1954-ben végezte el az Iparművészeti Főiskolát jelmeztervező szakon, mestere Nagyajtay Teréz volt. Később ugyanitt 1961-től 1966-ig maga is tanított. Művészetére elegáns formakultúra, karakterfestő készség, a legkülönbözőbb képző- és iparművészeti, népművészeti stílusok, eszközök adaptálása, ízlés, humor, irónia jellemző. Komoly szerepe volt a hatvanas-hetvenes évek magyar jelmeztervező iskolájának kibontakozásában.

Közel 400 bemutató fűződik nevéhez, többek közt a Pécsi Nemzeti Színházban, a Győri Nemzeti Színházban, a József Attila Színházban, a Nemzeti Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Madách Színházban és a Magyar Állami Operaházban. Közel 50 klasszikussá vált film jelmezeit tervezte 1957-től 2007-ig. A gyorsöltözések kitalálásában és tökéletesítésében felülmúlhatatlant alkotott: nemegy darabban a színészek kétpercenként át tudtak öltözni. Egyik legemlékezetesebb tervezése, Madách Imre Mózese volt, amely a Nemzeti Színházban huszonhárom szezon alatt 486 előadást ért meg, nem kis mértékben az addig nem látott fantasztikus jelmezeknek köszönhetően.

A jelmeztervezés nagyasszonyának munkáival a mai napig találkozhatunk: ha a színlapon az ő nevével találkozunk, biztosak lehetünk benne, hogy átgondolt, hiteles és gyönyörű kosztümöket fogunk az énekeseken látni.

Operaházi munkái:

Wagner: Trisztán és Izolda Barbier–Carré: Rómeó és Júlia Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára Richard Strauss: Salome Erkel Ferenc: Hunyadi László Wagner: Tannhäuser Mozart: Così fan tutte Verdi: Traviata Kodály Zoltán: Székely fonó Verdi: Nabucco Kodály Zoltán: Háry János Offenbach: Kékszakáll Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése