Az orosz opera születése (a XVIII. század és a XIX. század eleje)

Oroszországban az 1700-as évek elejéig gyakorlatilag nem létezett világi műzene, így nincs önálló orosz barokk zene. Az olasz, francia és német operák stílusát vették át az orosz zeneszerzők, s ahogy elszakadtak az idegennyelvű librettóktól, a zene egyre inkább a bécsi klasszikusokból merített. (Ezért sűrítettük egy fejezetbe az orosz barokk és klasszicista operát.)

I. (Nagy) Péter cár a XVIII. század elején európai nagyhatalommá akarta fejleszteni Oroszországot. Megalapította Szentpétervár (Санкт-Петербург) városát, ahol kulturális központ is kialakult: ekkor még olasz és francia operákat játszottak. A 37 évvel később trónra került II. (Nagy) Katalin cárnő, a felvilágosult abszolutizmus megteremtőjének uralkodása alatt többet fejlődött a kulturális élet, mint bármely más uralkodó jóvoltából. Az ő magángyűjteményéből fejlődött ki az Ermitázs (Hermitage) múzeum, amely mára már elfoglalja a teljes Téli Palotát; valamint 1762-ben ő építtette az Ermitázs Színházat is.

Bartolomeo Francesco Rastrelli: az Ermitázs főépülete a Néva partján Szentpéterváron (1754-1762)

A legkorábbi orosz nyelvű opera az 1755-ben keletkezett Cefalus és Prokris a nápolyi születésű, de 25 évig Oroszországban dolgozó Francesco Domenico Araja nevéhez fűződik. Általában olasz nyelvű librettókat zenésített meg, 1736-tól élt Szentpéterváron; huszonegy operájából tizenkettőt Szentpéterváron és Moszkvában mutattak be.

A XVIII. század második felében élt Jevsztignyej Ipatyevics Fomin (Евстигней Ипатьевич Фомин 1761-1800), a cári színház alapos olasz zenei műveltséggel felvértezett korrepetítora írta az első orosz szövegű sikeres operát, az Orfeusz és Euridikét (Орфей и Эвридика) közel 30 másik operája mellett.

Az ukrán származású Dmitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij (1751-1825) is Itáliában tanult. Korán kiemelkedett a kóristaságból, és operaénekesként is működött, nemcsak zeneszerzőként. A Creonte, az Alcide és a Quinto Fabio című operáit még olasz tanulmányútja alatt írta, majd ezek sikerei miatt hívták vissza a cári udvarba. A cári kápolna igazgatója is volt, sok egyházi művet is komponált. Három francia stílusú vígoperája a La fê te du seigneur, a Le faucon, és a Le fils rival, ou la moderne Stratonice. Operái már a klasszicizmus jegyeit viselik, ugyanakkor Le Faucon (A sólyom) című francia szövegű operájában még próza is van. A cári kápolna kórusa hetente tartott nyílt próbát, amely a pétervári zenei élet egyik központi eseményévé vált. Bortnyanszkij velük mutatta be Mozart Requiemjét, Händel Messiását, Beethoven Krisztus az Olajfák hegyén és Haydn Teremtés című oratóriumát. Ezen kívül az orosz ortodox egyházi zene egységesítésén dolgozott, és olyan minőségű liturgikus műveket komponált, melyek a legjobb bécsi klasszikus művek színvonalába esnek, s Oroszországon kívülre is elterjedtek.

A Katalin-palota