Az angol barokk opera

Anglia nem követte a reformáció és az ellenreformáció európai forgatókönyvét, ezért a barokk stíluskorszaknak más szerep jutott mint a kontinens más országaiban. VIII. Henrik 1534-ben megtette magát az angliai államegyház fejének, mivel a pápa nem volt hajlandó érvényteleníteni első házasságát. Feloszlatta a szerzetesrendeket és eltörölte a papi cölibátust is. Az anglikán egyház szerkezetében a katolikusra hasonlított továbbra is – a pápa feljebbvalóságának el nem ismerése mellett –, tanaiban viszont inkább a protestantizmusra.

Az építészetben láthatjuk szembetűnően, hogy a reneszánszból szinte a barokk kihagyásával lép át a klasszicizmusba a palladianizmus segítségével. Az épületek visszafogottabban viselik a barokk stílusjegyeket, mint a kontinensen.

Az opera, mint műfaj itáliai forradalma után elterjedt Németországban és Franciaországban, Anglia viszont igencsak lemaradt e tekintetben. Az operaszerzők jelentős része Angliában letelepedett olasz, francia vagy német származású, s a zenei nyelv nemzeti sajátosságai is olasz, francia, vagy német gyökerű alapokról fejlődtek ki.

Inigo Jones: a greenwichi Queen's House a XVII. század elejéről

A XVII. század első feléből említésre méltó az olasz és francia felmenőktől származó Nicholas Lanier (1588-1666), aki meghonosította az angliai zenekultúrában a monodiát és a recitatívót. Rodosz ostroma című operája, már angol szövegű, de még olasz stílusú. Ebből az időszakból származó jelentősebb operák William Congreve Páris ítéletének négy verziója; Ben Johnson Lovers made men című operájáról viszont csak tudomásunk van, a kották elvesztek.

Matthew Locke (1621-1677), korának kiemelkedő orgonistája és vezető zeneszerzője, aki az akkori zenei műfajok mindegyikében jeleskedett, Lames Shirley Cupido és a Halál című darabját egészítette ki, hogy próza helyett recitatívók legyenek, ezzel létrehozva az első angol nyelvű végigkomponált operát. Királyi szolgálatban állt, s pozíciók tekintetében csak azért "nem vitte többre", mert katolikus volt. Henry Purcell zenei egyéniségére erősen hatott.

1660-tól működött a királyi Drury Lane operaszínház.

Az angol opera egyik atyja John Blow (1649-1708), akinek munkássága a késő-reneszánsz illetve kora-barokk zene és az érett barokk közt ívelt át. Jellemzőek rá a váratlan harmóniai fordulatok, előszeretettel alkalmazott disszonáns hangzatokat. Sok elveszett műve közt Vénusz és Adonisz című operája az első ma ismert angol nyelvű opera, mely egészében ránkmaradt. Az ő - nála csak tíz évvel fiatalabb, de harminchat évesen elhunyt - tanítványa Henry Purcell (1959-1695), aki az angol zenei hagyományokkal sikeresen egyesítette a francia hatású barokk zenét és megteremtette az angol barokk stílust. Mestere operájának alapján komponált Dido és Aeneasával Blow fölé kerekedett hírnévben és elismertségben, majd halála után Blow merített sokat tanítványa művészetéből. Purcell az egy teljes operája kivételével féloperákat írt, melyek gyakorlatilag kísérőzenék a prózai részek kihagyásával, melyek helyébe is hangszeres zenei betétek és áriák kerültek. Az angol dalokat és kórusműveket az olasz és francia operai hagyományokkal keresztezve hozta létre karakteres barokk stílusát, melyre Händel is építhetett. Korai halála nagy veszteség az angol zeneművészetnek.

A XVII. század második felének egyik jelentős  zeneszerzője az Angliában élő, de katalán származású francia Louis Grabu (1665-1693), a másik az angol John Eccles (1668-1735), aki tizenöt, általában antik mitológiai tárgyú operát alkotott, de alapvetően ő is színpadi kísérőzenéket írt, ahol remek drámai érzékével gazdagíthatta kompozícióit.

A XVIII. század elején épült Blenheim Palace

A legjelentősebb angliai későbarokk zeneszerző a német származású, zeneileg olasz és német hatásokat hordozó Georg Friedrich Händel, aki 27 évesen telepedett le Angliában 1712-ben. 1720-tól már a Királyi Zenei Akadémiát vezette, s mivel feladata volt az olasz típusú operák népszerűsítése is, a kor legjobb énekeseivel mutatta be az operákat - köztük sajátjait -, Londont pedig a zenei élet központjává emelte. Nem elsődlegesen operaszerző volt, életművében az opera csak egy a műfajok közül.

A német származású Johann Christoph Pepusch (1667-1752) reform alkotása A koldusopera (The Beggar's Opera, 1728) volt John Gay (1685-1732) költő szövegére. Ez a különleges mű az olasz opera visszásságait és az angol közönség idegenmajmolását hivatott nevetségessé tenni. A mű helyszíne a külváros, szereplői tolvajok, gyilkosok, rendőrök, utcalányok. Pepusch csak a nyitányt komponálta meg, a mű többi részét ismert operák kedvelt részleteiből, angol, skót és ír népdalokból állította össze. Ezzel az angol vígopera, a ballad-opera is útjára indult, méghozzá akkora sikerrel, hogy a bevételeiből John Rich társulatigazgató megvette egy kolostor kertjét ('convent garden'), ahol Edward Shepard építész tervei szerint felépült a Theatre Royal, a Covent Garden Royal Opera House elődje.