A mű a zeneszerző legsikeresebb operája. A librettót Arrigo Boito Tobia Gorrio néven írta Victor Hugo Angelo, Padova zsarnoka című drámájából. Az eredeti színmű vége meg lett változtatva, mert a szerelmespár egymásra találása nélkül befejezetlennek és reménytelenül tragikusnak találnánk az operát.

A Gioconda azon kevés operák egyike, melyben megtalálható mind a hat fő hangfaj a főbb szerepekben.

Történik Velencében, a XVII. században. Játékidő: 2 és fél óra.

Nyitány: a rózsafüzér-motívumra épül, de hallható az a téma is, ami akkor hangzik el, amikor Gioconda a harmadik felvonás végén elhatározza, hogy élete árán boldoggá teszi a szerelmespárt.

Első felvonás

"Az oroszlán szája"

Kórusjelenet: Velencében vagyunk, a Doge-palota előtti téren, egy tavaszi napon. A tengerészek és a nép a köztársaságot élteti. Evezősversenyre készülnek.

Jelenet: Barnaba, az inkvizíció besúgója énekli ars poeticáját. Utcai énekesként dolgozik, s folyton a szóbeszédeket figyeli. Csak a nőt nem tudja becserkészni, aki tetszik neki. Gioconda jön, az utcai énekesnő, aki vak anyját vezeti kézenfogva. Az anya istenes dalokat énekel, a lánya világiakat. Barnaba régóta szeretné megkaparintani a lányt. Gioconda leülteti anyját a templom előtt, s elindul kedveséhez, Enzóhoz.

Barnaba útját állja, s szemtelenül udvarolni kezd neki. Gioconda visszautasítja, mert ha nem lenne szerelmes, akkor is idegenkedne a férfitól. Mikor az énekes molesztálni kezdi, a lány rákiabál, hogy elküldje. Az anya meghallja lánya hangján, hogy gond van, s kiabálni kezd ő is. Barnaba hagyja elmenni Giocondát, s elhatározza, hogy lépre csalásához az anyját használja föl.

Jelenet kórussal: az evezősverseny győztesét hozza a nép, aki elnyerte a zöld selyemzászlót. Az egyik vesztes versenyző Zuane, akit Barnaba ismer. Oda is lép hozzá, s kicsit megpiszkálja az önérzetét. Zuane azt mondja, azért nem nyerhetett, mert túl súlyos a hajója orra. Barnaba viszont szörnyű hazugságot hint el neki: a templom előtt üldögélő vak asszony átkozta meg, varázsjeleket szórt a hajóra, az evezőre, hogy az legyen Zuane koporsója. Az persze elhiszi.

Rágalmazás-jelenet: miközben a tengerészek és a járókelők szerencsejátékot játszanak körülöttük, Barnaba azt mondja Zuanénak, hogy a vak asszonynak nincsenek meg a szemei, mégis nézi őket. Az arra járó Isepo elkapja a szót, s kiabálni kezdi, hogy a vak asszony nézi őket. Több se kell az ostoba, babonás népnek, meg akarják lincselni a szegény asszonyt. Barnaba egyre hatványozza a hangulatot: azt mondja, hogy vigyázzanak, mert szemmel verheti őket. Egyre dagad a hangulat, a vak asszony segítségért kiált, Barnaba pedig kárörvendően figyeli, miként lett vihar egy eldobott kavicsból. A csőcselék egyre kiabál, hogy hóhérkézre kell adni, vagy itt kell agyonverni Gioconda anyját.

Gioconda mire visszaér szerelmével, Enzóval, elszabadult a pokol. Enzo rájuk kiabál, hogy ne merjenek bántani egy idős vak asszonyt, majd kardot is ránt. De a nép nem tágít, törvényt akar ülni áldozata felett. Elkezdik megkötözni.

Közbelépés-jelenet: a lépcsőn Alvise Badoero, az inkvizíció titkos főnöke feleségével, Laurával jön lefelé, aki selyemálarcban van. Laura látja meg először a csődületet, s kéri férjét, állítsa le őket. Alvise kérdőre vonja a népeket, mi gondjuk az asszonnyal aki lefogtak. Azt állítják, hogy boszorkány. Alvise szerint akkor bíróság elé kell állítani. Gioconda könyörögni kezd neki, s elmondja, hogy anyjával utcai éneklésből élnek. Barnaba be-bedob egy-egy kulcsszót valamelyik hiszékenynek, aki tovább kiáltja, s erre ugrik a nép. Végül Laura azt mondja, hogy akinek rózsafüzére van, az nem lehet gonosz, csakis jámbor keresztény. Közben Barnabának feltűnik, hogy Enzo és Laura tekintete találkozott. Alvise szabadon engedteti Gioconda anyját.

Alt ária: a vak asszony Laura hangját hallva úgy érzi, egy angyal szólt az érdekében. Hálából neki ajándékozza a rózsafüzérét, hogy hozzon neki szerencsét, és meg is áldja a fiatalasszonyt.

Jelenet: az emberek megállapítják, hogy a vak asszony az ég oltalma alatt áll. Alvise magához hívja Barnabát és kérdi tőle, milyen fogást csinált ma. Az azt feleli, hogy egy oroszlán nyomában van. Alvise pénzeszacskót ad Giocondának, az pedig megkérdi megmentőjük nevét, hogy imádkozhasson érte. Laura – Enzo ráismer rég elvesztett kedvesére! Enzo kivételével mind elindulnak a templomba.

Tenor-bariton duett: Barnaba megszólítja Enzót: Santafior hercege... Enzo összerezzen, hogy valaki leleplezte inkognitóját, de azért letagadja magát: Enzo Giordannak hívják, és nem herceg, hanem dalmát tengerész. De Barnaba mindent tud róla, és sorolni kezdi: genovai születésű, és valamikor szerelmesek voltak egymásba Laurával, de az Badoeróhoz kellett feleségül menjen. Enzo azt állítja, Giocondát szereti, de Barnaba a veséjébe lát, szembesíti vele, hogy Giocondát csak testvéreként szereti, Laurát viszont szerelemmel. Enzo megörül, hogy megtalálta régi szerelmét. Barnaba azt mondja, Badoero ma este a Doge-palotában lesz tanácsülésen, Laura pedig Enzo hajóján lesz. Enzo kérdi Barnabát, kicsoda, hogy ilyen jót tesz vele – az pedig a jelvényét is megmutatva neki fedi fel, hogy a Tizek Tanácsának démonja. Csak azért hozza össze Enzót Laurával, mert Giocondát akarja megkínozni azzal, hogy lekapcsolja róla kedvesét. Feljelenthetné a Velencéből száműzött herceget az inkvizíciónál, de az akciójához Enzóra élve van szüksége, nem holtan. Jó szerencsét kíván Enzónak, az pedig megátkozza.

Levél-jelenet: Barnaba Isepót, az írnokot szólítja, hogy diktáljon neki, s ne legyen senkinek ismerős a kézírása. Alvise Badoerónak címzi a levelet, s tudatja vele, hogy felesége ma este egy dalmát hajóra megy elszökni egy Enzo nevű tengerésszel. Aláírás: az oroszlán szája.

Gioconda anyjával kilép a templomból, s meghallja, mit diktál Isepónak Barnaba. Fájó szívvel visszaszalad a templomba.

Bariton ária: Barnaba a levelet a Doge-palota oroszlánszobrának szájába dobja, ahová a névtelen följelentéseket szokták dobni. A palotát nézi, melyen kívül márvány és arany díszítések vannak, s galambok pihennek rajta, s e szépség pedig ólomkamrákat, kútcellákat, kínzókamrákat rejt. A Tizek Tanácsa az öreg doge felett áll, afelett pedig a mindenható besúgó: ő.

Jelenet kórussal: az utcai nép karneválozni készül, forlanát táncolnak. A templomból kihallatszanak a vecsernye hangjai, egy szerzetes inti az embereket, hogy menjenek az esti imára. Gioconda anyjának panaszkodik, hogy szerelme elárulta. Kiszélesedő drámai dallama a takarásban lévő kórus éneke fölött úszik. Az anya együttérez lányával. Tercekben ereszkedik lefelé hangjuk, majd a fájdalmas téma lebeg a tremolók felett.

Második felvonás

"A rózsafüzér"

Kórusjelenet: a tengerészek vitorlát húznak, indulásra készülnek a dalmát hajón, mely a Fusina-lagúnában horgonyzott le a kis lakatlan sziget partjánál.

Barcarola: Barnaba jön Isepóval. Azt mondja, milyen jól járnak a halászok, amikor böjti nap van. Enzo hajóján nyolc tengerész van, két kiskaliberű ágyúval és harminc evezővel. Isepónak elrendeli, hogy bújjon el, s legyen készenlétben. Látszólag egy halászdalt énekel, valójában Laurát mint szirént akarja ma este kifogni.

Jelenet kórussal: Enzo jön fel a raktérből. Figyeli a szelet, s kiadja a parancsot, hogy húzzák föl a horgonyt, tűzzék ki a dalmát zászlót, húzzák a legmagasabb árbócra a lámpát. Aztán leküldi az embereket a kabinokba aludni, míg ő virraszt a fedélzeten.

Tenor ária: Enzo a tengerben és az éjszakai égboltban gyönyörködik. Lauráról ábrándozik, már alig várja, hogy találkozzanak, s együtt elmehessenek a végtelen vizen, ahol nincs a horizonton sehol egy földdarab.

Rövid jelenet: Barnaba jön meg Laurával egy gondolán, aki boldogan veti magát Enzo karjaiba. Barnaba már fordul is vissza. Laurának feltűnt, hogy segítőjük mosolya pokoli vigyor volt.

Mezzó-tenor duett: a szerelmesek boldogan merülnek egymásba. Amint lehanyatlik a hold a vízbe, és sötét lesz, elindulnak a nyílt tengerre. Eljövendő szép életükről ábrándoznak. A vizen csillogó holdfényt a hárfa hangjai festik. Enzonak le kell mennie a fedélzetről, Laura egyedül marad.

Mezzó ária: Laura félni kezd. Egy kis gyertyákkal kirakott oltárt lát meg a hajón, a Madonna kép elé térdel. Imádkozik, hogy a Szűzanya borítsa be palástjával, és védelmezze ezen a kétes órán, mikor ilyen meredek lépésre szánta el magát, hogy szerelmével megszökik.

Szoprán-mezzó duett: Gioconda evez a hajó mellé, a fedélzetre lép, s anélkül, hogy fölismerné Laurában korábbi jótevőjét, vadul bizonygatni kezdi, mennyire szereti Enzót, s most ezért a szökési tervért meg fogja ölni Laurát. A tenger felé mutat. Egy újabb gondola jön, benne Badoero. Gioconda ezt sem tudja, hogy ki az, csak azt, hogy a hajón talált asszony férje közeleg. Laura Szűz Máriáért kiált, s ahogy a kezében megcsillan a rózsafüzér, Gioconda rájön, kivel van dolga. Álarcát Laurára adja, s a csónakba tuszkolja a rémült nőt.

Jelenet: Barnaba figyeli őket messzebbről, Badoero is közeledik. Enzo jön a fedélzetre, keresi szerelmét. Gioconda fölkiabál neki, hogy Laura épp a part felé evez egyedül, mert meggondolta magát. S ami súlyosbítja a helyzetet, valaki feladta az inkvizíciónál Enzót, s most érte jönnek. Szedje a horgonyt, s menjen innét, mert van némi esélye, hogy nem érik utol a hajóját. Enzo odakiáltja Giocondának, hogy sejtette, hogy csapdába csalják őket, s mostmár biztos benne, hogy a lány sosem szerette, mert akkor nem tett volna vele ilyet. Enzo egy fáklyával fölgyújtja a hajót és a vízbe ugrik, miközben azt emlegeti, hogy úgyis elrabolja Laurát. Gioconda pedig szeretne inkább Enzóval meghalni.

Harmadik felvonás

"A Ca'd'Oro"

Basszus ária: Alvise áll a Ca'd'Oro palota egyik termében, s azon dühöng, hogy a szégyent, melyet felesége hozott rá, az asszony vérével kell lemosni. Tegnap még ha elérte volna a hajón, helyben leszúrta volna, de most jobbat talált ki: amíg a másik teremben fogadást rendez a velencei patriciusoknak, és folyik a táncmulatság, feleségével mérget itat, hogy senki ne hallhassa Laura haláltusáját.

Mezzó-basszus duett: Laura lép be, mert férje hívatta. Báli ruhában van, s Alvise hízelegni kezd neki, hogy milyen gyönyörű ma este. Érdeklődik szomorúsága felől: elmondja magától, vagy ő fedje föl, mi bánthatja? Laura megkísérel úgy tenni, mintha nem tudná mire föl ez a gúny, de Alvise kész tények elé állítja: tegnap meg akart szökni egy másik férfival, s ezért most meg kell halnia. Laura túl kegyetlen büntetésnek tartja a kivégzést azért amit tett, de a férje már mindent elrendezett: a függöny mögött egy ravatal van, erre kell Laurának feküdnie, s itt kell meghalnia. Alvise egy üvegcse mérget ad feleségének, s azt mondja neki, hogy mire a kintről behallatszó dal véget ér, igya meg.

Szoprán-mezzó jelenet: Gioconda bújik elő Laura legnagyobb meglepetésére. Gyorsan elveszi tőle a mérget, s egy másik fiolát ad neki, hogy azt igya meg. Ettől tetszhalott lesz egy időre. Laura megissza a folyadékot, s a ravatalra fekszik. Gioconda az üres üveget az asztalon hagyja mielőtt elrohan.

Rövid jelenet: Alvise bejön ellenőrizni, hogy minden akarata szerint történt-e. Látja az üres üveget, s a halottnak látszó asszonyt. Kint énekelnek a lagúnában.

Gioconda magára maradva küzd érzéseivel: anyja megmentéséért cserébe menti meg Laurát, hogy szerelme Enzo boldog lehessen vele. Ismét a rózsafüzér-motívumot halljuk lezárásként.

változás

Jelenet kórussal: Alvise fogadja a vendégeket, protokollizál, mintha nem lenne semmi szörnyűség a másik szobában. Név szerint üdvözöl többeket. Felkonferálja a maszkos táncelőadást. A zenekari téma itt már az Órák táncát előlegezi meg.

Órák tánca: sorban táncolnak a Hajnal, a Nappal, az Este és az Éjszaka órái. (Ha ezt a balettetzenét már hallottuk korábban, talán el sem tudjuk képzelni, hogy ebben az operában van, annyira elüt a dráma indulatos-viharos-fordulatos alaphangvételétől. Pont a végkifejlet előtt állítja meg a cselekményt, önfeledtségével kontrasztot képezve a ravatalon fekvő Laurával.)

Jelenet: Barnaba lép a bálozók közé, magával vonszolva Gioconda anyját. Alvise kérdőre vonja, mit keresett itt, mivel Barnaba a palotában fogta el. Gioconda és Enzo is jönnek utánuk. A vak asszony azt feleli, imádkozik a haldokló Lauráért, azért van itt. Enzo ezen úgy kétségbeesik, hogy – mikor Alvise azt kérdi, kinek van kedve búslakodni, ha egy Badoero mulat – felfedi magát: ő Santafior elüldözött hercege, akit Alvise Badoero kergetett el Velencéből, s akkor kellett Lauráról is lemondania. Nyugodtan megölhetik, neki már mindegy, ha elvesztette az imádott asszonyt. A vendégsereg megrendül Laura halála miatt. Giocondának rettenetesen fáj, hogy szerelme Enzo annyira szereti és siratja Laurát. Barnaba viszont azon agyal, hogy oldhatná meg, hogy az énekesnő ezúttal ne léphessen meg előle. Gioconda anyja azonosítja a keze alapján Barnabát, mint legfőbb besúgót - azaz gyilkost.

Gioconda alkut ajánl Barnabának: megkaphatja a testét ha kimenti innen Enzót. Barnaba elfogadja az ajánlatot, hisz régóta erre várt.

Alvise mindenkit a ravatalos szobába hív, elhúzza a függönyt, elvakult dühében mindenki előtt bevallja, hogy felesége azért kellett meghaljon, mert szégyent hozott rá, s ő ölte meg. Enzo egy tőrrel ront neki.

Negyedik felvonás

Az Orfano-csatorna

Jelenet: Giudecca szigetén vagyunk, egy palotarom udvarán. Gioconda itt lakik. A háttérben a kivilágított Szent Márk tér látszik. A zenekari bevezetőben halljuk az öngyilkosság-motívumot, mert Gioconda efelé tart, csak előbb elrendezi földi dolgait. Két utcai énekes hozza Laurát, s leteszik egy ágyra. Gioconda mégegy szívességet kér társaitól: keressék meg anyját, aki tegnap éjjel eltűnt.

Méreg-ária: Gioconda előveszi az üveg mérget, amelyet Laurának kellett volna meginnia, de kicserélte. Azon gondolkodik, hogy most megissza, hisz nem maradt semmije, elvesztette anyját, szerelmét, s régi vidám életét.

Végül azért nem issza meg, mert hirtelen eszébe jut, hogy még dolga van: be kell fejeznie Laura és Enzo kimenekítését. Ahogy az ágyon fekvő Laurát nézi, fölmerül benne, hogy vagy sikerült a tetszhalottság, vagy akár meg is halhatott. Kettesben vannak, senki nem tudná meg, ha megölné...

Jelenet: egy hang hallatszik a vízről, mely szerint a csatornán halottakat találtak... Gioconda aggódva lesi, mi jöhet még, majd Enzo lép nála partra. Kérdi, miért szervezte meg a kiszabadítását, hogy most szabadon állhasson itt, s fegyverestül. Gioconda azt feleli, hogy az életet, a szerelmet, a boldogságot fogja visszaadni neki. Enzo dühös lesz, mert azt hiszi, a lány gúnyt űz belőle, mindjárt ott is akarja hagyni, hogy elinduljon Laura sírboltjához. Szeretné utoljára megcsókolni halott kedvesét. Gioconda ekkor meredek információval áll elő: Laura kriptája üres. Enzo csak arra tud gondolni, hogy Gioconda elrabolta Laura holttestét, merő féltékenységből. Gioconda ezt megerősíti, valóban ő rabolta el Laurát. Enzo rátámad a tőrrel, mikor meghallja az épp magához térő Laura hangját.

Laura Enzót hívja, az odarohan hozzá. A szerelmi témát halljuk egyre fokozódva, majd elnyugodva, amit a pár újra egymásé.

Búcsú-jelenet: a távolból az a dal hallatszik, melyre Laurának tegnap meg kellett inni a mérget. Gioconda elmondja nekik, mit kell tenniük: csónakosok elviszik őket a Tre Porti parthoz, ahonnét Aquileila felé elindulva elérhetik az illír partokat. Homlokon csókolja Enzót és Laurát, azok pedig kezet csókolnak neki. Örökké hálásak lesznek jóságáért.

Szoprán-bariton kettős: Gioconda tudja, hogy már csak a Barnabával való találkozás van hátra mielőtt meghal. Letérdel a Madonna-kép elé, kéri, hogy segítsen. Ekkor jön meg Barnaba. Gioconda először el akar futni előle, de eszébe jut, hogy megalkudtak. Barnaba örül, hogy most végre övé lesz Gioconda, s eljön számára a szerelmi boldogság. Gioconda azt mondja, előbb feldíszíti magát színházi műékszerekkel, és énekel, hogy jobban érezze magát. Gioconda énekel, Barnaba hangulata fokozódik, majd hirtelen a lány megállítja a mókát és így szól: a testemet akartad, itt van – s leszúrja magát. Barnaba becsapottságában egy utolsó bosszút akar állni a haldokló lányon azzal, hogy közli vele, az anyját megfojtotta – de Gioconda ezt már nem hallja. Barnaba dühös lesz, mert így nem ő tette ki a pontot ördögi játszmájuk végére. Függöny.