Verdi ezt az operáját a cári udvar felkérésére írta, ezért a 'szokatlan' prömier-helyszín. 1869. február 27-én Milánóban a darab átdolgozott verziója került az itáliai közönség elé. Ennek elkészítésében Ghislanzoni segített Verdinek. A libretto Ángel de Saavedra, Rivas hercegének darabja alapján készült. Ez az 1835-ben bemutatott színmű volt a további spanyol romantikus drámák nagysikerű alapköve. Rivas hercegnek nem tetszett Verdi operája, de az oroszországit három hónappal követő madridi bemutató nagy siker volt.

Az eredeti darabot nem lehetett teljes mértékben tiszteletben tartani, mert túl sok szereplője volt, és a női főszereplő alakja nem volt elég hangsúlyos. A Vargas fivérek két figurája eggyé lett gyúrva, így színesebb jellemű lett Carlos. A főszereplői jellemek a romantika szabályai szerint szélsőségesen magasztosak, ártatlanok, vagy vérszomjasak. Mellettük érdekes, színes, vagy humoros szereplők uralnak el egész képeket – megtörve a főszereplők sorsának vonalát.

1875. november 9-én mutatták be Magyarországon, a Nemzeti Színházban.

Játszódik Dél-Spanyolországban és Itáliában, a XVIII. század közepén.

A Calatrava-rendet a Toledo melletti Calatrava vár védelme miatt alapította III. Sancho király 1158-ban, így ez az egyik legrégebbi spanyol egyházi lovagrend.

Játékidő: 2 és ¾ óra.

Calatrava márki - basszus Leonora Vargas, a lánya - szoprán Carlos Vargas, a fia - bariton Don Alvaro, félvér nemes - tenor Preziosilla, cigánylány - mezzoszoprán Gvárdián - basszus Melitone, szerzetes - bariton Curra, Leonóra komornája - mezzoszoprán Kocsmáros - basszus Trabuco, öszvérhajcsár - tenor Katonaorvos - tenor

Kórus: spanyol és olasz katonák és parasztok, ferences barátok, ökörhajcsárok, koldusok

Nyitány: az opera során hallható témák bemutatása, a végzet-témával kezdve.

Első felvonás

Szoprán-basszus kettős: Calatrava márki sevillai várkastélyában vagyunk egy estén. A márki lányának, Leonorának szobájában nyitva van az ablak, mert a lány ma este akar megszökni Don Alvaróval, a félig indián nemessel. Calatrava márki becsukja az ablakot, s mindjárt meg is említi lányának, hogy itt biztonságban lesz, megnyugszik, és elfelejti azt a félvért. Leonora nagyon szereti apját, tudja, hogy az a javát akarja, s ezért bűntudata van, hogy azt szereti, akit apja annyira méltatlannak tart hozzá. Leonora elvileg nyugovóra térni készül, apja jó éjszakát kíván neki és kimegy a szobából.

Szoprán-mezzó duett szoprán áriával: Curra, Leonora komornája kinyitja az ablakot, hisz ez a jelzés Alvarónak. Leonora viszont meginog: legszívesebben elmondana mindent apjának, s nem szökne meg. Curra emlékezteti, hogy ha leleplezné Alvarót, akkor az minimum börtönbe kerülne, rosszabb esetben kivégeznék. Leonora nehéz szívvel vesz búcsút a szülői háztól, mert a szökéssel azt vállalja, hogy hontalan, gyökértelen emberként kell éljen szerelmével, távol hazájától. Amikor az óra elüti az éjfelet, reménykedni kezd, hogy Alvaro mégsem jön érte, s kap egy nap haladékot. De lódobogás hallatszik.

Szoprán-tenor duett: Alvaro megérkezik. Boldog, hogy elviheti szerelmét hazájába, ahol feleségül veheti. De Leonora fél, és egy nap haladékot kér, hogy mégegyszer láthassa apját. Alvaro csak arra tud gondolni, hogy Leonora szégyelli őt a származása miatt. Meg is tudja érteni, s fel is oldja a lányt esküje alól. De az rájön, hogy annyira szereti a férfit, hogy vállal miatta bármit, csak együtt lehessenek. Alvaro határozottsága nélkül Leonora nem tudná meghozni a döntését, s a jókislány kerekedne benne felül.

Jelenet: Curra, aki levitte a csomagokat, rémülten jön be, fölfedezték a szökést. Leonora el akarja bújtatni Alvarót, aki dehogy bújik el, hisz meg akarja védeni szerelmét. Pisztolyt húz elő. Leonora megijed, hogy ha apja bejön, szerelme pisztolyt fog rá - Alvaro ezután elteszi a fegyvert, mert tiszteli Calatrava márkit. Az apa beront a szobába, és mindjárt aljasnak nevezi lányát. A félvérből nem is néz ki többet becstelenségnél. Alvaro bátran áll a felelősségvállalás elébe, garantálja, hogy Leonora ártatlan, s fegyvertelenül akar szembenézni a következményekkel. Az asztalra dobja pisztolyát, mely elsül, s golyó találja a márkit. Az összerogyó apa megátkozza lányát.

Második felvonás

Fogadó-jelenet: Leonora bátyja, Carlos próbálja megtalálni a szökevényeket, akik már külön kellett folytassák útjukat. Leonora egy fogadóban húzódik meg, férfi ruhában, a Cordobához közeli Hornachuelos faluban. Ide érkezik Carlos is, aki vándordiáknak adja ki magát. Az asztaloknál katonák, parasztok, ökörhajcsárok ülnek. A fogadós ételt oszt. Carlost kérik meg, hogy mondjon asztali áldást. Esznek mind, csak Trabuco nem, mert pénteken böjtöl. Vele jött az álruhás Leonora, aki úgy helyezkedik el odébb, hogy Carlos meg ne lássa. Megérkezik Preziosilla, a markotányos cigánylány. Nagyon népszerű, sokan akarják, hogy melléjük üljön.

Mezzó ária kórussal: Preziosilla rajong a háborúért. Ma az olaszok és németek csatáznak egymással. Csak a romantikus oldalát nézi a katonásdinak, hogy a legények előléptetett hősök lehetnek, akikre majd ragadnak a lányok. A kétstrófás dal jellemző kísérője a dobpergés.

Jóslás-jelenet: a cigánylány megnézi Carlos tenyerét, s csak annyit mond, hogy sok rossz dolog történt vele, s fog ezután is... mindenesetre nem hiszi, hogy diák. Mégegyszer visszatér az előbbi dalhoz, mikor valaki bekiabálja, hogy 'éljen a háború'. Kintről behallatszik a zarándokok éneke.

Imádság: a fogadóban étkezők letérdelnek és a zarándokokkal együtt imádkoznak. (A kórus egy része a takarásban.) Leonora azt kéri az égtől, hogy bátyjától óvja meg, mert az meg fogja ölni, ha megtalálja.

Jelenet: Carlos Trabucóhoz fordul, és az idegen fiúról érdeklődik nála: biztos-e, hogy fiú, nem nő-e, s vajon miért nem evett velük. Az öszvérhajcsár pénzt kapott Leonorától, s ez elég, hogy ne árulja el. Inkább elmegy az istállóba aludni, csak szabaduljon Carlos kellemetlen kérdéseitől. A kocsmáros viszont Carlost kérdezi, kicsoda és honnan jött.

Bariton ária: Carlos előadja fedősztoriját: Peredának hívják és vándordiák, aki a salamancai egyetemen készült doktorálni, de egy barátja a segítségét kérte, hogy üldözzék együtt húga félvér megrontóját és elrablóját, aki ráadásul apjuk gyilkosa is. Cádiznál nyomuk veszett, barátja hajóra szállt, s követte a gazembert Amerikába, a lány pedig már korábban meghalt, amikor rablók támadták meg őket. – Preziosilla persze nem hiszi el a mesét, holott minden igaz, csak annyi a különbség, hogy nem Carlos barátjával történtek a dolgok, hanem Carlos-szal. Leonora azt hiszi, Alvaro elment haza Amerikába, vagyis elhagyta.

Jelenet: a kocsmáros be akar zárni, jó éjszakát kíván mindenkinek. A vendégek fölkerekednek és mindenki megy aludni.

változás

Szoprán ária férfikórussal: Leonora a Madonna degli Angeli kolostorhoz ér éjszaka. Itt akar maradni, hogy biztonságban legyen, s elfeledje Alvarót. A kolostorból kihallatszik a szerzetesek éneke. (Kórus a takarásban.) A sorsüldözött lányra ez bíztatólag hat, a megszentelt falak közt akar megnyugvást találni.

Rövid szoprán-bariton kettős: Leonora becsenget a kapusfülkébe, ahol Melitone az ügyeletes. Mivel a lány a priorhoz jött, hajnali ötig várnia kéne, mert csak akkor kezdődik a mise. De Cleto atyára hivatkozik, és az ügy sürgősségére. Melitone furcsállja, hogy a vándor nem akar bejönni, hanem kint akar a priorral beszélni, ezért elmegy érte.

Rövid bariton-basszus kettős: Melitone visszajön a gvárdiánnal. Leonora négyszemközt akar beszélni a kolostor vezetőjével, de Melitone igyekszik megoldani, hogy hallgatózhasson. A gvárdián végül elküldi a méltatlankodó szerzetest.

Szoprán-basszus duett: Leonora elmeséli, hogy ő Calatrava márki lánya, akiről Cleto atya írt már a gvárdiánnak. Vezeklőként akar élni egy barlangcellában. Bátyja, Carlos megesküdött, hogy megöli. A gvárdián megbocsátóan, de szigorúan reagál: amikor fiatalok átmeneti lelkesedésből vezekelni akarnak, idővel rájönnek, hogy jobb lenne a világban élni; másrészt jobb lenne a lánynak egy apácakolostor. De Leonora kitart elhatározása mellett. Megkapja a barlangot, de az titkos hely. Van ott egy forrás, és hetente fog élelmet kapni.

Jelenet kórussal: a zenekari bevezetőben hegedűszóló játssza Leonora motívumát, megerősítve a lány magányosságát. A gvárdián megáldoztatja a csuhába öltöztetett Leonorát. Aztán meghagyja a szerzeteseknek, hogy a titkos barlangba jött valaki vezekelni, és mostantól tilos a barlanghoz menni, az idegen személyazonosságát vagy múltját firtatni. Van egy harang a barlangnál, ha a vezeklő veszélyben érzi magát, vagy halálán van, csak húzza meg a kötelet, s fölmennek hozzá. Leonora elvonul a barlangba.

Harmadik felvonás

Rövid kórusjelenet: katonák éjszakáznak Velletriben, Róma mellett. Az olasz és a spanyol csapatok együtt harcolnak a németek ellen. Alvaro spanyol gránátos kapitány – nem menekült el Amerikába, hanem itt van.

Tenor ária: Alvaro sorsán töpreng: a hódítás idején született Amerikában, anyja spanyol volt, apja pedig az inka uralkodó. A harctérre a halált keresni jött, mert nem tudja elfelejteni Leonorát, akit halottnak hisz.

Tenor-bariton kettős: Carlost halljuk a takarásból, amint segítségért kiált. Alvaro odafut, majd némi lárma után együtt jönnek vissza. A két férfi nem ismeri egymást, Carlos nem tudja, hogy húga szöktetője mentette meg az imént, s Alvaro sem tudja, hogy üldözőjét védte meg útonállóktól, akik kártyázni hívták Carlost, majd amikor az csaláson kapta őket, meg akarták ölni. Carlos újonc még, csak tegnap érkezett. Amikor megköszöni életét Alvarónak, álnéven mutatkozik be: Don Felice de Bornos. Alvaro is álnevet mond: ő pedig Don Federico Herreros. Halálig tartó barátságot fogadnak.

Rövid jelenet kórussal: riadót fújnak, indulni kell a csatatérre. (Térhatású trombiták.)

változás

Távcső-jelenet: egy magaslaton az orvos, a hadiordonánc és néhány katona figyelik a csatát. Az orvos látja, amint meglövik Alvarót. A spanyolok nyerik a csatát. Alvarót hordágyon hozzák meg. Golyó van a mellkasában, műteni kell.

Tenor-bariton kettős: Carlos Alvaro mellett térdel, és azzal próbálja vígasztalni, hogy túl fogja élni a sebesülést, és kitüntetik Calatrava-érdemrenddel. Alvaro kevéske erejével rákérdez: Calatrava...? Nem... Carlosnak szöget üt a fejébe, miért reagált így barátja erre a névre. Alvaro arra kéri bajtársát, hogy a dobozában lévő papírokat égesse el, mert ő most meghal, s irataiban lévő titkai se éljék túl. Alvarót elviszik az orvosi sátorba műteni.

Bariton ária: Carlos megrendül az ifjúi élet törékenységén, barátja esetleges közelgő halálán. Ismét fölmerül benne, miért zavarhatta a sebesültet a Calatrava név. De itt a láda, a papírok, mindjárt kiderül, ki is voltaképpen Herreros kapitány. Azon őrlődik, hogy túrkálhat megmentője holmijában azzal a céllal, hogy megbizonyosodjon róla, esetleg az-e apja gyilkosa. De talál a dobozban egy nyitható medált, s kinyitja... Leonora portréja van benne, tehát apja gyilkosa a jóbarát.

Az orvos kiszól a sátorból Carlosnak, hogy Alvaro túl van az életveszélyen. Carlosnak ez most örömhír, mert így lehetősége van rá, hogy személyesen ölje meg Alvarót.

változás

Tenor-bariton kettős: Velletrinél vagyunk, de hetekkel később egy hajnalon. Alvaro már kezd kiégni a háborúzástól, nyugalomra vágyik. Carlos keresi föl, s kérdi, felgyógyult-e annyira, hogy van ereje párbajozni, s ismeri-e a félindián Don Alvarót. Alvaro ebből tudja, hogy Carlos megnézte a leveleit – de nem nézte meg, csak a képes medált látta óhatatlanul, mikor kivette a levélköteget a dobozból. Carlos megmondja, hogy a meggyilkolt Calatrava gróf az apja volt. Párbajozni akar most emiatt. Alvaro ragaszkodik hozzá, hogy nem ölte meg az öreg grófot, hiszen az eldobott pisztoly magától sült el.

Carlos Leonora felől érdeklődik. Alvaro egy évig kereste, de nem találta meg. Egy nagynénjénél húzódott meg, de mire Carlos odament, Leonora továbbállt. Ha Carlos megtalálja, megöli. Alvaro nem akar több vért, együtt akarja Carlosszal megkeresni Leonorát. Carlos kardot ránt, párbajozni kezdenek, s tábori őrség kell szétválassza őket. Alvaro elhatározza, hogy kolostorba vonul, hogy lelke megnyugodjon. (Ez a duett egyes előadásokban a következő katonaitábori kép után szerepel, mert dramaturgiailag ott van szerencsésebb helyen.)

változás

Mezzó arietta kórusjelenettel: a katonai táborban vagyunk nappal. A katonák és a markotányosnők közt Preziosilla járkál, és jósol annak aki kéri. A katonák isznak.

Trabuco jelenete: az öszvérhajcsár házalóládával jelenik meg, és ékszereket, apróságokat ad és vesz. A katonák gyűrűket, láncokat akarnak eladni neki. Trabuco alacsony áron akarja átvenni ezeket, úgyhogy végül elzavarják.

Kórusjelenet tánccal: parasztok jönnek élelmet kérni a katonáktól, mert semmijük sem maradt a házaknál. Újoncok érkeznek, akik reményvesztetten jöttek ide otthonaikból. Preziosilla bátorítja őket, hogy meg fogják szokni a háborúsdit, és inkább nevessenek, mert vannak itt lányok, akik kaphatóak és fölvidítanak. Táncolni kezdenek, mert csak rendszeres mulatozással lehet igazából elviselni a háború stresszét.

Melitone jelenete: a szerzetes jelenik meg, kötszereket hozott. Megbotránkozva látja, hogy a táborban nem tartják az ünnepeket, nem nyugszanak le vasárnap sem. Leszidja a katonákat és a többieket, milyen pogány módon élnek, s hogy az ilyen söpredéklelkűek miatt nincs sosem béke. Nem bírják hallgatni, s elzavarják.

Rataplan: Preziosilla, a katonák és a markotányosnők a dobprgést utánzó, harci lelkesítő dalt éneklik.

Negyedik felvonás

Melitone jelenete kórussal: a ferences kolostor udvarán koldusok állnak egy órája türelmetlenül az ételosztásra. Melitone hozza a levest és a csajkákba mereget. A koldusok lökdösődnek, tolakodnak, a szerzetes pedig szidja őket, hogy szakmát csináltak az ingyenélésből, mikor bármi mást is csinálhatnának ami hasznos. A koldusok Rafael atyát sírják vissza, aki türelmesebb volt velük. A gvárdián türelemre inti Melitonét, aki a koldusok elzavarása után Rafaelről kezd mesélni: milyen különös ember, akinek tűz ég a tekintetében és magában beszél ökölbeszorult kézzel. Ráadásul indiánnak néz ki... Alvaro az, persze inkognitóban. Ő is ebben a kolostorban kötött ki, s nem tudja, hogy Leonora a titkos barlangban van.

Rövid bariton kettős: csengetnek a kapunál. Melitone odamegy, Carlos áll a kapuban és Rafael atyát keresi. Melitone kérdi, hogy a süket hájasat, vagy a fiatal villámlószeműt – persze, ez utóbbit. A szerzetes elég nagyképűnek tartja, hogy a vendég lovagként akarja bejelentetni magát.

Tenor-bariton kettős: Alvaro kijön Carloshoz, aki öt éve keresi már, hogy párbajozhasson vele. Alvaronak semmi affinitása már a kardforgatáshoz, csak nyugalmat keres. Carlos megvádolja, hogy meggyalázta és elhagyta húgát, s ezt a szégyent le kell mossa vérrel. Alvaro esküszik, hogy nem nyúlt Leonorához, s még mindig szereti, s nem hagyta el, hanem elvesztették egymást. Amikor Carlos gyáva, sötétlelkű félvérnek nevezi Alvarót, azzal végre sikerül úgy feldühítenie, hogy az kardot ragad. Helyet keresnek a víváshoz. A hegyoldalban, a fák közt a barlancella felé haladva vívnak.

változás

Szoprán ária: Leonora a barlangcellában békéért imádkozik. Hiába imádkozott és böjtölt éveket, még mindig kísérti az éjszaka emléke, mikor apja meghalt, s még mindig szereti Alvarót. Szeretne már meghalni, s nem hosszabbítgatni életét a szárazkenyérrel. Zajt hall, pedig elvileg senki nem háborgathatja itt, csak átok terhe mellett.

Záróhármas: Alvaro vívás közben megszúrta Carlost, aki most gyónni akar, hogy feloldozással halhasson meg. De sehol senki, illetve csak a remetebarlang... Alvaro nem tudja ki lakik ott, de bedörömböl hozzá, hogy azonnal meg kell gyóntatni egy haldoklót. Leonora először nem akar kijönni, majd kirohan, hogy meghúzza a harangot. Felismerik egymást Alvaróval, aki elmondja, hogy Carlos kiprovokálta a párbajt, ő meg sajnos halálosan megsebesítette. Carlos ott fekszik a bokrok közt, és gyónni akar. Leonora odaszalad, majd Alvaro sikoltást hall... Carlos utolsó erejével leszúrta húgát, akinek nem tudott megbocsátani. Alvaro megátkozza Istent.

Megérkeznek a szerzetesek a gvárdián vezetésével. Leonora utolsó szavaival elmondja Alvarónak, hogy az égben fog várni rá. A gvárdián mindkettejükért imádkozik. Leonora azzal a gondolattal hal meg, hogy a mennyben már nem hat rá semmilyen átok. Függöny.

Az opera első verziója végén Alvaro a szerzetesek nagy döbbenetére leugrott az egyik szikláról. Három halott a fináléban már túl sok volt, ezért döntött Verdi és Ghislanzoni a finomabb befejezés mellett. Egyébként Alvaro jellemébe sem igazán illik bele az öngyilkosság, mint krízismegoldás, hiszen már az első felvonásban egy józan, keresztény embernek ismertük meg, aki később a csatateret is kolostorra cseréli fel.