Az egyiptomi uralkodó, Ismail pasa rendelt operát Verditől a Kairói új operaház megnyitójára. A szövegkönyvet Antonio Ghislanzoni Auguste Mariette francia egyiptológus régész kisregénye alapján írta. Ez a mű Verdi középső korszakának legérettebb alkotása, összegződik benne addigi tudásának legjava, és tovább is mutat következő fejlődési állomása felé. A francia nagyopera hatása, hogy Verdi egyaránt alkalmaz balettbetéteket, nagy tablókat és áriákat.

Az egzotikus történelmi keret amekkora lehetőséget nyújt a díszleteknek és jelmezeknek, annyira elhomályosíthatja a történet emberi vonatkozásait. Egy életveszélyes szerelmi háromszöget láthatunk, ahol a szereplők a hazafiság erényét teherként vonszolják. A szerelmesek a főpap hatalmi játszmáinak kiszolgáltatva sodródnak végzetük felé.

Nyitány: rövidebb, fájdalmasan szép zene, mely Aida motívumára épül. Megjelenik még benne a könyörtelen főpap motívuma, a hazafias- és a szerelmi téma. Hangulata, dallamvezetése előrevetíti a tragédiát és a főszereplő fájdalmát, mely az egész operán végighúzódik. A francia nyitány sajátosságai szerint egy lassú, egy gyorsabb, majd ismét lassú részből áll.

• Első felvonás •

Rövid jelenet: Ramfisz főpap bejelenti, hogy az etiópok ismét megtámadták Egyiptomot, de Ízisz istennő kijelölt egy ifjú hadvezért, aki majd hadjáratot fog vezetni ellenük. A főpap elmegy a fáraóhoz jelentést tenni.

Tenor ária (Radamesz románca): a fiatal katonatiszt egyedül marad és ábrándjaiba merül. Arra vágyik, hogy ő lehessen ez a hadvezér, aki megmenti a hazát, hősként térjen vissza, és feleségül vehesse szerelmét Aidát, az etióp királylányt, aki a fáraó udvarában él rabnőként.

Kettős és hármas: Amnerisz, a fáraó lánya jelenik meg, s érdeklődve kérdi Radameszt, milyen öröm tölti el, ami ennyire látszik rajta. Mivel ő is szerelmes a férfiba, reméli, hogy az öröm neki szól. Radamesz zavarba jön és azt feleli, hogy arról ábrándozott, hogy Ízisz őt választotta hadvezérnek. De Amnerisz nem nyugszik, blöffölni próbál, hogy megtudja, szerelmes-e valakibe Radamesz, aki miatt legszívesebben nem menne sehova. Ekkor jelenik meg Aida. Amnerisz észreveszi, hogy Radamesz nagyobb figyelemmel van Aida felé, s tovább erősödik gyanúja, miszerint szerelmes lehet bele. Aidából is ki próbálja húzni, miért szomorú, mert őt meg sírni látja. Aida elmondja, hogy apját és szenvedő etióp népét sajnálja, akik elesnek a csatákban. A fáraólány ekkorra már végzetesen megérezte, hogy Aida lehet a vetélytársnője, s ha ez bizonyosságot nyer, jaj neki. A szerelmesek is aggódni kezdenek, milyen következményekkel járhat, ha minden igyekezetük ellenére nem tudják tovább leplezni, hogy keresztülhúzták az egyiptomi királylány szívének reményeit.

Jelenet: fanfárok hangjai közt bevonul a király, a főpap és kíséretük. A király maga elé hívatja a hírnököt, aki arról számol be, hogy az etióp hadak mindent fölégetve nyomulnak előre, már Théba városát is fenyegetik, s élükön az elszánt Amonazro harcol, a királyuk. Ramfisz harcra szólítja a hadsereg vezetőit. A király bejelenti, hogy az Ízisz által választott hadvezér Radamesz lesz. Amnerisz egy hadijelvényt ad át neki. Mindenki győztes visszatérést kíván a hadba induló Radamesznek.

Szoprán ária: Aida egyedül marad, s ebben a szenvedélyes, nagyívű áriában azon tépelődik, kinek a győzelmét kívánja, hiszen szerelme és apja harcol egymás ellen. Nem tudja feloldani magában ezt a meghasonlottságot, és arra gondol, jobb lenne meghalni, mint elviselni ezt a helyzetet.

• változás •

Templom-jelenet: a főpapnő Ptah istent szólítja, a takarásban énekel hárfakísérettel. A papnők majd a papok kara válaszol rá háromstrófás visszhangként, majd a papnők tánca következik. Ezután Ramfisz kardot ad át Radamesznek, és a bosszú istenét hívja, hogy védelmezze meg a birodalmat. A papok kara is kéri a bosszú istenét, hogy segítsen. A takarásban mégegyszer felhangzik a főpapnő éneke és papnők kara.

• Második felvonás •

Amnerisz-szoba-jelenet: a királylány udvarhölgyei körében pihen és a visszatérő hősről ábrándozik. Néger gyerekek táncolnak nekik. Amikor Aida megjelenik, Amnerisz csendre inti udvarhölgyeit, mert tiszteletben akarja velük is tartatni Aida népe iránt érzett gyászos aggodalmát.

Szoprán-mezzó duett: Amnerisz elhatározza, hogy most már végére jár a dolognak, és kideríti, Aida-e Radamesz szerelmese. Kedves szóval közelíti meg, együttérzéséről biztosítja, s arról, hogy a háború miatti fájdalmaira majd gyógyír lesz a szerelem. Észreveszi, hogy Aida zavarban van, s tovább lép a puhatolódzásban. Megkérdi, van-e valaki, akinek az életéért aggódik a csatatéren lévők közül, mert például Radamesz már odaveszett. Aida összerezzen, s mikor már kellőképpen kétségbeesett s elárulta magát, Amnerisz ekkor közli vele, hogy Radamesz mégis él. Aida megkönnyebbül, de Amnerisz megfenyegeti, hogy kezében tartja rabnője sorsát, és nem fogja ezt annyiban hagyni. Közben kintről behallatszik, hogy megérkeztek a hadak és ünnepel a nép.

• változás •

Győzelmi-jelenet: Théba városának főterére érkezik a győztes Radamesz a hadsereg élén, a politikusok, papok és a nép ünneplik. A bevonulási indulóban speciális, e célra készített, másfél méter hosszú, egyenescsövű fanfártrombitákat használnak. Balett-betét. Radamesz a fáraó elé járul, aki felajánlja neki, hogy kérjen győzelme díjául bármit. A hadvezér kéri, hogy előbb vezessék be a hadifoglyokat. Aida amint meglátja Amonazrót, odarohan hozzá, s elárulja, hogy az apja. Amonazro odasúgja lányának, hogy fel ne fedje kilétét. Az egyiptomiak nem tudják, hogy az etióp királyt ejtették foglyul, s Aida a lánya. Amonazro előrelép, azt mondja a fáraónak, hogy az etióp király elesett a harcban. A foglyok kérik a fáraót, hogy legyen hozzájuk irgalmas. Ramfisz és a papok viszont a hadifoglyok halálát kívánják. Amnerisz eközben Radameszt fürkészi és egyre dagad benne a bosszúvágy, mert a férfi ügyet sem vet rá, viszont láthatóan szerelmes. Radamesz azt kéri győzelmi díjul, hogy engedjék szabadon a megláncolt etiópokat. Ramfisz azonban ragaszkodik hozzá, hogy Aida és apja maradjon rabságban a béke zálogául. Radamesz megkapja Amnerisz kezét is, de elkeseredve veszi át a győzelmi lótuszt tőle, mert Aidáról le kell mondania így. Aida is szerelme elvesztésétől szenved. A nép a fáraó kegyességét és bölcsességét dicséri. A monumentális tutti hangzásban a szólamok csodás szövete rajzolódik ki az eddigi motívumokból és variációikból.

• Harmadik felvonás •

Nílus-parti jelenet: templom a Nílus partján éjszaka, holdfényben. A hegedűkön tücsökciripelést hallunk, a fuvola hangja fényes szalagként úszik alatta. A takarásból papok és papnők kórusa hallatszik. Ramfisz és Amnerisz egy kikötő bárkából szállnak ki és a templomba indulnak fölkészíteni a királylányt az esküvőjére.

Szoprán ária (Nílus-parti ária): Aida egyedül szorong a vizet nézve. Kilátástalannak érzi az életét, mert szerelmét is elvesztette, hazájába sem térhet vissza, holott legszívesebben ott élne Radamesszel, ahol felnőtt és boldog volt gyerekkorában a fenséges hegyek közt, ahol dús zöld erdők illatoznak. Aida figurája egy végeláthatatlan panaszáradat a darab elejétől kezdve, ami itt csúcsosodik ki az öngyilkosság dilemmájával.

Szoprán-bariton kettős: Amonazro jelenik meg. Közli lányával, hogy rájött mindenre, hogy Radameszt szereti, aki az ellenség és a királylány a vetélytársa, s milyen nyomorult ez a helyzet. Szembesíti vele, hogy ezt a csomót egykettőre átvághatná, ha Radamesszel megszökne Etiópiába, s ott boldogan élhetnének együtt, ezzel Amneriszen is bosszútállva. Amonazro terve kész: Aida itt és most meg kell tudja Radamesztől, hol készül támadni az egyiptomi sereg legközelebb, mert ennek ismeretében legyőzhetik. Aida ellenáll, mert Radameszt félti, de Amonazro eredményesen gyakorol rá nyomást, mikor azt mondja neki, hogy meggyilkolt anyja szellemét látja, aki vádlón néz lányára. Aidában föllángol a hazaszeretet és dönt. Amonazro elbújik. Radamesz megérkezik.

Szoprán-tenor kettős: Radamesz találkozni akart Aidával, azért beszéltek meg találkozót. Elmondja neki, hogy megint hadjárat indul, és győztesen fog megint visszatérni, s győzelmi díjul Aida kezét fogja kérni a fáraótól. Aida szerint ez lehetetlen, mert Amnerisz nem hagyná annyiban, egyetlen alternatíva a szökés. Radamesz ezen először megrökönyödik, mert képtelennek érzi magát rá, hogy elhagyja szülőföldjét, amiért harcolt, de Aida olyan szívhezszólóan ecseteli hazája szépségét és a rájuk váró boldog életet, hogy Radamesz végül elfogadja a szökés ötletét. A konkrétumokról kezdenek beszélni, hogy vajon merre tudnának indulni. Radamesz elárulja, hogy a Napata-völgyben egy hadiösvény holnapig őrizetlenül áll, arra elmehetnek Egyiptomból.

Jelenet: Amonazro előlép, és megígéri nekik, hogy akkor a Napata-völgyben várják őket. Radamesz megrémül, ki ez az ember aki hallgatózott. Amonazro felfedi kilétét, hogy ő Aida apja az etióp király. Radamesz rádöbben, hogy hazaárulás amit tett. Amonazro  megnyugtatja, hogy az ő országában trón vár Radameszre, s a boldogság Aidával. Ekkor lép ki a templomból Amnerisz, s hogy együtt látja hármukat, az első gondolata, hogy árulás történt, s rá is kiált Radameszre. Amonazro tőrt ránt, Amneriszre támad, de Radamesz közéjük áll. Amonazro elmenekül Aidával, Radamesz pedig önként teszi le kardját és sorsát Ramfisz kezébe.

• Negyedik felvonás •

Mezzó-tenor kettős: Amnerisz a királyi palota egyik termében szenved. Fáj neki, hogy szerelme meg akart szökni vetélytársnőjével, de nem tudja azt sem elviselni, hogy Radamesz hazaárulásért halállal lakoljon. Utoló kísérletet tesz: maga elé hívatja. Arra kéri, védekezzen a bírák előtt, ő pedig kikönyörgi a fáraónál, hogy kegyelmet kapjon. A megtört hadvezér viszont már lemondott az életről, s nem szándékozik védekezni. Amnerisz elmondja neki, hogy Amonazrót megölték az üldöző katonák, de Aida elmenekült, eltűnt. Radamesz ragaszkodik hozzá, hogy nem mond le szerelméről holtában sem, s nem kell az élet az egyiptomi királylány mellett.

Ítélet-jelenet: Amnerisz önvádtól marcangolódva nézi, amint a bírák, papok egy földalatti csarnokba vonulnak. Átkozza féltékenységét, elhamarkodott bosszúvágyát, ami miatt szerelme most meg fog halni. Rendezéstől függően a bírák kórusa vagy színpadon vagy a takarásban van - ez utóbbi a szerencsésebb. Radameszt eléjük vezetik. A vádak hallatán nem védekezik, meg sem szólal. Amnerisz már csak az istenek segítségében bízik, magán kívül szenved. Jelleme nagyot fejlődött: féltékeny lányból elengedő asszonnyá érett. Megszületik az ítélet: Radameszt az oltár alatti sziklasírba zárják élve. Radameszt elvezetik, Amnerisz pedig alaposan megmondja Ramfisznak, hogy mi a véleménye róla, s megátkozza.

• változás •

Szoprán-tenor kettős: Radamesz a halált várja, s azt kívánja Aidának, legyen boldog, s ne tudja meg soha, hogyan végezte. A sötétben meglát egy emberi árnyat, Aida az. Megérezte, mi lesz kedvese sorsa, és itt várta. Föntről a papnők kórusa hallatszik, Ptah istent szólítják, Radamesz megpróbálja elmozdítani a sír zárókövét, de esélytelen. A két szerelmes az égi boldogság reményében búcsúzik a földi élettől. Amnerisz a sír zárókövére borulva békél meg a megváltoztathatatlannal, s békét kíván Radamesznek. Függöny.