A bolygó hollandi történetének alapja egy XVII. századi tengerészlegenda. Egyik verziója szerint a züllött életű, van Straaten kapitány Nagypénteken nem ment templomba, s még aznap ki is hajózott. Büntetése, hogy örökké a tengeren kell maradnia, s hajójának megjelenése bajt hoz azokra, akik megpillantják. A másik verzió szerint Hendrik van der Dreckennek hívták az amszterdami hajóst, aki Kelet-India felé hajózva, a Jóreménység fokánál mindenáron szembeszél ellen akart haladni, s azt mondta, hogy ha az örökkévalóságig is tart, nem változtat irányt. A kísértethajót leggyakrabban a Dél-Afrikai térségben észlelték. Még V. György angol király is fiatal tengerészkadét korában találkozott vele a Horn-foknál.

A téma több irodalmi feldolgozást megért, Wagner Heinrich Heine: Aus dem Memoiren des Herrn Schnabelewopski (Schnabelewopski úr emlékiratai) című könyvét olvasta, mely többek közt a bolygó hollandi történetét is tartalmazza. 1839-ben Wagner elvesztette rigai karmesteri állását, és Londonon keresztül Párizsba menekült feleségével az ezzel járó pénzügyi gondok elől. Út közben azonban háromszor is olyan viharba került hajójuk, hogy a kapitány Norvégia déli partjainál kénytelen volt egy alkalommal kikötni. A matrózoktól is hallotta a zeneszerző a bolygó hollandi legendáját. Ez az esemény adta meg a döntő impulzust az opera megírására.

Két évvel később, Párizsban írta meg a művet, de ott nem akarták bemutatni. Wagner ezután lerövidítette operáját, és Skóciából Norvégiába helyezte át a történetet.

Történik Norvégiában, a XVII. század közepén.

Játékidő: 2 és ¼ óra.

Daland, norvég hajós - basszus Senta, a lánya - szoprán Mary, Senta dajkája - mezzoszoprán Erik, vadász, Senta vőlegénye - tenor A hollandi - bariton Kormányos - tenor

Kórus: matrózok, lányok

Nyitány: az opera főbb témáit vonultatja fel, a megszokottnál jóval hosszabb, 10-11 perces nyitány. A hollandi kvárt-kvint-motívuma a legjellegzetesebb, melyhez hasonló sok hajós film zenéjében fellelhető.

Első felvonás

Jelenet kórussal: norvég matrózok küzdenek a viharral. A kormányos egyenesbe teszi a hajót, Daland pedig fölismeri a helyet: a Sandwike öbölbe sodródtak, hét mérföldre az otthonuktól. Aludni küldi a fáradt matrózokat, és átadja az őrséget a kormányosnak.

Tenor ária: a kormányos egy technikailag igen nehéz dalt énekel szerelmének, aki a távolban várja. Két strófa közt föltámad a szél és megdobálja a hajót. A fáradt kormányos elalszik. A távolban feltűnik a hollandi vörösvitorlás hajója. A kormányos megébred, félálomban egy rövid sort énekel a dalból. A hollandi legénysége bevonja a vitorlákat.

Bariton monológ: a hollandi partra lép. Eltelt ismét hét év a tengeren. A legvadabb viharokba kormányozta hajóját, kereste a halált, de mindent túlél. Kalózok elébe ment, de azok keresztet hányva menekülnek előle. Ha nem találja meg egy asszony örök hűségét, csak a végitélet napja szünteti meg kárhozott örök vándorlását. Az ária súlyos komorsággal indul, az időtlen ember tehetetlen nyugalmának feszültségével, majd a vihar motívum élénkíti föl. Amikor az angyalhoz szól a hollandi, egy líraibb rész következik, majd drámai zárás, amikor a végitélettől várható megnyugvásról beszél. Legénysége is vele együtt kell szenvedjen, a matrózai is a végső nyugalmat várják.

Rövid tenor-basszus kettős: Daland jön a fedélzetre, s látja, hogy a kormányos alszik, pedig idegen hajó ért a közelükbe, s ki is kötött. A kormányos átkiált a másik hajóra, de nem érkezik válasz. Daland megpillantja a hollandit.

Bariton-basszus kettős: Daland elmondja, hogy pár mérföldre lakik innét, csak a vihar sodorta el őket ide. A hollandi pedig azt meséli, hogy már minden vizet bejárt, de még nem lelt otthont. Tele van kincsekkel, ha Daland vendégül látja, bőven fizet neki. Ki is hozat egy ládát a raktérből. Daland elképed a drágaságok láttán. A hollandi érdeklődik, van-e Dalandnak lánya, mert elvenné. Hajója minden kincsét odaadná, ha családja és otthona lehetne. Daland nem tudja, milyen súlyos végzettel játszik, úgy érzi, itt a kihagyhatatlan alkalom, hogy férjhez adja lányát ehhez a dúsgazdag hollandhoz. Amint kedvező lesz a szél, együtt fognak hazaindulni. (Daland itt emlékeztethet a Fidelio Roccójára.) A hollandi reméli, hogy Daland lánya elhozza számára a megváltást.

Jelenet kórussal: elcsitul a vihar és föltámad a déli szél. A kormányos szólítja a matrózokat, akik énekelve fognak neki a vitorlabontáshoz. Daland fog elöl menni, a hollandi utána.

Második felvonás

Szoprán-mezzó jelenet kórussal: Daland házában vagyunk. A hajós lánya, Senta, dajkája Mary, és a környékbeli lányok pergetik a rokkát, fonnak. A falon tengerészeti térképek, és egy feketeruhás férfi portréja. Senta hátradől a fotelban, és a képet nézi.

Mary nógatja Sentát, hogy fonjon csak, mert nem hoz ajándékot a kedvese. A lányok szerint viszont nyugodtan pihenhet, hisz vőlegénye Erik, a vadász biztos hogy zsákmánnyal tér meg, nem úgy, mint a matrózok. Mary aggódik, hogy Senta egyre csak azt a képet nézi a falon. De hát ő mesélt arról a hajósról, aki egyre csak a tengereket járja, s nem lel nyugtot. A lányok is aggasztónak tartják, hogy Daland lánya egy ismeretlen idegenre gondol már jó ideje. A lányok azt gondolják, ha Erik meglátja, hogy menyasszonya folyton azt a képet nézi, mérgében lelövi a falról, s akkor még jó, ha a hirtelen természetű fiú más kárt nem tesz.

Szoprán ária (Senta balladája): a lány a fekete árbócos, vörösvitorlás hajóról énekel, és a sápadt férfiról, aki évtizedek óta kénytelen hajózni, és csak egy szerelmes szív hűsége szüntetheti meg szenvedéseit. Hétévente léphet partra, mindig megkéri egy lány kezét, de senki sem volt hű eddig hozzá, így tovább kell küzdenie a viharokkal a tengereken. (A hollandi motívumát is halljuk a háromstrófás dalban.) A lányok megsajnálják a hollandit, annyira magával ragadta őket Senta előadása. Végül, mikor Erik belép, Senta azt mondja, bárcsak ő lehetne az a nő, aki megváltja a hollandit a szenvedéstől.

Jelenet kórussal: Erik dühösen kéri számon kedvesét, miről beszél. A vadász látta egy magaslatról Daland hajóját közeledni. A lányok boldogan szaladnak kifelé, hogy újra láthassák kedveseiket, a matrózokat. Mary ráparancsol a lányokra, hogy jöjjenek csak vissza, hozzanak a pincéből bort, s készítsenek vacsorát a hazatérőknek, mert éhesek lesznek.

Szoprán-tenor kettős: Erik beszélni akar Sentával. Mielőtt Daland ismét elmenne, szeretné megkérni tőle lánya kezét, de ehhez Senta közbenjárása is kellene. A lány úgy tesz, mintha most fontosabb lenne apját üdvözölni, s indulna kifelé. Erik szegény vadász, tudja, hogy Daland szereti a pénzt, az anyagi javakat, s ez rontja az esélyeit. Senta megnyugtatja, hogy kiáll mellette ha megkéri a kezét apjától. Erik régóta szerelmes Sentába, és naponta kell azzal szembesüljön, hogy a lány a hollandi képét bámulja. Senta azt állítja, hogy csak a szenvedőn esik meg a szive.

Erik elmesél egy szörnyű álmot: egy szirten állt, s meglátott egy ismeretlen hajót, majd Dalandot jönni egy idegennel. Senta feléjük futott, s az idegen karjaiba vetette magát. A falon lógó képen látható férfi volt az. Senta a tenger felé ment vele. – A lány ennek hallatára megélénkül, és örülni kezd, hogy a hollandi eljön hozzá, s ő meghalhat érte! Erik elborzad, tudja, hogy álma jósálom volt, Senta el van veszve. Elrohan.

Daland és a hollandi lépnek a házba. Senta a falon lévő képről a vendégre néz. Megbabonázottan mered rá. A dobpergés a végzetes találkozásra, mint kivégzésre utal.

Basszus ária: Daland csodálkozik, hogy lánya nem üdvözli, ahogy szokta. Senta a vendégük felől érdeklődik. Apja elmondja, hogy egy tengerész, aki pihenni jött. Tele van kincsekkel, és elvenné feleségül Sentát, úgyhogy legyen kedves vele. Mivel a lány és a hollandi szótlanul bámulják egymást, az apa fölöslegesnek érzi magát, úgy dönt, hogy kettesben hagyja őket, de előbb fölhívja a hollandi figyelmét: Senta olyan hűséges, mint amilyen szép.

Szoprán-bariton kettős: a hollandi megindultan kezdi mesélni, hogy mindig is élt benne egy nő képe, aki megszabadítja szenvedéseitől. Senta pedig azt feleli, hogy olyan régóta várta, hogy hűsége által megválthassa a meggyötört férfit. A hollandi figyelmezteti, hogy nagyon nagy teher lesz a hűség mindhalálig, de a lány nem bánja, örömmel szolgálja a tengerész üdvét, hisz erre várt. Mintha rajta kívüli erőknek engedelmeskedne, aláveti magát egy felsőbb akaratnak. A hollandi boldog, hogy megtalálta megmentőjét. (Ez a szerelmi kettős nem olyan, amilyet megszoktunk. Mindkét fél monumentális érzéseket vonultat föl, a zene is ezt támogatja. Párbeszédük a lehető legnagyobb léptékű. A kezdeti mélyen megilletődött hangvételből fokozatosan haladnak a felhőtlen, de grandiózus öröm hangulata felé.)

Jelenet: Daland visszajön a házba, mert emberei ünnepelni akarnak, és egyúttal megtarthatnák az eljegyzést is. Véglegesíteni akarja a hollandi és lánya szándékait. Azok beleegyeznek, hogy most rögtön sor kerülhet az eljegyzésre.

Harmadik felvonás

Kórusjelenet: a kikötőben a két hajó egymás mellett van lehorgonyozva. Daland hajóján táncolnak a matrózok, a hollandi hajója viszont teljes csöndbe burkolózik. A norvég lányok kosarakban hozzák a vacsorát és a bort. Először a holland hajóra akarnak élelmet vinni. Kiáltoznak, hogy jöjjenek elő a tengerészek, mert megjött a vacsora, de nem felel senki. A kormányos megállapítja, hogy a másik hajó úgy néz ki, mintha az ég világon senki nem lenne rajta. Először azt hiszik, az egész legénység alszik, majd azzal kezdenek viccelődni, hogy a hollandok meghaltak.

Ám amikor a matrózok fölvetik, hogy ez annak a bizonyos bolygó hollandinak a hajója, aki örök küzdelmes utazásra van ítélve, a lányok megijednek, mert nem akarják, hogy fölébredjenek a kísértet-matrózok. A kosarakat a norvég hajóra adják föl. A mulatozó tengerészek motívuma a fonókóruséra utal vissza.

A holland hajó körül fodrozódni kezd a tengervíz, a kötelek megrezdülnek, s kísérteties kék fény veszi körül a hajót, viharos szél kezd süvölteni. A fedélzeten ténykedni kezdenek a holland matrózok. A norvégok számára rémisztő a látvány, és a kísértet-legénység dalolása. A hollandok egyre hangosabban énekelnek, a szél is egyre vadabbul süvölt – de csak a holland hajón! –, a norvégok ijedtükben keresztet vetve menekülnek a közeléből. A hollandi legénysége nagyot nevet rajtuk, majd minden elcsendesedik.

Szoprán-tenor kettős tenor áriával: Senta jön ki a házból, Erik a nyomában. A vadász nem tudja mire vélni, hogy menyasszonya Daland terve szerint eljegyezte magát egy idegennel, akit gyakorlatilag nem is ismer. A lány megpróbálja Erik tudtára adni, hogy köztük vége mindennek, de Erik emlékezteti, hogy egy alkalommal, amikor közel kerültek egymáshoz, Senta örök hűséget ígért neki. A hollandi meghallja az utolsó mondatokat.

Szoprán-tenor-bariton hármas: a hollandi azonnal el akar hajózni, mert veszni látja a hűséget, mely megmentené. Senta tartóztatja, és bizonygatja, hogy nem történt semmi, maradjon csak. Erik úgy látja, hogy szerelme az ördög karmaiba került és el fog veszni. A hollandi ekkor mondja csak el, hogy az a nő, aki megszegi a hűségét, annak örök kárhozat a sorsa, ha Isten előtt fogad neki hűséget, de Senta ezt még nem tette meg, így megmenekül, ő pedig továbbhajózik hét évet.

Erik segítségért kiált.

Zárójelenet: Daland, Mary, és a többiek is odafutnak. Megpróbálják Sentát lefogni. A hollandi legénysége felvonja a vitorlákat, fölhúzzák a horgonyt, és elindulnak a nyílt víz felé. Senta kiszabadítja magát, egy part menti sziklára rohan, és a tengerbe veti magát, mert így haláláig hűséges tudott lenni a hollandihoz. A hollandi hajója elsüllyed, majd a távolban feltűnik a hajó megdicsőült alakja, a fedélzeten a hollandival és Sentával. A hollandi motívuma a rézfúvósokon teljesedik ki, a vonósok a szél és a víz hömpölygését festik; majd a végső idilli kép másodperceiben az elcsendesedett mennyei vizek fényes, magasztos nyugalmát a hárfakíséretes szétomló, föloldódó akkordok jelenítik meg. Függöny.