A címszereplő valódi történelmi személyiség: az Újbabiloni Birodalom második királya, az Istár-kapu építtetője, az i. e. VI. században élt II. Nabu-kudurri-uszur, aki lerohanta Júdeát és birodalmába telepítette a zsidókat. Róla írta Auguste Anicet-Bourgeois és Francis Cornu a Nabuccodonosor című történetet, mely Temistocle Solera librettójának alapja.

Játszódik Jeruzsálemben és Babilonban i. e. VI. század első felében.

A bemutató 1842. március 9-én volt a milánói Scalában. Az 1848-as forradalom alatt a harmadik felvonás második képében elhangzó Va' pensiero kezdetű kórusszám az olaszok második nemzeti himnusza lett. Verdi ezzel az operájával lépett a maradandó nemzetközi hírnév útjára.

Hazánkban 1947. január 2-án állították először színpadra, a Nemzeti Színházban.

Játékidő: 2 és ¼ óra.

Nyitány: rézfúvós fanfárokba ágyazva jelennek meg az opera főbb témái, a győztes hősi atmoszféra megelőlegzésével.

Első felvonás

Kórusjelenet: a jeruzsálemi Templomban a leviták és a zsidó polgárok imádkoznak, mert az asszír hadsereg ostromolja az országot. Ha leigáznák őket, az azt is jelentené, hogy a zsidókat nem védte meg Istenük.

Basszus ária és jelenet kórussal: Zakariás, a zsidó főpap jelenik meg, és magával hozza Fenénát, Nabucco lányát, akit túszként fölhasználva talán meg tudják szorongatni az asszírokat. Zakariás Isten iránti bizalomra buzdítja a népet, bízzanak abban, aki mannával táplálta őseiket a pusztában való vándorláskor, és aki szétnyitotta előttük a Vörös-tengert.

Izmael rohan be, és jelenti, hogy a harcok igen kritikusan állnak, az asszírok kegyetlenül törnek előre. Zakariás viszont továbbra is szentül bízik Isten erejében. Fenénát, a foglyot Izmaelre bízza, miközben a többiekkel elhagyja a templomot, hogy a katonák mellett harcoljanak.

Mezzó-tenor duett: Izmael és Fenena szerelmesek egymásba, de ezt senki nem tudja. Izmael egyszer asszír fogságba esett, ahonnét Fenéna mentette ki. Ráadásul Abigél (olaszul Abigaille), Nabucco nevelt lánya szerelmével üldözte akkor Izmaelt. A helyzetet kihasználva, és egykori tettét viszonozva Izmael futni hagyná a lányt, de az nem akar élni a lehetőséggel.

Szoprán-mezzó-tenor hármas: Abigél beront a Templomba fegyveresei élén. Félreérthetetlen szituációban találja húgát szerelmével. Fölajánlja Izmaelnek, hogy az asszírok békén hagyják a zsidókat, ha viszonozza szerelmét. Izmael nem hajlandó ilyen alkut kötni. Fenéna a zsidók Istenéhez kezd imádkozni, hogy oldja meg a helyzetet.

Jelenet kórussal: a zsidók visszatérnek, mert az asszír hadsereg körbevette a Templomot, melyet most már biztosan nem fognak tudni megvédeni. Nabucco katonáival bevonul a Templomba. Zakariás megzsarolja, hogy megöli Fenénát, ha az asszír király meg meri gyalázni a Templomot. Nabucco erre meghátrál, de minden egyéb rosszat beígér a jelenlévőknek. Abigél reménykedik benne, hogy Zakariás mégis leszúrja Fenénát. Nabucco dölyfösen kérkedik hatalmával, mellyel az zsidók Istene fölé emelkedik. Zakariás ekkor majdnem le is szúrja a királylányt, de Izmael közbelép. A zsidók árulónak bélyegzik ezért, s átkozzák. A asszírok még bosszúszomjasabban készülnek a város teljes fölprédálására.

Második felvonás

Szoprán ária kórusjelenettel: Abigél a királyi palotában megtalálta a dokumentumot, melyből kiderült számára, hogy nem vérszerinti lánya Nabuccónak, hanem csak fogolyként került a királyi családhoz, és anyja rabszolga volt. Mostmár a királyra is haragszik, hogy ezt eddig eltitkolta előle, s Fenéna fog apjuk után trónra kerülni, akibe ráadásul Izmael szerelmes. Abigél elvesztette szerelmét, féltékeny mostohatestvérére, és haragszik nevelőapjára. (Ebben az áriában Verdi minden zenei eszközt bevet, hogy érzékeltesse Abigél viharos érzéseit. A recitatívóban a hangterjedelem határait feszegető koloratúrákkal fejezi ki a megalázott nő érzelmi hullámvasutazását a düh tetőfokaitól a lesúlytottság mélységeibe. A cavatina lírai hangvételű, Abigél egykori szerelmét idézi föl.)

Az asszírok főpapja érkezik meg a papok élén, és jelenti Abigélnek a szörnyű tényt: Fenéna, aki jelenleg apjuk helyett uralkodik, áttért a zsidók hitére, és sorra engedi szabadon a foglyokat. Mivel régóta rossz szemmel nézték a papok Nabucco nagyravágyó ambícióit és hadműveleteit, úgy döntöttek, Abigélre bízzák a hadsereg vezetését, és az uralkodást is, aki elégtételnek veszi ezt. (A cabaletta a jelenet végén.)

Basszus ária: Zakariás a próféták könyveit olvassa. Az asszírok őt is fogságba ejtették. Töretlen hittel bízik Isten erejében és a szabadulásban.

Jelenet kórussal: Izmael keresi Zakariást, de a leviták útját állják. Még mindig átkozzák, mint árulót. Anna közbeavatkozik, elmondja a levitáknak, hogy Izmaelnek meg lehet bocsátani, mert kedvese megtért. Zakariás és Fenéna is megjelennek a királylány udvarhölgyeivel.

Kintről lárma hallatszik. Abdallo hozza a koronát Fenénának, és jelenti, hogy a papok föllázították a népet. Nabucco lehet, hogy elesett a csatában, és Abigél akarja átvenni a hatalmat.

Abigél tör be katonáival, és követeli húgától a koronát. Ám váratlan fordulattal megjelenik Nabucco, és elveszi tőle. Nemhogy visszatér trónjára, mostantól ő lesz az isten. A zsidók Istenét kiütötte, mert az nem tudta megvédeni népét a fogságba hurcolástól, az asszír papság királya ellen fordult, így új istenre van szükség, személyesen rá. Zakariás figyelmezteti, hogy porba fog súlytódni még esztelen gőgje miatt. De Nabucco elbizakodottan még azt is kijelenti, hogy a zsidókat főpapostul föláldoztatja magának. Ekkor villám csap bele.

Nabucco a földön fekszik, koronája leesett a fejéről. Rémülten néz körül. Vérben úszni látja az eget, és fegyveres síri árnyakat érez maga körül. Zakariás tudja, hogy Istene súlytott le Nabuccóra. Abigél a helyzetet kihasználva, diadalmasan és elégedetten a saját fejére teszi a koronát.

Harmadik felvonás

Jelenet kórussal: a trónteremben az udvartartás és a papok Abigél királynőt dicsérik. A főpap azt a "jótanácsot" adja neki, hogy végeztesse ki húgát, és a fogva tartott zsidókat. Épp ekkor jár arra a megzavarodott Nabucco, akit hű embere, Abdallo vezet. Abigél vissza akarná az uralkodót kísértetni a lakosztályába, de az fölismeri a tanácstermet, s azt hiszi, dolga van itt, azért keveredett ide. Megpillantja a trónján nevelt lányát, de nem ismeri föl.

Szoprán-bariton kettős: Abigél mindenkit kiküld, hogy négyszemközt tudjon beszélni Nabuccóval, aki mindjárt meg is kérdi tőle, kicsoda. Abigél csak annyit mond, hogy azért van itt, hogy a trónt megóvja. Szüksége lenne a király pecsétjére Fenéna és a zsidók halálos ítéletéhez. Nabucco először nem ért semmit, de rosszat sejt, majd mikor Abigél gúnyos megjegyzést tesz, miszerint a zsidók Istene győzedelmeskedett a megrettenő királyon, Nabucco dühében lepecsételi a parancsot.

Abigél örül, most már elégedett, ám a királynak derengeni kezd, mihez adta a beleegyezését. Lánya Fenéna is ki lesz végezve. Mikor Abigél magát ajánlgatja, mint másik lányt, Nabucco szolgavérűnek nevezi. A feldühödött nő erre előveszi a származásáról szóló papírt, és széttépi. A király megsemmisülten mereng maga elé, már csak árnyéka önmagának.

Trombiták harsannak, kint az ítéletvégrehajtásra készülnek az asszírok. Nabucco mostanra fölfogta, mihez használta föl Abigél. Az őrségért kiált, de legnagyobb döbbenetére kiderül, ő rabként van kezelve a palotában. Könyörögni kezd Abigélnek, hogy kímélje meg Fenénát, aki egyetlen vigasza, de annak esze ágában sincs megkegyelmezni, amikor végre mindenkit megölethet aki az útjában áll.

változás

Kórusjelenet (Szabadság-kórus, Rabszolgakórus, "Va pensiero"): az Eufrátesz partján a rabságban tartott zsidók távoli hazájukról ábrándoznak, mely már a múlté. Zenekari bevezető után szólal meg a kórus – ha egyáltalán nem ismertük ezt az operát, ez a részlet azért ismerős lesz.

Basszus ária kórussal: Zakariás, a főpap jóslatot közöl a csüggedt néppel: a leláncolt judeai oroszlán kiszabadul, Babilonia földje pedig néptelen sivataggá válik. Lelket önt az emberekbe, akik hisznek neki.

Negyedik felvonás

Bariton ária: Nabucco látomásoktól gyötörten fekszik. Jeruzsálem bevételéről álmodik. A színfalak mögül trombitákat hallunk, a tömeg Fenena nevét kiáltja. A király kinéz egy ablakon, s először csak annyit lát, hogy lányát emberek veszik körül, majd ahogy halljuk, hogy a trombiták gyászindulót játszanak, Nabucco ráébred, hogy lányát a vesztőhelyre kísérik épp. Teljesen kijózanodik. (A megvilágosító sugallat a fuvola hangján jelenik meg zenekari kíséret nélkül, minth a csak egy fehér galambot látnánk leereszkedni.) A zsidók Istenéhez kezd imádkozni, szabadítsa meg kínjaitól.

Jelenet: Nabucco azt keresi, hogyan tudna kijutni, amikor megjelenik Abdallo, akire mindig is számíthatott, királypárti fegyveresekkel. Először azt hiszi, királya elméje még zavart. Nabucco kardját kéri, s Abdallo átlátja, hogy most alkalom nyílik, hogy embereivel visszasegítsék a trónra uralkodójukat, s megmentik lányát is.

változás

Rövid jelenet: Baál isten hatalmas szobra előtt várják sorsukat a halálra ítéltek. Ismét a gyászindulót halljuk a trombitákon. A dallamban a Szabadság-kórus motívumát ismerhetjük fel, mely mollban szólal meg. Zakariás tartja a lelket a királylányban, Isten színe elé járulnak hamarosan, s erre készüljön.

Mezzó ária: Fenéna egy lassú, lírai cavatinában búcsúzik a földi élettől. Lelke már az égbe vágyik, máris elröppenne.

Jelenet: Nabucco akkor érkezik meg katonáival, amikor Fenéna az áldozati oltárhoz lép. Megparancsolja embereinek, hogy döntsék le Baál szobrát. A bálvány magától összeomlik. Mindenki tudja, hogy Isten csodát tett. Nabucco letört hiúságú, megtért zsarnokként szabadon engedi a zsidókat. Áhitattal térdelnek le, Istent dicsőítik.

Szoprán ária és zárójelenet: Abigél jön be, aki elvesztette minden játszmáját, és mérget vett be. Bocsánatot kér Fenénától, s utolsó perceiben a zsidók Istenét szólítja, irgalmazzon neki. Nabuccóhoz fordul, hogy adja áldását Izmaelre és rá, de ez csak egy pillanatnyi elmezavar. Az isteni intuíció itt is a fuvola hangján szólal meg. Abigél a földre rogyva, Istent dicsőítve válik meg az életétől. Érdekes megfigyelnünk, hogy Abigél nem érzett soha dühöt vagy bosszúvágyat Izmael iránt, holott sok megcsalt nő a helyében a hűtlen kedvest is kivégeztetné.

Zakariás teszi ki a pontot a történet végére, Nabuccóhoz szólva: Szolgáld az ég Urát, s a királyok királya leszel! Függöny.