Az úrhatnám szolgáló

vígopera 2 felvonásban

Eredeti cím: La serva padrona

Keletkezés éve: 1733

Ősbemutató időpontja: 1733-08-28

Ősbemutató helye: Nápoly, Teatro San Bartolomeo

A műhöz tartozó szerzők:

A darab az opera seriák szüneteiben játszott buffo-intermezzók közül küzdötte föl magát az önálló vígoperák sorába. Pergolesi 23 évesen írta ezt az egyik legnépszerűbb művét, mely eredetileg az Il prigioniero superbo című opera szüneteiben került bemutatásra.

Színpadravitel szempontjából hálás darab, mert csak két énekest, egy színészt, csembalót és vonószenekart igényel; valamint egyetlen helyszínt. Bármilyen korban játszódhat, aktualizálható. Játékidő: kb ¾ óra.

Szereplők

  • Uberto, agglegény - basszus
  • Serpina, a szolgálója - lírai koloratúr szoprán
  • Vespone, szolga - néma szerep

Tartalom

Első felvonás

Basszus ária: Uberto fölkelt, félig felöltözve azon méltatlankodik, hogy el kéne itthonról indulnia, de szolgálólánya, Serpina még nem hozta be neki a reggeli csokoládét. A mafla Vesponét küldi el a lányért, nézzen utána mit csinál. Uberto annakidején magához vette az árva lányt, aki idővel elszemtelenedett, s szinte úrnőként kezdett viselkedni.

Recitativo duett: Serpina úgy jön be, hogy közben Vesponét szidja, mert az sürgette. Párat rá is húz, mondván, hogy szemtelenül beszélt vele, holott ő ennél többet érdemelne. Uberto a csokoládéját szeretné, de Serpina szerint a reggeli ideje elmúlt, hamarosan ebéd jön, vagyis nem csinál már csokoládét.

Basszus ária: Uberto elhatározza, hogy nem fogja eztán öszvérként tűrni, hogy a cselédlány packázzon vele. Megfenyegeti, hogy még megüti a bokáját a vakmerőségei miatt. Közben Vespone felöltözteti Ubertót.

Recitativo duett: Serpina kérdőre vonja gazdáját, hogy akarhatja megbüntetni azért, mert ő a javát akarja, s gondját viseli. Addig vitatkozgatnak évődve, míg kiderül, Uberto bizony papucsgazda, mert a szolgálója dirigálni neki. Serpina meg is tiltja neki, hogy most, ebédidőben elmenjen itthonról.

Szoprán ária: Serpina arról énekel, hogy gazdájának rá kell hallgatnia, neki kell engedelmeskedni, mert ő így döntött, s akkor gazdájának hallgass a neve. (Ha jobban meggondoljuk, ez a játszmázás csakis úgy jöhetett létre, hogy Uberto és Serpina valójában tetszenek egymásnak, talán már egymásba is szerettek, csak ez még nem jött a felszínre.)

Recitativo duett: Uberto meghagyja Vesponénak, hogy kalapot, botot, parókát, mindent tegyen a helyére, nem fog elindulni itthonról. Úgy érzi, férfiként megszégyenül a szolgája előtt, akinek idestova akár kezet is csókolhatna, s ennek is Serpina az oka, tehát a megoldás: megnősülni. Vespone menjen, keressen neki feleséget – mindegy milyen rondát –, csak ne kelljen a szolgálólány dirigálásait tűrnie. Serpina szerint kibújt a szög a zsákból, és Ubertónak őt kell feleségül vennie, mert ő ezt már eldöntötte.

Duett: Serpina azt mondja, Uberto hiába tiltakozik, ő tudja, hogy a nem alatt igent kell érteni. Uberto tagadja. Serpina kelleti magát, s Uberto érzi, hogy alaposan megkísértődött, s nem tudja már sokáig álcázni, hogy igenis tetszik neki a lány. Serpina még rátesz egy lapáttal: kimondja, hogy epekedik gazdája után. Uberto igyekszik mellébeszélni mielőtt végleg kiejtené kezéből a gyeplőt.

Második felvonás

Recitativo duett: Serpina négyszemközt beszélve Vesponéval, megígéri neki, hogy ha a kieszelt tervük sikerrel jár, bármit kérhet tőle, s házban őt is úrrá teszi. Uberto közben épp felöltözött, s elmenni készül. Serpina katonaruhát szerzett Vesponénak, már rá is adta, s most elbújtatja a szobában. Uberto az előszobában van, semmit nem látott az egészből. Úgy tesz, mintha engedélyt kérne Serpinától a távozásra.

Serpina megígéri, hogy többet nem uralkodik rajta, nem kezeli papucsként – de ez csak blöff. Uberto be is kapja a horgot, s közli, hogy megnősül, és biztosan nem Serpinát fogja elvenni. A szolgálólány erre bejelenti, hogy ő is férjhez megy, bizonyos Vihar Kapitányhoz, aki igen agresszív, lobbanékony ember. Uberto még sajnálni is kezdi a lányt, milyen sorsa lesz ilyen ember mellett, aki biztosan verni fogja.

Szoprán ária: Serpina minden jót kíván gazdájának, bocsánatot kér minden hibájáért, és el akar búcsúzni tőle. Közben figyeli minden rezdülését. Kezet akar csókolni Ubertónak, s eközben érzi, hogy amaz a kezét mint szorítja – vagyis erősen puhul.

Recitativo duett: Uberto sajnálkozik és biztosítja Serpinát, hogy nem fogja elfelejteni. Serpina felajánlja, hogy bemutatja vőlegényét, aki lent vár a téren. Uberto is látni akarja az illetőt. Serpina elmegy.

Basszus ária: Uberto egyedül marad, s belegondol, milyen rossz dolga lesz szegény lánynak egy hirtelenharagú ember mellett, aki verni fogja. Vívódik magával, nem tudja, csak szánalmat érez-e a lány iránt, vagy már szerelmet.

Recitativo duett: Serpina megjelenik az álruhás Vesponéval. Az a felismerhetetlenségig be van öltözve katonai egyenruhába, arca alig látszik ki belőle. Uberto kérdezgetni kezdi afelől, hogy tényleg el akarja-e venni a lányt. Vespone bólogat – Serpina szerint nagyon szófukar a Kapitány. Aztán sugdolózni kezd vele, majd Ubertóhoz fordul, s azzal hozakodik elő, hogy vőlegénye meg akarja most rögtön kapni Serpina hozományát. Ubertóban föl sem merült, hogy még ilyesmiről is szó lehet, tehát elutasítja a kérést. Vespone a fegyveréhez nyúl, Serpina pedig rimánkodik Ubertónak, fel ne dühítse a Kapitányt. Ismét sugdolóznak, majd Serpina tolmácsolja gazdájának, hogy négyezer scudót kér vőlegénye hozományul. Uberto nem akar ennyit fizetni. Aztán Vihar Kapitány Serpina tolmácsolásával azt mondja, hogy ha nincs hozomány, nem veszi el a lányt. Sőt. Uberto kell elvegye, különben fasirttá aprítja, s már rántja is elő a kardját. Uberto megadja magát az erőszaknak, s beleegyezik, hogy elveszi Serpinát. Ezután Vespone már leveheti a maskarát. Uberto először haragszik, hogy így átverték és megijesztették, aztán megenyhül.

Duett: Uberto és Serpina alig hiszik, hogy rájuk talált a szerelem és a boldogság. Szívük egymásért dobog. Mostmár Uberto győzködi újdonsült feleségét, hogy mennyire szereti. Serpina továbbra is dirigálni akar neki, csak kevésbé, s Uberto is benne van, hogy mértékkel parancsolgathat neki felesége.

Pieter de Hooch festményének részlete 1652-ből