A libretto Angelo Anelli 1810-ben írt librettójának átdolgozása, mely eredetileg a Ser Marcantonio című Stefano Pavesi operához készült. A darab magyaroroszági ősbemutatója 1846-ban volt Pesten.

Történik Rómában, a XVIII. század második felében.

Játékidő: kb 2 óra.

Don Pasquale, agglegény - bariton Ernesto, az unokaöccse - tenor Malatesta doktor - bariton Norina, fiatal özvegy - szoprán Jegyző - tenor

Kórus: szolgák, a ház személyzete

Nyitány: a lassabb tempójú, öregemberes indítás után Norina pajkos motívuma jelenik meg, mely fölgyorsul, mintegy előrevetítve az eseményeket.

Első felvonás

Bariton duett: Don Pasquale da Corneto, a vagyonos, öregedő agglegény egy reggel otthonában várja, hogy Malatesta doktor  megérkezzen. Közben azon gondolkodik, hogy unokaöccse orra alá fog borsot törni hamarosan. Lelkiismeretlenül bele sem gondol, hogy épp kisemmizni készül egy jóravaló fiatalembert.
Malatesta megérkezik, és újságolja, hogy megtalálta az agglegény számára tökéletes menyasszonyt, aki fiatal, gyönyörű, kedélyes. Tisztességes, jómódú családból származik.
Pasquale firtatására a doktor kiböki, hogy a húgáról van szó... az agglegény nem akar estig sem várni, azonnal látni akarja a csodahölgyet. Rendkívül izgatott lesz, alig bír magával. Malatesta elmegy a lányért.

Bariton ária: Pasquale ismét húszévesnek érzi magát. Már látja maga előtt sorban a hat gyermeket is, akiket fiatal felesége fog neki szülni. Közben megérkezik az unokaöccse, Ernesto.

Tenor-bariton duett: Pasquale számonkérőleg előhozakodik a témával: két hónapja ajánl egy lányt, akit ha Ernesto elvesz, mindent örököl nagybátyja után. De Ernesto egy Norina nevű szegény, fiatal özvegybe szerelmes, ezért nem akar senki mást elvenni. Pasquale viszont azt agyalta ki, hogy maga nősül meg, és Ernestót kitagadja az örökségből. Sőt, az ifjúnak máris el kell költöznie a házból.

Ernesto elkeseredik, és úgy hiszi, le kell mondani Norináról, mert nem szegénységet szánt neki. De támad egy mentőötlete: azt javasolja nagybátyjának, hogy beszélje meg a nősülési tervét a bölcs Malatesta doktorral. Pasquale elújságolja, hogy már rég megbeszélték, sőt, a menyasszony a doktor húga. Ernesto eddig bízott Malatestában, de most úgy tűnik, benne is csalódnia kell. Pasquale kárörvendően dörzsöli a tenyerét.

változás

Szoprán ária: Norina szerény otthonában egy romantikus regényt olvas. Egy csöpögős jeleneten jót nevet, és leteszi a könyvet. Özvegy ugyan, de vidáman él – talán épp egy Don Pasqualéhoz hasonló férje volt. Tud bánni a férfiakkal, bárkit el tud csábítani, könnyen megszédít bárkit, s mindez szórakoztatja. Valójában Ernestóba szerelmes. A dallamvilág és a zenekari kíséret is a felhőtlen, pajkosságot festi, a női kacagást utánzó motívumokat azonnal meghalljuk a bevezetőben.

Norina épp Malatesta doktort várja, aki valami átverősdibe akarja beszervezni. Küldönc jön, és levelet ad át Norinának. A levelet Ernesto írta.

Szoprán-bariton duett: Norina a levelet a megérkező Malatesta kezébe nyomja, hogy olvassa el, mit írt Ernesto. Elhagyni készül Rómát, hamarosan Európát is, mert Malatesta húgát elveszi Pasquale, ő pedig mehet amerre lát, s így szerelmével nem lehetnek egymásé pénz híján. A doktor megnyugtatja Norinát, hogy szó sincs ilyesmiről, s majd elmegy Ernestóért, hogy őt is beavassák a cselszövésbe. Malatestának tényleg van egy húga, de zárdában. Pasquale még sosem látta, így nem fog majd gyanút. Egy unokatestvér lesz beszervezve jegyzőnek, és hamis házasságot fog kötni Pasquale és Norina. Ezután a lány feladata az lesz, hogy az őrületbe kergesse az öreget. Mindjárt gyakorolják is, miként kell játszania az együgyü kis jószágot, aki szégyenlős. Örülnek, hogy az önző vénembert csapdába sétáltatják, és megleckéztetik.

Második felvonás

Tenor ária: Ernesto egyedül búslakodik Pasquale egyik szobájában. Azt hiszi, barátja, Malatesta becsapta, és szerelmét, Norinát az öregember kezére játssza. Halálos szomorúságát trombitaszóló ábrázolja. Távoli vidéken készül folytatni életét, miközben tudja, hogy Norinát sosem fogja elfelejteni. Szerelmének boldogságot kíván. (Ernesto figurája meglehetősen statikus, és szinte csak érzelmi viharai állítják meg a cselekményt egy-egy ária idejére. A másik három szereplő mozgatja az eseményeket, ők viszik a dialógusokat, és jellemük árnyaltabban bontakozik ki, mint a szerelmes ifjúé.)

Szoprán-bariton hármas: Don Pasquale készülődik, várja a menyasszonyt. Malatesta bevezeti a lefátyolozott Sofroniát, azaz Norinát. Azt mondja, húga most jött ki a zárdából, meg van illetődve. Norina remekül játssza az esetlen, tétova lányt, s ezzel máris jó benyomást tesz az öregre, anélkül, hogy arca látható lenne. Úgy tesz, mintha megrémítené egy férfi jelenléte is. Malatesta javasolja, hogy először beszélgessenek úgy, hogy a fátyol továbbra is a lányon marad.

Pasquale el van ragadtatva. Arról kezd beszélni, hogy töltsék együtt az estét, menjenek esetleg színházba. Norina ijedten szabadkozik, mondván, hogy nem tudja mi a színház, nem is akarja tudni, és ahhoz van szokva, hogy egyedül tölti az estéit. Varrni, hímezni szokott, és konyhai munkát végez olyankor.

Mikor nagy nehezen végre lekerül Norináról a fátyol, a vénember kis híján szívrohamot kap örömében, milyen szép felesége lesz. Malatesta megkérdi "húgától", hogy teszik neki a vőlegény. Norina úgy tesz, mintha szemérmesen bevallaná, hogy tetszik Pasquale, és örömmel lesz a felesége. Valójában persze egy szánalmas tuskónak tartja, és jót mulat magában rajta.

Malatesta, aki mindenre gondolt, még jegyzőt is hozott. Pasquale maximálisan elégedett. Megérkezik a hamis jegyző. Malatesta diktálja neki az okirat szövegét nagy vonalakban, a többit a jegyzőre bízza. Belefoglalják, hogy Sofronia teljes jogú úrnő lesz a házban, minden cseléd köteles feltétlenül engedelmeskedni neki. A jegyző épp a második tanút hiányolja, amikor váratlanul beront Ernesto, akit Malatesta nem készített föl időben – így fogalma sincs, mire vélje az épp folyó házasságkötést.

Szoprán-tenor-bariton négyes: Ernesto fejvesztve rémüldözik, tiltakozik, mert nem tudja, hogy csak színjáték az esküvő. A szolgák alig győzik lefogni. Malatesta csitítja, el ne rontson mindent. Norina aggódik, nehogy lebukjanak. Pasquale azt hiszi, Ernesto az öröksége miatt van fölháborodva.

Norina és Ernesto is aláírják a szerződést. Pasquale meg akarja csókolni újdonsült feleségét, de Norina nem engedi. Ernesto ezen nagyot nevet. Pasquale dühös lesz, és el akarja zavarni Ernestót. Norina erre a sarkára áll, és megígéri férjének, hogy jómodorra fogja tanítani, mert jelenleg igen faragatlanul, parasztosan viselkedik. Mindennek tetejébe bejelenti, hogy nem sétálhat nyilvánosan egy ilyen öreg emberrel, tehát Ernestóval fog mutatkozni. Pasquale csak les nagyokat, mi lelte a szende szüzet egy perccel a házasságlevél aláírása után. Malatesta bőszen ígérgeti, hogy jobb belátásra fogja hugocskáját téríteni.

De a helyzet csak fokozódik. Norina leszögezi, hogy mostantól csak ő akarhat a házban bármit, férje pedig semmit nem tilthat meg neki. Ha ellenkezni merne, Norina meg fogja verni az öreget. Pasquale jeges döbbenettel kapkod a fejéhez, hogyan lehetséges ez a váratlan, kínos fordulat. Ernestónak végre össze kezd állni a kép, és megnyugszik.

Norina behívatja a cselédeket. Elrendeli, hogy a házvezető fizetését emeljék duplájára, valamint kiosztja neki az új teendőket: beszerezni új, fiatal, csinos személyzetet; két új hintót új lovakkal; a házat felújítani, a bútorokat újakra cserélni, saját fodrászt, szabót, ékszerészt beszerezni. Pasquale kiborul, esze ágában sincs mindezt finanszírozni.

Malatesta úgy tesz, mintha húgát és sógorát is csitítaná, Norina pedig tisztázza Ernestóval, hogy mindez csak színjáték, hogy elvegyék a vénember kedvét a házasságtól. Pasquale már meg is bánta, hogy megnősült, a gutaütés kerülgeti. Malatesta, mint orvos sürgősen ágyba küldi Pasqualét, mielőtt agyvérzést kap, másrészt meg ne lássa, hogy Norina Ernestóval enyeleg.

Harmadik felvonás

Kórusjelenet: Pasquale egy asztalnál ül ugyanaznap este, és a hirtelen keletkezett számlákat nézegeti. Közben a szolgák sürögnek-forognak: Norina estélyi ruhába öltözve kikocsizni készül.

Bariton recitativo: Pasquale hüledezve olvassa, mire mennyi pénz ment el. Ráadásul a felesége elindulna egyedül valahová sötét este. Meg akarja akadályozni.

Szoprán-bariton kettős: a házaspár összevitatkozik. Norina mindenképpen el akar menni otthonról, méghozzá színházba. Pasquale álmos, mire felesége azt javasolja, feküdjön csak le aludni. Amikor Pasquale szajhának nevezi a mindenképpen távozni készülő Norinát, az pofon vágja. Ez mindkettejüket meglepi. A férfi azt hiszi, fölakaszthatja magát ezek után, Norina pedig azzal akar búcsúzni, hogy majd reggel időben ébreszti férjét. Pasquale azt mondja neki, hogy zárt kaput fog találni, haza se jöjjön többet. A távozó Norina szándékosan elejt egy levelet.

Bariton recitativo: Pasquale fölveszi és elolvassa. A levél titkos szeretőtől jött, aki a kert hátsó végében várja Norinát ma este kilenc és tíz óra közt a bokroknál. Rosszul lesz az információtól, Malatestáért küldet.

Kórusjelenet: a cselédek a nagy pazarlást tárgyalják ki, s hogy ki mit csípett el ma az új házaspár veszekedéseiből. Már azt is kifigyelték, hogy az unokaöcs és az asszonyka közt lehetséges valami. Malatesta és Ernesto közelednek, a szolgák csöndben szétrebbennek.

Rövid tenor-bariton recitativo: azt beszélik meg, hogy Malatesta leviszi a kertbe Pasqualét, Ernesto pedig a megfelelő pillanatban kapja a köpenyét és fusson el.

Bariton kettős (Hadaró duett): Malatesta felölti orvosi ábrázatát, amint megpillantja a vánszorogva közelgő Pasqualét. Panaszkodni kezd sógorának: elment új holmikra fél évi jövedelme, s Norina még pofon is vágta amikor megpróbálta megtiltani neki, hogy egyedül elmenjen itthonról késő este. Malatesta szerint kizárt, hogy hugocskája így viselkedjen. De hát itt van ez a levél is... mi ez, ha nem bizonyíték? Elhatározzák, hogy lemennek a kertbe leskelődni, és ha Norina megcsalja férjét, akkor el lesz űzve a háztól. Pasquale már azt sem bánja, ha nyilvánosságra kerül az ügy, és szégyen éri, csak szabaduljon meg ettől a szörnyű nőtől. (A duett tempója a végére az énekelhetetlenség határáig gyorsul!)

változás

Tenor ária kórussal: a kertben Ernesto ad szerenádot. A tenorista és a kórus is a takarásban énekel. A csodás, holdas áprilisi éjszaka szerelemre hív. Ernesto előre jön.

Szerelmi kettős: Norina megérkezik, és beengedi Ernestót a kertkapun. Végre örülhetnek egymásnak. Amikor Malatesta és Pasquale kilépnek a házból, Ernesto elbújik, majd a házban rejtőzik el.

Szoprán-bariton hármas: Pasquale Norina arcába világít a lámpával, azt hiszi, most rajtakapta a szeretőjével, de az asszonykán kívül a kertben sehol senki. A férjet ez már nem érdekli, tud amit tud, Sofroniának mennie kell. Malatesta néhány instrukciót súg Norinának, mire az ágálni kezd, hogy márpedig a saját házából nem megy sehova. Ekkor Malatesta bejelenti, hogy Ernesto holnap megnősül, és az ő felesége fog ideköltözni. Sofronia hallani sem akar róla, hogy a léha Norinával éljen egy fedél alatt, vagyis elköltözik ha az a nő idejön. Ez már jó hír Pasqualénak, mit sem szeretne jobban, minthogy unokaöccse holnap megnősüljön, és ezzel az ő sikertelen, csúfosan rövid házassága véget is érjen.

Zárójelenet: Malatesta bekiált a házba Ernestónak. A fiú előjön, mint aki nem is az imént ment be. A doktor közli vele, hogy nagybátyja engedélyezi, hogy összeházasodjon Norinával, és négyezer scudós évjáradékot is fizetni fog neki. Csak hozza hamar azt a nőt, hogy mihamarabb meglegyen az esküvő. Kiderül, hogy Sofronia az a bizonyos Norina. Pasquale elképed.

Malatesta elmondja Pasqualénak, hogy ezt a kemény leckét azért rendezte neki, hogy megkímélje attól, hogy vénségére megházasodjon és bajt rántson a fejére. Az öregember bevallja, hogy ráfért amit Norinától kapott, és nem bánja, hogy elvették kedvét a késői nősüléstől. Mindenki elégedett, a szerelmespár végre összeházasodhat. A személyzet is örül, hogy gazdájuk bölcsen belátja, mi a helyes. Függöny.