A nápolyi vígoperastílus egyik megteremtője. Zeneszerző, hegedűművész, orgonista. Elismert és sikeres zeneszerző volt, operáit évekig műsoron tartották a legjobb olasz színházak, de nemzetközi hírű csak halála után lett.

Eredeti családneve Draghi volt, a Pergolesi név nagyapja pergolai születésére utal. Első zenetanára Francesco Santi, hegedűtanára Francesco Mondini. A nápolyi szegények számára fenntartott Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristo konzervatóriumban kezdett zenét tanulni 13 évesen ahol 15 évesen szopránénekes, 19 évesen pedig a zenekar hegedűse és segédtanár lett. Zeneszerzést Gaetano Grecotól, Leonardo Vincitől és Francesco Durantétól tanult. 22 évesen Stigliano herceg karmestere, 24 évesen a római Maddalani herceg szolgálatában állt.
26 évesen, egész életén át tartó betegeskedés után tüdőbajban halt meg a Nápoly melletti pozzuoli ferences kolostorban.

Ismertebb operái:
La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló)
L'Olympiade
Lo frate 'nnamorato
Livietta e Tracollo
Adriano in Siria

Főbb művei:
d-moll mise
Dominus ad adjuvandum me
Dixit Dominus
Confitebor
F-dúr mise
Laudate pueri
Salve Regina
Magnificat
Ogni pena più spietata
Stabat Mater
Hegedűszonáta
B-dúr hegedűverseny
F-dúr szimfónia
G-dúr fuvolaverseny