A librettót hetedmagával a zeneszerző írta Antoine François Prévost d'Exiles (1697-1763) híres önéletrajzi ihletésű, 1733-ban megjelent Histoire de Manon Lescaut et du chevalier Des Grieux (Manon Lescaut és Des Grieux lovag története) című regénye alapján. A könyv az akkori közerkölcsök szerinti frivol témája miatt be lett tiltva. A hét szövegíró alaposan átdolgozta az eredeti művet, s ezzel rendkívül egységes, karakteres figurákat alkottak, melyek szinte természeti törvények mentén alakítják az eseményeket. Az álszent, kéjsóvár, pénzközpontú férfiak játékszere a boldogságra vágyó, ártatlan, de az anyagi jólétet elengedni nem tudó Manon, és szerelme, a jóravaló diák, akiket tönkretesznek és a halálba kergetnek.

Történik Franciaországban és Észak-Amerikában, a XVIII. század elején.

Játékidő: kb 2 óra.

Manon Lescaut - szoprán Lescaut, királyi testőrségi őrmester - bariton René Des Grieux lovag - tenor Geronte de Revoir, királyi adóbérlő - basszus Edmondo, diák - tenor Kocsmáros - basszus Énekes - mezzoszoprán Táncmester - tenor Lámpagyújtogató - tenor Őrmester - basszus Hajóskapitány - basszus

Kórus: diákok, lányok, énekesek, kikötőmunkások, polgárok

Első felvonás

Kórusjelenet tenor áriákkal: Amiens mellett vagyunk, a Párizsba menő útnál. Az út szélén fogadó. Helybeliek, diákok és lányok társalognak, iszogatnak itt egy tavaszi estén. Edmondo, egy diák olvassa fel legújabb versét, mely a boldogtalan szerelemről szól. A többiek hallgatják. Edmondo megállapítja, hogy a költeménye jobban is sikerülhetett volna, de nem kedvetlenedik el. A tavaszról és a szerelemről énekel, a többiek is bekapcsolódnak. Az úton Des Grieux lovag közeledik – aki szintén diák –, egy könyvet olvasva.

Edmondo maguk közé invitálja. Kérdezgetik, szerelmi bánata van-e, hogy nem sok kedve van a vidám társasághoz csatlakozni. Végül Des Grieux rögtönzött dalt énekel a lányoknak, mely arról szól, hogy szőke, barna jöhet, aki őt választja, az éppen jó lesz. A diákok megállapítják, hogy e dal miatt bolondulni fognak utána a lányok.

A fiatalok táncolnak, élvezik a tavaszi alkonyt, a bimbózó szerelmeket.

Postakocsi-jelenet: postakocsi áll meg a fogadó mellett. Lescaut, a királyi testőrség őrmestere száll ki belőle gyönyörű húgával, Manonnal, és Géronte de Ravoir, királyi adóbérlővel, aki útitársuk volt. A népek nézegetik őket, ritkán látnak errefelé ilyen előkelő embereket. Manon szépsége magával ragadja Des Grieux-t. Géronte beviteti a fogadóssal a poggyászait. Emeleti szobákban fognak megszállni, a két férfi föl is megy, Manon lentmarad, s leül egy padra.

Szoprán-tenor kettős: a diák érdeklődik, hogy hívják a lányt, s hogy meddig maradnak a fogadóban. Manon elmondja, hogy hajnalban tovább fognak indulni, s kolostorba kell vonulnia a családja akarata szerint. Des Grieux ezt meg akarja akadályozni, hacsak egy módja van rá, mert annyira megbabonázta a lány szépsége, kisugárzása. Lescaut kiszól húgának, akinek ezért rögtön be kell mennie, de annyit még meg tud beszélni a diákkal, hogy vacsora után még találkozhatnak.

Tenor ária: Des Grieux úgy érzi, máris beleszeretett ebbe a különös lányba. (Az ária egyik fő motívuma az a dallam, mellyel a lány az imént bemutatkozott "Manon Lescaut mi chiamo...").

Jelenet: a többiek meglesték őket, és most nevetnek. Edmondót versike improvizálására készteti a nemvárt tény, hogy barátja egy pillanat alatt szerelmes lett egy idegen lányba. A diákok tovább táncolnak a lányokkal.

Bariton-basszus kettős: Lescaut elmagyarázza a postakocsiban megismert Ravoirnak, hogy húgát zárdába kéne adnia, mert a család akarata ellen elvileg nem tehet semmit, de pénzért nyitott bármilyen alternatívára. Ravoir bemutatkozik, és elmondja, hogy királyi adóbérlő, és rengeteg pénz fut be hozzá. Edmondo a közelükbe oson, hogy hallgatódzzon.

Jelenet kórussal: a diákok leülnek kártyázni, Lescaut is beül közéjük. Ravoir magához rendeli a fogadóst, és meghagyja neki, hogy egy óra múlva állítson készenlétbe egy lovasfogatot egy férfi és egy nő számára.

Tenor kettős: Edmondo megosztja Des Grieux-vel amit sikerült kihallgatnia: az öreg adóbérlő meg fogja szöktetni a lányt hamarosan. De van mentőötlete, ki kell használni, hogy Lescaut részeg lesz addigra, és Des Grieux szöktetheti meg Manont. Edmondo a többiek közt szervezni kezdi az akciót.

Szoprán-tenor kettős: Manon lejön a szobából ahogy ígérte. Des Grieux udvarolni kezd neki, de a lány csak annyit tud ígérni, hogy jó szívvel fog gondolni rá élete végéig a zárdában. Egész életében eddig a herceget várta, aki majd boldoggá teszi, de családja ezt keresztülhúzta. A diák meg akarja menteni a lányt, s elmondja neki, hogy bátyja eladta ennek az idős, gazdag embernek, aki meg fogja szöktetni az éjszaka.

Szökés-jelenet: Edmondo lép hozzájuk, hozván a hírt, hogy indulásra kész a kocsi. Des Grieux-nek még kérlelnie kell Manont, mert az nem mer egy szökésbe belevágni. Végül mégis beülnek a hintóba és elvágtatnak Párizs felé.

Ravoir előjön, s kéri a kocsit a fogadóstól. Lescaut addigra részegen kártyázik a diákokkal. Edmondo közli az adóbérlővel, hogy a lányt megszöktette egy diák, s a kocsi már úton van. Lescaut az alkohol hatására sem látja visszafordíthatatlannak a helyzetet, mert tudja, hogy Manon nem fogja sokáig bírni a szegénységet egy diák mellett, s nem tud elveszni Párizsban. Fölmennek a szobáikba. A diákok és a lányok nem értik a helyzetet, azt hiszik, a fiatalok szökése egyenlő a hosszútávú boldogsággal.

Második felvonás

Szoprán-bariton kettős: Manon Ravoir párizsi palotájában él. Fodrász készíti a frizuráját, megrajzolják a szemöldökét, szolgák csinosítják. Szépségtapaszokat használ. Lescaut jön be hozzá. Gyönyörködik húgában, aki egész királynői küllemű lett itt, a jólétben. Szegény kis Des Grieux-vel ugyan szerelemben élt egy darabig, de abból nem lehet megélni, s győzött az erszény-elv. Manon megérzi, hogy bátyja tudja most is, mi van Des Grieux-vel, akit a lány búcsú nélkül hagyott el. (Az eredeti műben, Des Grieux gróf nyomására szakad meg a fiatalok kapcsolata.)

Szoprán ária (Ékszer-ária): Manon rájött a sok drága holmi közt, hogy a szerelem fontosabb volt akkor is, ha közben szegények voltak, s az álmaik voltak minden kincsük.

Szoprán-bariton kettős folytatás: Lescaut elmeséli, hogy beszélt a diákkal, akinek azt mondta, hogy ha vissza akarja kapni szerelmét, gazdagodjon meg, így Des Grieux profi hamiskártyássá fejlesztette magát az utóbbi időben. Manon reménykedni kezd, majd amikor meglátja magát a tükörben, milyen szép, jó kedvre derül.

Vendégség-jelenet: énekesek, és néhány hangszeres zenész jön be a szalonba. Névnapjára Géronte énekes produkciót rendelt. A dal a szomorkodó Cloéról szól, akihez vissza fog jönni Daphnisz. Manon pénzt adatna nekik bátyjával, de Lescaut szerint ezzel megsértené a művészeket, és nem ad.

Ezután megjelenik Géronte és a táncmester, aki menüettet tanít be Manonnak. A vendégek csodálják a lányt, milyen bájos, üde jelenség, és milyen ügyesen mozog. Géronte közben udvarol neki, s Manon is hízelgő bókokkal lepi meg öreg szeretőjét. Ravoir bekapcsolódik a táncba, de hamar elfárad és le kell ültetni.

Manon előad egy dalt, mely antik, árkádiai jelenetet idéz.

A névnapi köszöntő végeztével, kikocsizni készülnek. Manon viszont ehhez át akar öltözni.

Szoprán-tenor kettős: amikor Manon egyedül marad, lépteket hall a háta mögül. Des Grieux az, Lescaut hívta ide. A lovag először azt hiszi, Manon hűtlenül hagyta el, nem is szerette, de aztán a lány elmondja, hogy megbánta amit tett, és szereti. Régi szerelmük emlékei felélednek, s mindketten fellángolnak, úgy érzik, ők egymás végzete.

Hármas jelenet: Géronte jön megnézni, mi tart Manonnak az öltözésen ilyen sokáig. Döbbenten látja, hogy a lány Des Grieux-vel csókolózik. Először csak kellemetlen a szituáció, majd Manon tükröt tart Ravoir elé, s gúnyosan kioktatja, hogy nézze csak meg magát aztán őket. Az idős férfi földühödik, és megfenyegeti a lányt. Most félreáll az útból, de még talákozni fognak.

Szerelmi kettős folytatás: Manon boldogan repdes, Des Grieux viszont gondterhelt. Azt javasolja, tűnjenek el innen minél hamarabb. Manon sajnálja itthagyni a sok szép ruhát, az ékszereket. Kedvese elkeseredik, hányszor fogja még a lány elárulni az anyagi javak miatt. Elmondja, hogy miatta lett hamiskártyás is, és még lejjebb is lehet süllyedni. Manon esküdözik, hogy többé nem tesz ilyet.

Szoprán-tenor-bariton hármas: Lescaut esik be az ajtón, rossz hírt hozott. Géronte följelentette Manont, mint prostituáltat, és hamarosan érte fognak jönni. Akkoriban a prostitúció büntetése a száműzetés volt: a nőket hajóra rakták, s Amerikába küldték. Azonnal el kell a palotából tűnniük. Lescaut szerint a kerten át kéne kiszökniük, de Manon megint az ékszereket tömi a köpenye zsebeibe! Des Grieux kérleli, hogy hagyja már ezt a sok holmit, ami nem is az övé, és csak bajt hoz rájuk.

Rájuk törik az ajtót, már késő. Géront is itt van. Manont elhurcolják. Lescaut visszatartja Des Grieux-t, ne csináljon bajt, mert ha őt is elviszik, nincs aki megmentse Manont.

Harmadik felvonás

Tenor-bariton jelenet: Fájdalmas zenekari bevezető után Le Havre kikötőjében vagyunk. Börtönépület előtt toporog hajnalban Des Grieux és Lescaut, aki lefizetett egy őrt. Des Grieux tragikus végzetén tépelődik: valahányszor úgy tűnik, boldog lesz Manonnal, valami szörnyűség mindig elszakítja őket egymástól.

Szoprán-tenor jelenet: Manon kinyújtja kezét az egyik rácsos ablakon. Hálás, hogy szerelme nem hagyta magára. Des Grieux bármit megtenne a lányért, nem akarja elveszíteni.

Egy lámpagyújtogató jön arra, s énekel a szegény lányról, akit gazdagon férjhez adott a király, miután ügyesen nemet mondott a királynak.

Des Grieux Manon lelkére köti, hogy amint hallja a jelet, készüljön, mert ki fogják szabadítani Lescaut-val. Ám lövés dördül, és kiáltozás a távolból. Azt hiszik, valaki elárulta őket.

Jelenet kórussal: nők szöktek meg az éjjel, és visszavitték őket, emiatt volt a zajongás. Hajóskapitány jön, és egy őrmestertől kéri a száműzöttek névsorát. Manon is elindul a többi lánnyal a hajóra. Ahogy név szerint szólítják őket, a polgárok megjegyzéseket tesznek a lányokra, de Manon küllemén megütköznek, mert nemesi származásúnak látszik. Lescaut hangosan bemondja, hogy Manon igazságtalanul lett idehozva. Családja adta el egy öregúrnak, aki megunta és az utcára lökte. A népek fölháborodnak ilyen gazság hallatán. Még Des Grieux-t is megnevezi, mint a szerencsétlen lány vőlegényét. Manon sírva búcsúzik kedvesétől. Az őrmester épp félrelökné mellőle Des Grieux-t, amikor az beajánlkozik a kapitánynak, hogy dolgozik a hajón, csak hadd szálljon fel ő is. A kapitány szíve megesik rajtuk. A hajó elindul.

Negyedik felvonás

Szoprán-tenor kettős: a szerelmespár borult égbolt alatt, alkonyi időben vánszorog a sivatagban. Azt hiszik, hamarosan elérik New Orleanst.

Manon érzi, hogy ha teljesen rájukesteledik, végük. Minden ereje elhagyta, kiszáradt, úgy gondolja, pihennie kéne. Egy időre eszméletét is veszti. Azt javasolja, Des Grieux menjen el nélküle körülnézni, s ha lakott helyet talál, hozzon kenyeret és vizet. Ő addig itt vár, s imádkozik.

Szoprán ária: Manon életén és sorsán rágódik. Szépsége bajt hozott rá, szerelmét elvették tőle egy időre, s ezalatt végzetesre fordult minden. Reményvesztettségében már azt sem tudja, élni akar-e még, vagy egyszerűbb lenne meghalni. Ha nem félne a haláltól, már nem küzdene a talponmaradásért.

Zárójelenet: Des Grieux visszajön, de nem találta a városhatárt, de még egy tanyát se. Manont addigra kiveri a hideg veríték. Percei vannak hátra. A lány elbúcsúzik szerelmétől, aki nem tudja elhinni, hogy mindjárt elveszíti. Des Grieux teljes kétségbeesésben fogja le Manon szemeit, miután a karjaiban hal meg. Függöny.