Magyarország legnagyobb szabadtéri színháza 1933. nyarán indult sikeres útjára, amikor a szegedi katonák felállították az első nézőteret a Dóm téren, 2000 álló- és 2500 ülőhellyel, és lezajlott az első Az ember tragédiája előadás Hont Ferenc rendezésében. (Az előző évben a Szép Heléna című darabot nézőtér híján még a Stefánia-sétányon adták elő.)

Maga a szabadtéri előadás gondolata Juhász Gyulától, a szegedi költőtől származik, aki 1926-ban vetette föl ötletként, s ezt az akkori kuturális élet nagyjai – Fülei-Szántó Endre, Hevesi Sándor, Kertész K. Róbert, Vojnovich Géza – támogatták, hiszen Európában ekkor már voltak szabadtéri előadások.

A Fogadalmi Templom avatásának ünnepségén, 1930-ban derült ki, hogy a templom előtti árkádsorral övezett tér akusztikája remek – bár már a terület 1929-es rendezése során felmerült, hogy a salzburgi dóm előtti játékokhoz hasonlóan itt is sor kerülhetne passiójátékokra. 1931 nyarán Vojnovich Géza Magyar passió című misztériumjátékát mutatták be Hevesi Sándor rendezésében, ellensúlyozandó, hogy a hívők nem örültek a templom előtti tér ilyen jellegű világi hasznosításának.

1935-ben maga Pietro Mascagni vezényelte a Parasztbecsületet az első operaelőadáson, mely után azt nyilatkozta, hogy a szegedi helyszín olyan fajsúlyú, mint a velencei Szent Márk tér, s a város jövőjének alapköve lesz a továbbiakban.

A második világháború miatt 1939-től nem működött a szabadtéri színház, és csak 1959-ben indították újra. 1994-ben a nézőteret lecserélték egy 4000 férőhelyes szétszedhetősre, így az csak a fesztivál időtartama alatt áll a téren.

Nyaranta júliusban és augusztusban vannak előadások.