Puccini Triptichonjának második darabja. A zeneszerző már a bemutató előtt 14 évvel tervezte, hogy egyfelvonásosokból álló operafüzért ír. Forzano szövegkönyvét azonnal elfogadta.

Egy Siena melletti kolostorban játszódik az 1600-as évek végén. A hercegi származású Angelica nővér házasságon kívüli gyermeket hozott a világra, ezért családja, hogy megkíméljék magukat a "szégyentől", egy kolostorban rejtették el a lányt, aki még soha nem látta kisfiát.

Játékidő: kb. 50 perc

Nyitójelenet: a kolostor udvarát látjuk, amely egyben kert is ciprusokkal. Nyári este van, a lemenő nap fénye egy forrás vízsugara mögött ragyog. Az árkádsor mögött egyik oldalon veteményeskert, másik oldalon a temető. Az apácák a templomban énekelnek. Két laikus nővér késve érkezik, majd Angelica is, de ő bűnbánata jeléül megcsókolja a földet. Az imádság végeztével az apácák kettesével jönnek ki a templomból.

Penitencia-jelenet: a Szigorú Nővér körül lazul fel a sor. A két késő laikus nővért emlékezteti, hogy késve érkeztek. A Tanító Nővér mindenkihez szólva elmondja, hogy aki késik, az meg kell csókolja a földet, ahogy Angelica tette az előbb. A Szigorú Nővér azt rója ki a laikus nővérekre, hogy hússzor mondjanak imát a szenvedőkért.

Lucilla nővérnek átadja a fonnivalót, s hallgatásra inti, mert a templomban ének alatt beszélgetett a mellette ülővel és az is kénytelen volt hozzá szólni.

Osmina nővért azért feddi meg, mert két piros rózsát láttak nála. Osmina tagadja, hogy virágokat rejtegetett volna a ruhájában, majd megsértődve a cellájába vonul, miután oda lett küldve.

Napsugár-jelenet: Genovéva nővér jön örömmel, s arról lelkendezik, hogy a napsugártól aranynak látszik a szökőkút vize. Évente három ilyen este van, amikor a nap elég magasan jár ahhoz, hogy besüssön. Genovéva arra gondol, hogy az elmúlt évben meghalt Bianca nővér sírjára kéne tenni egy pohár arany vizet, mert ez volt a vágya életében.

Vágy-jelenet: ennek apropóján vita bontakozik ki, lehetnek-e vágyaik. Angelica szerint Szűz Mária ismeri a vágyaikat és beteljesíti őket mielőtt kérnék. A Szigorú Nővér előtt mindenki azt állítja, nincsenek vágyai, csak Genovéva nővér vállalja föl, hogy szeretne kisbárányt simogatni, mert mielőtt a zárdába vonult, pásztorkodott. Dolcina nővér is bevallja ezután, hogy ő meg finomakat enni szeret. Angelica háta mögött viszont összesúgnak a nővérek, mert semmit nem tudni róla, csak azt, hogy hercegi családból származik, s nem véletlenül kerülhetett ide.

Darázs-jelenet: a betegápoló nővér szalad Angelicához, mert Clara nővért arconcsípte egy darázs. Angelica gyógyfüveket szed hamar, egyikből teát kell főzni, másikkal pedig borogatni. Átadja őket a betegápoló nővérnek.

Alamizsna-jelenet: a kéregető nővérek érkeznek meg, megpakolt szamáron hozzák az nap során összegyűjtött adományokat, mely egy hétre elég lesz. Egy tömlő olaj, hat füzér mogyoró, egy kosár dió, kenyér, só, liszt, sajt, tejföl, tojás, kenyér és egy zsák lencse. Az egyik kéregető nővér egy ribizliágat ad a torkos Dolcina nővérnek, aki megkínálja a többieket is az első ribizlitermésből.

Csengő-jelenet: a  kéregető nővérek megkérdik, kihez jött látogató ma, mert egy pompás hintó áll a kapu előtt. Többen reménykednek, hogy hozzátartozóik meglátogatják ma őket, de Angelica lesz a legizgatottabb. A nővérek sejtik, hogy Angelicához jöhetett rokona. Meg is szólal a csengő. Hamarosan a főnöknő magához kéreti Angelicát. A többiek vizet merítenek a forrásból, és a temető felé indulnak.

A főnöknő közli Angelicával, hogy nagynénje, a hercegnő jött el hozzá.

Szoprán-mezzó duett: a hercegnő botra támaszkodva vonul be a társalgószobába. Angelica anyjának nővére, aki a gyámja, amióta szülei húsz éve meghaltak. Hét éve nem látták egymást. A szülők végakaratát teljesíti, szétosztja a családi vagyont részrehajlás nélkül, az erről szóló okmányt hozta el unokahúgának, hogy írja alá. Hűvösen viselkedik Angelicával, képtelen megbocsátani neki, hogy lányként szült gyermeket, és ezzel szégyent hozott a családra. Valójában az nyomasztja, hogy halott nővére lányát nem tudta megóvni ettől, s úgy érzi, nővére a síron túlról is neki tesz szemrehányást.

Angelica egyetlen vágya hét éve, hogy fiáról halljon végre. Kéri nagynénjét, meséljen, milyen a gyermeke mostanra. A hercegnő komoran csak annyit mond: a kisfiú múlt ősszel megbetegedett, mindent megtettek érte amit tudtak... Agelica sírva omlik össze. Még annyi időre összeszedi magát, amíg aláírja a pergament. A hercegnő távozik.

Szoprán ária: Angelica fiát siratja és a hiábavaló éveket, amelyeket egymás nélkül kellett tölteniük. Látomása támad, látja fiát fehér ruhában, szárnyakkal, és érzi, hogy eljött érte, s a halálban végre együtt lesznek.

Hazatérő-jelenet: a nővérek visszaértek a temetőből, elvonulnak celláikba.

Méregfőző-jelenet: Angelica a kertben tüzet rak, és egy edény forrásvizet melegít fölötte. Mérgező növényeket szed, a vízbe dobja őket, mérget főz. A zárt cellaajtók felé fordulva elköszön a nővérektől, majd megissza a főzetet.

Látomás-jelenet: hirtelen kijózanodik, s rádöbben, mekkora bűnt követett el az öngyilkossággal. Az égből közeledve hallatszik az angyalok kórusa: Szűz Máriát köszöntik. Angelica könyörög hozzá, hogy mentse meg, és ne kárhozzon el. A templomajtó kinyílik, fény árad ki, Angelica látja, hogy angyalok állnak a templomban. Szűz Mária lép ki a templomajtón Angelica fehérruhás kisfiával, aki elindul anyja felé. Angelica holtan esik össze, a csoda tovább ragyog. Függöny.