A libretto Eugène Scribe: Le Philtre című színműve alapján készült.

Játszódik egy Firenze környéki faluban 1815 körül.

Hazánkban hat évvel később mutatták be először német nyelven a Pesti Városi Német Színházban, 1838. július 30-án, majd november 7-én magyarul is, a Pesti Magyar Színházban.

Játékidő: 2 és ¼ óra.

Nyitány: egy idillikus, lírai témába ágyazva egy elszánt, katonás témát hallunk, előrevetítve a cselekmény fordulatait; majd egy rövid, drámai lezárás után indul az első jelenet.

Első felvonás

Kórusjelenet rövid tenor áriával: a mezei munkából hazatérő falusiak örülnek a friss, hideg víznek és a hűsítő árnyéknak. Arról énekelnek, hogy ha nem a nap, hanem a szerelem gyújtja lángra az embert, akkor nem segít sem víz, sem árnyék.

Nemorino a könyvet lapozgató Adinát bámulja. Azt hiszi, hogy reménytelenül szereti a szép és okos lányt, mivel ő csak egy tanulatlan parasztlegény.

Felolvasás-jelenet kórussal: Adina nagyot kacag a könyvön. A többiek kérdik tőle, mit olvas. Egy szerelmi történetet, Trisztánról, akit Isolda visszautasított, de egy varázslótól Trisztán kapott egy varázsitalt, amelytől Isolda szíve meglágyult és viszonozta a férfi szerelmét. A vidám emberek a varázsitalt csodálják.

Rövid katonainduló: megérkezik a helyőrség Belcore vezetésével.

Bariton cavatina: Belcore Adinának udvarol, csokrot ad át, és meg is kéri a kezét. Azt képzeli, a lány számára az egyenruha elég vonzerőt jelent.

Szoprán-tenor-bariton hármas kórussal: Belcore tovább ostromolja a lányt, Adina viszont azt feleli, neki nem sürgős férjhez menni. Nemorino attól retteg, a káplár elhalássza előle szerelmét. Utálja magát gyávaságáért, tudja, hogy ha Adina elé térdelve sírna, megértésre találna. A népek bíznak Adinában, hogy nem adja be a derekát az öregedő katonának. A lány végül elhajtja Belcorét, a többiek is szétszélednek.

Szoprán-tenor kettős: Nemorino megszólítja Adinát, de a lánynak már ismerős a kezdeményezés. Azt javasolja a legénynek, ne fáradjon itt az udvarlással, inkább menjen be a városba beteg nagybátyjához, mert ha meghal, és nem hagyja rá a pénzét, a fiú éhenhal. Nemorinónak mindegy, hogy éhen vagy szerelmi bánatban hal-e meg. Adina jót akar neki, és elmagyarázza, hogy vele nem lehet mit kezdeni, mert képtelen a hűségre: amint szerelmes lesz, máris elmúlik az érzés. Nemorino szerelmét ahhoz hasonlítja, mintha patak lenne, aki a tengerbe igyekszik, és nem bánja, hogy ez a halálát jelenti. Adinát megijeszi ez a hasonlat, elgondolkodik és azt feleli, hogy ő viszont olyan mint a szél, mindig játékos marad, mert az élet így nem fáj. Nemorino talán megérti, hogy a lány csak azért küldi el, mert saját magát akarja megóvni az elkötelezettséggel járó felelősségtől és a csalódás lehetőségétől.

Kórusjelenet: a falusiak nagy izgalommal adják tovább egymásnak a hírt, hogy tekintélyes uraság érkezett, fényes hintón.

Basszus ária: Dulcamara, a kuruzsló a nép elé áll, és híres orvosnak kiadva magát reklámozza csodaszerét, mely impotenciától csótányirtásig minden bajra jó, és csak 3 lírába kerül egy üvegcsével. A népek körülállják, és már veszik is tőle a csodaszert.

Tenor-basszus duett: Nemorino négyszemközt akar beszélni a doktorral. Érdeklődik, hogy szerelmi bájitalt tart-e. Hát persze, mindjárt elő is kerül egy üveggel. Nemorinónak csak egy garasa van, de elég az is. A használati utasítás csak annyi, hogy föl kell rázni, meg kell inni, és egy nap múlva várható a hatás - addigra Dulcamara árkon-bokron túl lesz, és az átvert falusiak mind bottal üthetik a nyomát. Gondolja is magában, hogy még ekkora naív szamarat, mint ez a legény, még életében nem látott. A lelkére köti, hogy senkinek ne szóljon a varázsitalról, mert ilyesmit árusítani manapság illegális. Nemorino megígéri, hogy nem szól róla senkinek.

Tenor-szoprán kettős: Nemorino boldogan forgatgatja, lötyögteti az üveget. Azt nem érti, miért csak egy nap múlva várható a hatás, de mindjárt bele is iszik. Az italnak finom édes, forró íze van. Muskotályos bor különben. Nemorino megvidámodik, táncolni és énekelni kezd. Adina meglátja, és elcsodálkozik, hogy lehet ez a fiú vidám, miközben nem vele törődik. Sikerült aktiválni az önérzetét. Adina ekkor ébred rá, hogy neki valójában nagyon is tetszett, hogy Nemorino oda van érte, s most fáj neki, hogy a fiú vidámkodik és azt állítja, holnapra minden bánatából ki fog gyógyulni. Belcore zavarja meg őket.

Szoprán-tenor-bariton hármas: Belcore megint hevesen udvarol Adinának, és kérdi, mikor házasodnak össze. Adina a félrehúzódott Nemorinót lesve azt feleli, hogy hat nap múlva. Nemorino belenevet az évődésbe, Belcore ezért legszívesebben fölpofozná. Adinát mostmár eszi a méreg, hogy Nemorino nevet rajtuk, és úgy tesz, mintha lemondott volna róla.

Jelenet kórussal: Gianetta szalad Belcoréhoz, mondván, hogy keresik. Jönnek mögötte a katonák is. Most kapták a parancsot, mely elvezényli őket holnap reggel. Adina azt mondja Belcorénak, hogy ma este hozzámegy akkor. Nemorino elkeseredik.

Tenor ária: Nemorino kérleli Adinát, az esküvővel várjon legalább holnapig, különben megbánhatja, hogy így elhamarkodta a férjhezmenést.

Jelenet folytatása kórussal: Belcore ha nem nézné Nemorinót részegnek, már elverte volna. Adina elárulja, hogy Nemorino régóta ostromolja, ezért avatkozott bele a lánykérésbe. Az emberek azt gondolják, ostobaság volt a fiú részéről, hogy valaha is reménykedett benne, hogy a szép és okos lány viszonozni fogja érzéseit. Adina mindenkit meghív az esti lakodalomba. Nemorino egyre csak a doktort emlegeti, mert csak ő segíthet a helyzeten. A népek előre örülnek a lakodalomnak, Adina mostmár csak azért akar Belcoréhoz menni, hogy megsebezze Nemorinót.

Második felvonás

Jelenet kórussal: a helyi kocsmában Adina és Belcore kézfogóját ünnepli a nép. Dulcamara föláll, hogy eldaloljon egy slágert, egy barcarolát, melynek előadásához Gianetta segítségét kéri, ugyanis a dal két hangra íródott. A barcarola a szép és elutasító gondoláslányról, és az érte epekedő gazdag szenátorról szól.

Megérkezik a jegyző. Adina dühös, hogy Nemorino nincs jelen, és nem láthatja az esküvőt. Belcorénak is föltűnik, hogy menyasszonya szeme könnyes.

Tenor-basszus recitativo és kettős: Nemorino mégis idetalál, s rögtön a nagyban eszegető Dulcamarához fordul. Nem elég, ha holnap hat a bájital, neki még most, azonnal szüksége van a hatására. Dulcamara teljesen hülyének nézi a fiút, és adni akar neki még egy üveg muskotályt, de a legénynél nincs egy fitying sem. A kuruzsló hajlandó a fizetségre még egy negyedórát várni.

Tenor-bariton kettős: Belcore egyedül tér vissza. Azon morfondíroz magában, miért mondhatta Adina a jegyző előtt az utolsó pillanatban, hogy várjanak még. Meglátja az orrát lógató Nemorinót és szóba elegyedik vele. Kérdi, mi a baja. A fiú azt feleli, hogy pénzre volna sürgősen szüksége. Belcore azt mondja neki, hogy ha belép a hadseregbe, azonnak kap húsz aranyat. Nemorino nem érzi magáénak a katonásdit, neki csak Adina kell, Belcore hiába győzködi, hogy katonaként mennyi nőt szedhet össze. Végül mégis meggyőződik, mert szüksége van a pénzre. Belcore elé tartja a szerződési formanyomtatványt, Nemorino aláírja, a káplár átadja neki a pénzt.

változás

Jelenet női kórussal: az asszonyok, lányok Gianettát faggatják, igaz-e a pletyka amit említett. Gianetta halkan, maguk közt elmondja, hogy az ószerestől hallotta, tehát biztosan igaz. Nemorino nagybátyja az éjjel meghalt, és földje, pénze a szegény fiúra szállt. De ez titok, ne beszéljenek róla.

Megjelenik Nemorino – meglehetősen becsípve. Már magabiztos, hisz másnap van. A nők körülveszik, és annak tudatában, hogy mekkora vagyona van, már elég jóképűnek és úriasnak látják. Nemorino ezt a rajongást a varázsital hatásának tudja be. Gianetta elhatározza, hogy behálózza a legényt.

Adina meglátja őket, és odamegy. Beszélni akar a fiúval, mert megtudta, hogy a húsz arany miatt beállt katonának. De Nemorino félvállról reagál, táncol tovább a lányokkal. Dulcamara jön ki a kocsmából, és elképedve látja, hogy a bora tényleg varázsitalként hatott, hisz a nők majd' széttépik az éhenkórász, félénk legényt. Adina már nem tudja maga előtt tagadni Nemorino iránt érzett szerelmét, és szenved, hogy a legény nem figyel rá.

Szoprán-basszus recitativo és duett: amint Nemorino elvonul a lányokkal, Adina Dulcamarához siet. Az elmeséli neki, hogy tőle vett a legény varázsszert reménytelen szerelem ellen, ráadásul azért állt be katonának, hogy a kezdő zsoldjából vegye meg az üveget. Adinát is érdekelni kezdi az ital. Már nagyon bánja, hogy kegyetlen volt azzal, aki hűségesen szerette. Dulcamarának elmondja, hogy neki Nemorino kell, és meg fogja gyógyítani varázsitalok nélkül azzal, hogy az övé lesz.

Tenor ária (Nemorino románca): Nemorino egyedül van, és tudja, hogy Adina szereti, mert könny csillant szemében amikor a lányokkal látta. Ennél többet nem is kívánhat az életétől. Amikor megpillantja Adinát, elhatározza, hogy továbbra is tettetni fogja a hűvöset, amíg a lány be nem vallja neki, hogy szereti.

Rövid szoprán-tenor kettős: Adina kérdi Nemorinótól, hogy van. A legény azt feleli, hogy épp bolondulnak érte a nők, de még nem választott közülük, mert túl sokan vannak. Adina félénken és szomorúan kérdi, miért állt be katonának. Nemorino azt feleli, így akarta helyretenni az életét.

Szoprán ária: Adina elmondja, hogy visszavette Belcorétól a szerződést, amelyet most át is ad a legénynek, mint szabadsága jelképét, és boldogságot kíván neki.

Szerelmi kettős: Nemorino azt hiszi először, hogy Adina el akarja hagyni, ezért kéri a szerződését, mert így muszáj elmenni a háborúba meghalni, s a doktor becsapta. Adina megnyugtatja, hogy a doktor nem csapta be, mert szereti Nemorinót. Végre tisztázzák, hogy Adina kegyetlen volt, hogy évekig kérette magát, de kárpótolni fogja a legényt ezért. Végre boldogok lesznek egymással, és Dulcamara sem csapott be senkit, használt a varázsital.

Zárójelenet: Belcore jelenik meg katonáival. Adina vőlegényeként mutatja be neki Nemorinót. A káplár nem bánja, hogy Adina nem lett az övé, mert a következő településen újabb lányok várják. Dulcamara mondja el, hogy Nemorino nagybátyja meghalt, és a szegény parasztlegény egy napon lett gazdag és boldog – hála a csodaszernek. Az emberek megrohanják Dulcamarát, hogy mielőtt elhagyja a falut, vegyenek a varázsitalból. Mindenki boldog. Függöny.