gyanúja ezzel megalapozódik, hogy Turiddu és Lola viszonyt folytatnak egymással. Tovább kérdezősködne Alfiótól, de Santuzza csendre inti. Párbeszédük a körmenet után majd folytatódik.

Húsvéti-kórus: Alfio távozik, a templomból pedig kihallatszik az orgonaszó és a Regina Coeli. A körmenet elindul a templomból kifelé, a téren Santuzza és Lucia csatlakozik a kórushoz. Monumentális zene, a feltámadás csodáján megrendülő ember himnusza. A körmenet elvonul.

Santuzza áriája: Lucia kérdi Santuzzától, miért intett neki az imént, hogy hallgasson. Santuzza ekkor elmeséli a cselekmény előzményét. Turiddu Lolát akarta feleségül venni, de előbb elment katonának, s mire visszajött, Lola férjhez ment Alfióhoz. Turiddu ezután kezdett udvarolni Santuzzának, de Lola visszacsábította, s Turiddu nem tudott neki ellenállni. Santuzza teljes kétségbeesésben burkoltan utal arra, hogy terhes, és ha Turiddu végleg elhagyná, neki nem marad más, csak a szégyen. Lucia megdöbben a hallottakon. Ez az ária tele van elkeseredéssel, fájdalommal, a dallam szinte a sírás deklamációjáig elmegy.

Santuzza és Turiddu kettőse: Lucia bemegy a templomba. Felbukkan Turiddu is, a templomba indul épp, de kedvese megállítja, mondván, hogy beszélni akar vele. A legény igyekszik elbagatellizálni a beszélgetés fontosságát, tovább akar haladni, ahogyan eltervezte ezt a napját, de a lány nem engedi. Turiddu ahelyett, hogy kézenfogná a lányt, s együtt menne be vele a templomba, úgy tesz, mintha az az útjában lenne, s egyedül vagy nélküle akarna a húsvéti misére menni. Lehet, hogy Lolával akar majd bent találkozni annak kedvéért. Rettenetes félreértés bontakozik ki. Santuzza biztosra veszi, hogy végleg elvesztette szerelmét, Turiddu viszont abban bízik, hogy el tudja még hitetni vele, hogy Lola és közte nincs semmi, fölösleges a féltékenykedés és az utánakémkedés, hiszen maga sem bírja elviselni a kettős játékot, és egyenesbe szeretne jönni, mivel megígérte Santuzzának, hogy feleségül veszi a nyáron, de sajnos nem ura a helyzetnek, s gorombább a kelleténél.

Lola dala: a takarásban megszólal Lola. A rózsaszálról énekel, aminél nincs szebb angyal a mennyekben sem. Santuzza biztosra veszi, hogy Turiddura utal ezzel is.

Rövid hármas: Lola amikor megjelenik a színen, Turiddutól kérdi, nem látta-e Alfiót. Valójában csak elterelő hadművelet e kérdés, Lola nagyon jól tudja, hogy Alfio a kovácsnál van patkoltatni és nem kerül elő egyhamar. Turiddu zavarba jön, s azt feleli, ő is csak most ért ide. Lola a templomba invitálja mindkettejüket, de Santuzza keményen célozva beléjük köt, Lola szemébe vágja, hogy nem megy misére, és menjen az, aki tudja, hogy nem vétkezett. Lola úgy tesz, mintha nem értené a célzást. Valójában az ő titkos viszonyuknak sincs jövője, hiszen nem lehet legalizálni.

Santuzza és Turiddu kettőse folytatás: a lány kérleli a fiút, ne hagyja el, de az képtelen őszinte lenni, s az érzéseiről beszélni, ezért számára az a legkényelmesebb, hogy most megszakítják a vitát vagy elnapolják. Ezt ostobán a lány elküldésével tudja csak kifejezni, amivel tovább rontja a helyzetet, ami már a darab elejétől fogva gurul a tragédia felé. Szertelen zavart dühében fellöki Santuzzát, aki erre megátkozza, hogy legyen rossz Húsvétja. Turiddu elrohan a templomba.

Santuzza és Alfio kettőse: amint a lány egyedül marad a templom előtt, olyan mélypontra kerül, ahol csak rossz döntéseket hozhat. Meglátja Alfiót és megszólítja. Elmondja neki, hogy amíg ő az utakat rója, hogy megkeresse a pénzt, a felesége megcsalja Turidduval. Alfio először kételkedik, de Santuzza hamar meggyőzi amikor saját bánatáról és szégyenbenmaradásáról is szól. Alfio úgy feldühödik, hogy megfogadja, olyan bosszút áll, hogy még ma vér fog folyni. Santuzza rádöbben, milyen meggondolatlanul árulta el kedvesét, de ekkor már késő.

Intermezzo: zenekari közjáték. Szereplők nélküli színpad, nyitott függönnyel.

Kórusjelenet: a falu népe a mise végén kiszivárog a templomból, de mielőtt hazamennének, többen útbaejtik a kocsmát.

Bordal: Turiddu feszültséglevezetésképpen próbálja borivással elnyomni rossz előérzeteit. Igyekszik jól érezni magát, mintha minden rendben lenne, kínálgatja a többieket is borral.

Turiddu és Alfio rövid kettőse: Turiddu Alfiót is borral kínálja, de az olyan hangnemben utasítja vissza, hogy a körülállók számára egyértelművé válik, hogy súlyos becsületbeli konfliktusuk van egymással, melynek végére hamarosan pontot kívánnak tenni, s ez a kötekedés ennek a kezdete. Lola megrémül, az asszonyok karon fogják, és elterelik. Mindenki tudja, hogy a két férfi közül az egyik ma meghal. Turiddu fülönharapja Alfiót, ami a párbajrahívás gesztusa. Egyeztetnek, hogy hajnalban találkoznak a kertek alatt. Turiddu azt még elmondja neki, hogy igyekezni fog megölni, mert ha ő halna meg, Santuzza magáramaradna, és ezt nem hagyhatja. A zene drámaiságából halljuk, hogy a fiú őszintén szeretné, hogy kedvese ne maradjon egyedül kiszolgáltatott helyzetben.

Búcsú az anyától tenorária: Turiddu kettesben marad anyjával. A hegedűk magas tremolóin az emberi lélek halálfélelmes reszketését halljuk. A párbajra és a halálra készül, de úgy tesz, mintha csak megfájdult volna a feje a bortól és sétálni indulna. Kéri anyját, áldja meg, mint azon a napon, amikor katonának ment. Lucia megrémül, tudni szeretné, mire készül a fia, hogy ilyet kér tőle, Turiddu a részegségre fogja, hogy súlyos dolgokat emleget, de végül megkéri anyját, legyen az anyja Santuzzának, ha ő nem térne vissza, mert megígérte neki, hogy a nyáron feleségül veszi.

Rövid zárójelenet: Turiddu elmegy, megjelenik Santuzza, és anyámnak szólítja Luciát, mintha már eldőlt volna, hogy Turiddu nem jön vissza többé. A távolból összesereglett emberek moraja hallatszik, majd egy kiáltás "Megölték Turiddut!" - mégegyszer ugyanezt a mondatot kiáltja egy másik asszony a színpadon. Santuzza felsikolt, Lucia a karjaiba omlik össze. Néhány súlyos akkord lezuhogásával ér véget a tragédia. Függöny.