A sevillai borbély

vígopera 2 felvonásban

Eredeti cím: Il barbiere di Siviglia

Eredeti cím változatai: Almaviva o sia l'inutile precauzione

Keletkezés éve: 1815

Ősbemutató időpontja: 1816-02-20

Ősbemutató helye: Róma, Teatro Argentina

A műhöz tartozó szerzők:

A libretto Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais 1775-ben írt drámájából készült; Rossini javaslatára Cesare Sterbini írta meg a zeneszerző aktív közreműködésével. (Ennek a drámának az 1778-as folytatásából készült Mozart Figaro házassága című operája, melyben Almaviva gróf és Rosina már házasok.)

A commedia dell'arte tipikus figurái és jellegzetes fordulatai köszönnek vissza. A cselekmény sok helyen annyira fordulatos és gyors, hogy minden mondatra oda kell figyelnünk, ha nem olvastunk az opera megtekintése előtt alapos tartalmi leírást.

Pesti német nyelvű(!) prömierje 1820-ban volt, majd 17 évvel később Szerdahelyi József magyar szövegével is bemutatták.

A játékidő maximum 2 és ¾ óra. Előadástól függően több helyen rövidíthetnek a darabon, így kimaradhatnak olyan részek, amelyek nélkül még értjük a cselekményt, de kétórás előadásnál mindenképpen hosszabbra számítsunk!

Szereplők

  • Almaviva gróf - tenor
  • Bartolo doktor - basszus
  • Rosina - koloratúr mezzó*
  • Figaro, borbély - bariton
  • Basilio, zenetanár - basszus
  • Berta, házvezetőnő - mezzoszoprán
  • Fiorello, Almaviva szolgája - bariton
  • Ambrosio, Bartolo szolgája - basszus
  • Őrtiszt - basszus
  • Jegyző - néma szerep
  • Kórus: katonák - tenor, basszus
Figaro - Rafal Olbinski festménye

*Rosina szerepe eredetileg koloratúr alt, de gyakorlatilag mezzoszoprán és szoprán is énekelheti, mert rendelkezésre állnak különböző fekvésű ossiák a kottákban, melyek közül az adott énekesnő válogathat, hogy kényelmesebb legyen a szólam; illetve maga is írhat ossiákat. Leggyakrabban koloratúr mezzó énekli manapság.

A többi szereplőnek is sokat kell kolorálnia, ezért ezek a belcanto szerepek nem feltétlenül elérhetőek azon énekesek számára, akiknek nincs jó kolorálókészségük. (Tévedés ne essék: a hatalmas, vivőerős hangokra írt szerepek éneklésére pedig azok nem alkalmasak, akiknek kisebb, fürgébb hangjuk van! Persze, vannak, akik mindkét feladattípust megoldják, mert nagy hang is párosulhat kolorálókészséggel.)

Tartalom

Nyitány: eredetileg az Aureliano in Palmira című opera nyitánya volt, mely módosítások után az Elisabetta, regina d'Inghilterra című opera elejére került, majd innen inkarnálódott tovább a jelen darabba.

Első felvonás

Nyitójelenet: Don Bartolo orvos háza előtt vagyunk kora reggel. Fiorello, Almaviva gróf szolgája zenészeket terelget, s azok csendben osonva készülődnek a szerenádhoz. A gróf is megérkezik, mindent rendben talál.

Tenor ária: Almaviva énekelni kezd: Rosina erkélye alatt hívja a lányt, hogy ébredjen föl, s szánja meg epekedő, szerelmes szívét.

Jelenet kórussal: Rosina nem került elő, a gróf pénzt ad a zenészeknek, és elküldi őket. A helyi csőcselék köréjük gyűlik, s pénzt akarnak kapni ők is, hamár gazdag úr fizette ki a zenészeket méltányosan. Almaviva és Fiorello el kell zavarják őket. A takarásból Figaro hangja hallatszik. A gróf nem tudja, ki az, jobbnak látja, ha elbújnak.

Bariton ária: Figaro jelenik meg és a közismert belépőjét énekli: ő a város mindenese, aki elintéz, összehoz, kombinál, kivitelez, kapcsolatokat épít és ápol, s mindenkivel megtalálja a megfelelő hangot. Jó nagy adag önbizalommal rendelkezik, de furfangjai során erre szüksége is van.

Tenor-bariton recitativo jelenettel: Almaviva előjön, s ráköszön Figaróra. Rég nem látták egymást, elmeséli neki, hogy inkognióban van Sevillában, mert meglátott egy gyönyörű lányt, az öreg Bartolo doktor lányát, és beleszeretett. Érdeklődik Figarótól, hogy lehetne Rosina közelébe férkőzni. Szerencséje van: Figaro Bartolónál fodrász, kertész, felcser, mindenes. Ráadásul Rosina nem édeslánya az orvosnak, hanem csak gyámleánya.

Bartolo kilép a ház kapuján, s hátrafordulva azt az utasítást adja a személyzetnek, hogy amíg egy kis ideig nem lesz itthon, senkit ne engedjenek be, s ha Don Basilio jönne, várja meg. Ma lesz Bartolo esküvője Rosinával – ugyanis a lány jómódú, s az idős orvos a házasság révén kíván meggazdagodni.

Almaviva döbbenten hallja ezt. Kérdi Figarótól, kicsoda ez a Don Basilio – egy vén sónyaló kecske, zenemester, álszent hazug haszonleső, aki énekelni tanítja Rosinát. Figaro azt javasolja, a gróf énekeljen ismét szerenádot, ő majd gitáron kíséri.

Szerenád-jelenet: Almaviva lassú dalt énekel, melybe beleszövi, hogy Lindorónak hívják. Kis szünetet tart, hogy lássa, van-e reakció. Rosina megjelenik az erkélyajtó függönye mögött, s kiszól, hogy a gróf folytassa csak. Almaviva most arról énekel, hogy szegény, nincs szerelmes szívén kívül semmije. Rosina bíztató választ adna, de félbeszakítja magát. Almaviva és Figaro arra gondolnak, hogy valaki beléphetett a lány szobájába, s megzavarta. A gróf azt akarja, hogy a borbély juttassa be a házba még ma.

Tenor-bariton kettős: Figaro azon lelkendezik, milyen kreatív ötletei támadnak, ha tudja, hogy jól meg fogják fizetni érte. Azt találja ki mindjárt, hogy a gróf öltözzön káplárnak, mert új ezred érkezik ma Sevillába, s beszállásolási irattal Bartolo köteles a házába fogadni. Ez nem is jelent gondot, mert a grófnak van egy őrnagy barátja. A gróf következő feladata, hogy majd részegnek tettesse magát, hogy Bartolo ne gyanakodjon rá. (A versszakok végén amikor előre örülnek, a két szólam tercmenetekben kolorál.)

Megbeszélik, hogy Almaviva szükség esetén hol találja meg az üzletében Figarót. Nem messze innen, a 15-ös szám alatt, ahol paróka lóg cégérként. A gróf előleget ad a borbélynak.

• változás •

Koloratúrária: Rosina Bartolo házának egyik szobájában Lindororól ábrándozik – ő is beleszeretett a titokzatos 'szegény' ifjúba. Leül levelet írni neki. Jólelkű, szemérmes, tanulékony, kedves lánynak tartja magát, de ha bántani akarják, viperává változik... Mivel Lindorót Figaróval látta az erkély alatt beszélgetni, rögtön arra gondol, Figarót be kell vonni az akcióba, hogy segítsen.

Jelenet: Figaro lép be Rosinához, de nincs ideje elmondani, miért is jött, mert Bartolo hangját hallják kintről. Figaro elbújik a szobában. Bartolo amint belép, Figarót kezdi szidni, aki altatót és tüsszetőport adott az alkalmazottaknak. Rosina hogy bosszantsa gyámapját, közli, hogy nagyon kedves és kellemes embernek tartja a borbélyt.

Az orvos Bertáért és Ambrosióért kiabál, tudni akarja, hallották-e mit beszélt az imént Rosina Figaróval. Azok be is jönnek, de képtelenek válaszolni, mert Berta folyamatosan tüsszög, Ambrosio pedig ásítozik.

Basszus recitativo: Don Basilio megérkezett, Bartolóval azon tanakodnak, hogy a Rosinának udvarló Almaviva grófot hogyan tegyék hatástalanná. Ők a valódi gróf városba érkezéséről tudnak, nem Lindororól. Basilio szerint a legjobb lenne gonosz pletykát terjeszteni róla, s bemocskolni.

Rágalom-ária: Basilio vállalja, hogy rágalmat terjeszt el a városban, mert ez egy bevált módszer. Előadja Bartolónak, miként tud egy kis kellemetlen információ földagadni. Az emberek önkéntelenül is továbbadják, hozzátesznek, s végül akkorát szól, mint az ágyú – s a megrágalmazott ember megtépázva semmisül meg.

Bartolo szerint viszont nincs erre idő, a legjobb, ha a házassági szerződést most azonnal megírják. Átmennek egy másik szobába. Figaro előbújik – mindent hallott.

Mezzó-bariton kettős: Figaro elmondja a visszatérő Rosinának, hogy gyámja még ma el akarja venni, s a szerződést már fabrikálja is Basilióval a másik szobában. Rosina az erkély alatt látott fiatalemberről érdeklődik. Figaro azt mondja, hogy kedves unokaöccse az, aki egyetemre jött Sevillába, meg munkát keresni, és belehabarodott Rosinába.

Figaro arra kéri Rosinát, írjon egy pársoros levélkét Lindorónak, és az akkor rögtön ide jön. Rosina úgy tesz, mintha félne írni, nehogy rajtakapják, majd kiderül, hogy a lány már megírta a levelet. Figaro elámul a lány furfangosságán. Elteszi a levelet és megígéri, hogy Lindoro jönni fog. Rosina boldog.

Mezzó-basszus recitativo: Bartolo jön be, s megint kérdezgeti, mit beszélt a lány Figaróval. Rosina hazudozni kezd: a divatról beszélgettek, s hogy a borbély kishúgának tegnap fájt a hasa. Bartolo észreveszi, hogy Rosina ujja tintás és hiányzik egy papírlap az íróasztalról. Rosina azt füllenti, hogy megégette az ujját, s valahol azt hallotta, a tinta jó égési sérülésre; a papírbacsomagolva cukrot küldött Figaro húgának, a tollat pedig azért hegyezte ki, hogy egy rózsát rajzoljon elő hímzéshez.

Basszus ária: Bartolo Rosina tudtára adja, hogy nem hagyja magát átverni, bármilyen ötletes hazugságai vannak a lánynak. Ráadásul most amikor elmegy itthonról, őrnek állítja a személyzetet, hogy senki se ki se be ne léphessen a házba. (Az ária vége felé egy hadaró rész is van, mely próbára teszi az énekest.)

Káplár-jelenet: Berta jön be tüsszögve. Magában konstatálná, micsoda vén zsémbelő a doktor, s szegény lánynak nincs nyugta tőle, mikor kopogás hallatszik. Almaviva érkezett meg részeg káplárnak öltözve. Jól kihozza a doktort a béketűréséből, mikor többször tévesen olvassa föl a nevét egy papírról: Balhordó, Borhordó, Barnaló... fecsegéssel húzza az időt, amíg körülnéz, látja-e Rosinát. Kollégának nevezi az orvost, mivel ő lódoktor és gyógykovács. Amikor a lány bejön, az egyenruhás gróf odasúgja neki, hogy ő Lindoro, aminek Rosina nagyon örül, de a gróf túl tolakodóvá válik, udvarolni kezd neki, méghozzá közönségesen. Bartolo egyre mérgesebb, s megtalálja az okiratot, mely tanúsítja, hogy mentes minden beszállásolási kötelezettség alól. Almaviva kikapja a kezéből a papírt és széttépi. A gróf levelet akar Rosina kezébe csempészni, de elejti. Rosina egy zsebkendőt dob rá. Bartolo gyanakvóan ugrik, mi lehet az a papír a zsebkendő alatt. Almaviva mintha előzékenységből venné fel a padlóról, gyorsan kicseréli a levelet egy mosodai cédulára. Bartolo tovább mérgelődik, hogy egy mosodai céduláért húzta föl magát. Bejön Don Basilio is, általános hangzavar kerekedik. (Ebben a jelenetben olyan pergőek a fordulatok, hogy ha eredeti nyelven, magyarázat nélkül látjuk először, nem értünk belőle semmit.)

Figaro toppan be, s közli, hogy a lármára összecsődültek a járókelők a ház előtt. Almaviva és Bartolo tovább szidják egymást, Figaro próbálja szétválasztani őket a káplár csillapítgatásával. Kopognak a kapun, az őrjárat az. Összerezzennek mind. Katonák jönnek be a szobába, s kérdőre vonják a veszekedőket. Bartolo azt állítja, betolakodó van a házban, aki rátámadt. Almaviva pedig azt állítja, hogy az orvos nem akarja elszállásolni. Az őrtiszt el akarja vinni a káplárt, de az egy írást mutat neki, mire az őrtiszt meghátrál és tiszteleg neki.

A katonák csendesítik a lármázókat. Mindenkinek elege lett már a hangzavarból, csendre intik egymást is: nagyegyüttessé fejlődnek a dialógusfoszlányok, felelgetve a kórusnak.

Második felvonás

Énektanár-jelenet: Bartolo azon morfondíroz, hogy ha egy katona sem ismeri a káplárt, akkor az csakis Almaviva embere lehetett, aki kémkedni jött. Kopogtatnak, Berta egy énektanárt enged be. Persze, megint a gróf az, álruhában. Bartolónak ismerős, de mára elég neki, hogy fölidegesíti magát azon, hogy az énektanár túl sokszor köszön és kíván áldást, békességet.

Almaviva Don Alonso néven mutatkozik be, s azt állítja, hogy Don Basilio tanítványa, aki maga helyett küldte, mert az nem érzi magát jól. Aztán túl halkan beszél, Bartolo többször kéri, hogy hangosabban beszéljen, mire a gróf akkor kapcsol nagyobb hangerőre, mikor arról kezd mesélni, hogy Almaviva gróffal ma éjjel ugyanabban a szállodában aludt, s megszerzett tőle egy levelet, melyet Rosina írt. Arra kéri Bartolót, hadd maradjon kettesben Rosinával, hogy elmondhassa neki, hogy a grófnak másik szerelme is van, s így kiábrándítsa belőle Rosinát.

Énekóra-jelenet: Bartolo bevezeti az énektanárt a lányához. Almaviva a billentyűs hangszerhez ül, Rosina pedig énekelni kezd egy áriát, amibe belesző néhány szerelmes mondatot. Bartolo leült hallgatni, de először föl sem tűnik neki, mi folyik körülötte. Unalmasnak találta az áriát, s bemutatná, az ő fiatalabb korában milyen áriák voltak. Énekelni kezd, de az érkező Figaro miatt félbe kénytelen hagyni.

Jelenet: Figaro azzal állít be, hogy holnap nem fog ráérni, ezért ma fogja borotválni Bartolót. Amikor az majdnem Figarónak adja a másik szoba kulcsát, hogy onnan kihozassa a törölközőt, a borbély eldönti, hogy megszerzi a kulcsot, a szobában pedig ott lesz a házassági szerződés is, amit el kell emelni. Az orvos számára viszont szörnyűség Figarót Rosinával és Don Alonsóval hagyni, úgyhogy inkább mégis beküldi Figarót a kulccsal a szobába!

Csörömpölés hallatszik, Bartolo Figaro után ered. Addig Almaviva megkérdi Rosinát, a felesége akar-e lenni. Természetesen igen. Kiderül, hogy Figaro összetört egy edénykészletet. Bartolo méltatlankodik, Figaro ezalatt megmutatja a grófnak, hogy levette a kulcscsomóról az erkélyajtó kulcsát.

Bartolo leül a borotváláshoz, mikor belép Don Basilio. Almaviva azt mondja neki, hogy ő már mindent elmesélt Bartolónak, Basilio tehát hallgasson csak – valamint a sárgaláz tüneteit véli fölfedezni rajta, s hazaküldi ágyba feküdni. Egy pénzeszacskóval súlyosbítja a tanácsot, mondván, hogy vegyen rajta gyógyszereket. A többiek is rácsatlakoznak a hazaküldésre.

Borotválás-jelenet: Figaro borotválni kezdi Bartolót. Almaviva ezalatt megbeszéli Rosinával, hogy éjfélkor érte jön és megszökteti. Bartolo elcsíp néhány szót, s mindjárt nagy átverést sejt. Elzavarja mindhármójukat.

Bartolo tudja, hogy háta mögött megszőtték a tervet, elküldi Bertát, hogy azonnal hozza vissza Don Basiliót. Meggondolja magát, maga indul el, s Bertának megparancsolja, hogy sárkányként őrizze a házat.

Berta áriája: a házvezetőnő először a zsémbes doktort szidja, majd elgondolkodik a szerelmi ügyeken. A vénember egy fiatal lányt akar elvenni, amaz meg egy fiatalemberhez menne. Berta is szeretne szerelmi kalandokban részt venni, de már öregnek tartja magát ahhoz, hogy erre reális esélye lenne.

Basszus recitativo: Bartolo ékrezik vissza Don Basilióval. Kisakkozzák együtt, hogy Don Alonso valószínűleg maga Almaviva lehetett. Bartolo szerint nincs más megoldás, mint azonnal rohanni a jegyzőhöz, aki összeadja Rosinával. Basilio szerint viszont a jegyző ma Figaro miatt nem ér rá, és különben is, kint zuhog az eső. Bartolo megkéri Basiliót, hogy fusson el a jegyzőért mégis, s átadja neki a kapukulcsot.

Félrevezetés-jelenet: Bartolo behívja Rosinát, és átadja neki azt a levelet, melyet Rosina írt még a darab elején Lindorónak. Beadja a lánynak, hogy Lindoro valójában Almaviva gróf számára akarta ezekkel az álruhás trükkökkel megszerezni Rosinát, mert a levél Almaviva grófnál landolt, s tőle lopták el. A csalódott lány dühében elárulja gyámapjának, hogy az volt a tervük, ma éjfélkor Lindoro és Figaro létrát támasztanak az erkélynek, az erkélyajtó kulcsa náluk van, s megszöktetik őt. Bartolo meghagyja a lánynak, hogy zárkózzon be, ő meg majd azzal csődíti ide a katonákat, hogy tolvajok akarnak bemászni a házába.

Vihar-zene: zenekari közjáték.

Tisztázás-jelenet: Figaro és Almaviva lépnek be az erkélyajtón. A gróf örömmel üdvözölné szerelmét, de az szidni kezdi, mint szélhámost, aki el akarta adni egy grófnak. Almaviva hamar tisztázza, hogy csak füllentés volt a szegény Lindoro, ő valójában Almaviva gróf. Rosina megkönnyebbül, s ismét boldog. Figaro büszke magára, hogy fő mozgatórugója lehetett az eseménysorozatnak, melynek végén most itt áll a boldog szerelmespár, akik mindjárt össze is házasodhatnak.

Figaro kinéz, s meglátja, hogy ketten közelednek lámpásokkal. Megsürgeti a szerelmeseket, hogy indulniuk kell, hagyják az enyelgést. Igen ám, de eltűnt az erkélynek támasztott létra. Nincs mit tenni, a szobában várnak.

Esküvő-jelenet: Basilio érkezik meg a jegyzővel. Eredetileg Figaro magához hívatta, hogy adja össze ma éjjel unokahúgát és barátját, de sebaj, itt vannak mindketten, itt is összeadhatja őket. Basilio Bartolót hiányolja, de mikor főbelövés és egy gyűrű elfogadása közt kell választania, ha nem segít, elfogadja az ékszert és aláírja az okmányt tanúként.

Zárójelenet: Bartolo érkezik meg a katonákkal, hogy elfogassa a két tolvajt. Almaviva bemutatkozik nekik, s bemutatja a feleségét is. Bartolo miután konstatálja, hogy bizony hoppon maradt, elárulja, hogy ő tette félre a létrát, s végül pont ez volt Rosináék számára az előnyös. Mindenki az ifjú párt ünnepli. Függöny.

Bartolo érkezik meg a katonákkal, hogy elfogassa a két tolvajt. Almaviva bemutatkozik nekik, s bemutatja a feleségét is. Bartolo miután konstatálja, hogy bizony hoppon maradt, elárulja, hogy ő tette félre a létrát, s végül pont ez volt Rosináék számára az előnyös. Mindenki az ifjú párt ünnepli. Függöny.Bartolo érkezik meg a katonákkal, hogy elfogassa a két tolvajt. Almaviva bemutatkozik nekik, s bemutatja a feleségét is. Bartolo miután konstatálja, hogy bizony hoppon maradt, elárulja, hogy ő tette félre a létrát, s végül pont ez volt Rosináék számára az előnyös. Mindenki az ifjú párt ünnepli. Függöny.