Don Giovanni

opera 2 felvonásban

Eredeti cím: Don Giovanni

Címváltozatok: Don Juan

Eredeti cím változatai: Don Juan

Keletkezés éve: 1787

Ősbemutató időpontja: 1787-10-29

Ősbemutató helye: Prága, Stavovske Divadlo

A műhöz tartozó szerzők:

  • Wolfgang Amadeus Mozart (zeneszerző)
  • Lorenzo da Ponte (szövegíró)

Don Juan a XVI. századi spanyol világhódítás időszakára jellemző becstelen kalandor lovag archetípusa. Figurája sok szerzőt megihletett, Mozart operája pedig ezek közül a legkiemelkedőbb. Már a XIV. században megjelent egy monda hőseként. Ott Don Tenorio néven szerepel, és ahogyan az operában is, az Ulloa családból származó sevillai kormányzót öli meg párbajban, majd annak szobra viszi magával a másvilágra. Egy másik legendában már Don Juan de Maranának hívják, de ott öregségére megbánja bűneit, és kolostorba vonul. Állítólag Mozart a Don Giovanni írásakor konzultált Casanovával is.

A spanyol Juan név olasz megfelelője a Giovanni, mert Mozart operája olasz szövegű. (Ezért találkozhatunk az opera címével két formában is.)

Játszódik Sevillában, a XVII. században.

Játékidő: 3 óra.

Szereplők

  • Don Gonzalo de Ulloa, kormányzó - basszus
  • Donna Anna, a leánya - szoprán
  • Don Giovanni - bariton
  • Don Ottavio, Donna Anna vőlegénye - tenor
  • Donna Elvira - szoprán
  • Leporello, Don Giovanni szolgája - basszus
  • Masetto, parasztlegény - basszbariton
  • Zerlina, Masetto menyasszonya - szoprán
Alexandre-Evariste Fragonard festménye

Kórus: parasztok

Tartalom

Nyitány: mozgalmas, de inkább drámai, mint vígoperára utaló – hiszen a darab nem vígopera, de nem is tragédia, hanem dramma giocoso (játékos dráma). A végkifejlet félelmetes témájával indul, majd a Jupiter-szimfónia fúgatémájának változata jelenik meg a gyors részben.

Első felvonás

Rövid basszus kavatina: Donna Anna, a kormányzó lányának ablaka alatt vagyunk éjjel a kertben. Leporello, Don Giovanni szolgája azon méltatlankodik, milyen hálátlan dolga van egy szolgának. Amíg ura nőzik, addig neki őrködnie kell, s mindenféle mostoha körülmény közt szolgálni az úr kalandjait. Úriember szeretne lenni, elege van a szolgasorsból.

Párbaj-jelenet: Don Giovanni jön le a lépcsőn Donna Annával, és dulakodnak. A lány le akarja tépni a csábítóról az álarcát. Don Giovanni úgy akar meglépni, hogy inkognitóban maradhasson, Anna pedig a szolgákért kiált, hogy ne engedjék elmenekülni. Leporello fél, hogy gazdája miatt bajba kerül.
A kormányzó jelenik meg lámpással és karddal. Rákiált Don Giovannira, hogy engedje el a lányát és vele vívjon meg. Az először nem akar az öreggel vívni, de végül összecsapnak. A kormányzó halálos sebet kap. Leporello reszketve nézi a haldokló öregembert, mára és egyáltalán elege van gazdája húzásaiból. Elmenekülnek.
Jelenet: Donna Anna és vőlegénye Don Ottavio jönnek megnézni, mi lett a párbajból. Anna meglátja a földön fekvő apját, s mikor megállapítja, hogy az meghalt, elájul. Ottavio illatszert kér a szolgáktól, hogy menyasszonyával megszagoltassa és észhez térítse vele. Elviteti a szolgákkal a holttestet.
Szoprán-tenor kettős: Anna nem tud napirendre térni apja halálán, alig veszi észre, hogy Ottavio odaadással nyugtatni próbálja. Anna megígérteti vőlegényével, hogy bosszút fog állni.
változás
L

Párbaj-jelenet: Don Giovanni jön le a lépcsőn Donna Annával, és dulakodnak. A lány le akarja tépni a csábítóról az álarcát. Don Giovanni úgy akar meglépni, hogy inkognitóban maradhasson, Anna pedig a szolgákért kiált, hogy ne engedjék elmenekülni. Leporello fél, hogy gazdája miatt bajba kerül.

A kormányzó jelenik meg lámpással és karddal. Rákiált Don Giovannira, hogy engedje el a lányát és vele vívjon meg. Az először nem akar az öreggel vívni, de végül összecsapnak. A kormányzó halálos sebet kap. Leporello reszketve nézi a haldokló öregembert, mára és egyáltalán elege van gazdája húzásaiból. Elmenekülnek.

Jelenet: Donna Anna és vőlegénye Don Ottavio jönnek megnézni, mi lett a párbajból. Anna meglátja a földön fekvő apját, s mikor megállapítja, hogy az meghalt, elájul. Ottavio illatszert kér a szolgáktól, hogy menyasszonyával megszagoltassa és észhez térítse vele. Elviteti a szolgákkal a holttestet.

Szoprán-tenor kettős: Anna nem tud napirendre térni apja halálán, alig veszi észre, hogy Ottavio odaadással nyugtatni próbálja. Megígérteti vőlegényével, hogy bosszút fog állni a gyilkoson. Ottaviónak valójában semmi köze Don Giovannihoz, férfiként a szöges ellentéte jellemüket tekintve, de menyasszonya miatt vállalja az elégtételt.

változás

Bariton-basszus recitativo: Don Giovanni és Leporello egy útnál állnak éjszaka. Leporello belekezdene aktuális témájába: gazdája értésére szeretné adni, hogy életmódja akár egy betyáré, de az hallani sem akar semmiféle kritikát. Inkább fölvázolja miért is vannak most pont itt: egy hölgyet várnak, akivel egymásba szerettek, s aki el fog vele menni a villájába. Donna Elvira közeledik, de nem őt várják.

Rövid szoprán ária: Elvira hűtlen kedvesét keresi, aki visszaélt bizalmával, majd elhagyta. Vagy visszakapni szeretné, vagy bosszút állni rajta.

Hármas: Don Giovanninak kedve támad megvígasztalni a szomorú lányt, majd Leporello fölismeri, hogy ez bizony Donna Elvira, és Giovanni volt a gaz aki elhagyta. Elvira is észreveszi őket. Szemrehányólag vonja kérdőre, hogy csábíthatta el, hogy nevezhette jegyesének, majd hogy hagyhatta ott három nap után. Giovanni ködösít, hogy dolga volt, nem ért rá, majd Leporellóra hárítja a további magyarázkodást – s lelécel. Leporello kezdi az ügyetlen süketelést a kör négyszögesítéséről, Elvira pedig észreveszi, hogy Giovanni elillant. Leporello azzal próbálja vígasztalni, hogy nem vesztett ezzel a széltolóval semmit.

Regiszter-ária: Leporello előveszi a naplót, amelybe évek óta vezeti gazdája nőügyeiről a listát. Itáliában hatszáznegyven, Németországban kétszázharmincegy, Franciaországban száz, Törökországban kilencvenegy, itthon Spanyolországban pedig ezerhárom. Az egyszerű parasztlányoktól a gazdag polgárlányokon át a hercegnőkig mindenféle volt köztük. Az öregeket létszámgyarapítás miatt, a kezdőket pedig fő passzióból. A felsorolás végeztével Leporello is odébbáll.

Szoprán recitativo: Elvira ezek után mégintenzívebben érzi, hogy ezt a gazembert meg kell büntetni akkor is, ha most futni hagyta.

változás

Lakodalmi-jelenet: parasztok jönnek táncolva, énekelve. Masetto és Zerlina lakodalmát ünneplik. Az ifjú pár önfeledten vigadozik egymással. Ennek közepébe csöppen kalandorunk és szolgája. Don Giovanni pártfogását ajánlja föl a násznépnek, mindenkit meghív a kastélyába, ahol lesz kávé, sonka, csokoládé, bor. Odaszól Leporellónak, hogy kapcsolja le Masettót, mert ő ittmarad Zerlinával. De Masetto átlát a szitán, és esze ágában sincs menyasszonya nélkül elmenni mulatni úgy, hogy azt egy idegen fickóval kettesben hagyja. Don Giovanni hogy nyomatékot adjon a szavának, kardot fog, hogy Masettót távozásra bírja.

Basszus ária: Masetto kénytelen engedni az erőszaknak, és odapirít Zerlinának, hogy már megint lehetetlen helyzetbe hozza, de maradjon csak itt a lovaggal, hátha az majd úrinőt farag belőle. Leporello rángatja el a dühös Masettót.

Szoprán-bariton kettős: Don Giovanni elkezdi bolondítani az eleinte következetesen hárító Zerlinát, hogy jobb sorsot érdemel ilyen szépség, minthogy egy paraszt felesége legyen. Zerlina tudja, hogy a nemesurak amikor ilyen szöveggel jönnek, tilos hinni nekik, mert csak elbánnak a parasztlányokkal. Giovanni erre megígéri, hogy elveszi feleségül mindjárt a közelben lévő házában. Zerlina sajnálja Masettót, s fél, hogy csak átverés az egész, de olyan kellemes a gondolat, hogy egy nemes lovag felesége lehet, hogy végül beadja a derekát és elindul a ház felé a lovaggal!

Szoprán ária jelenettel: Donna Elvira mindezt látta, hallotta, s közbelép. Figyelmezteti a parasztlányt, hogy okuljon az ő esetéből és egy szót se higgyen többet ennek az árulónak, akinek csak az ideiglenes játékszere lenne. Magával viszi Zerlinát, Giovanni hoppon marad.

Négyes: az egyedül méltatlankodó Don Giovanni megpillantja a gyászruhában közeledő Donna Annát és Don Ottaviót, akik a bosszúról beszélgetnek. Anna amint észreveszi Giovannit, megszólítja, hogy a segítségét szeretnék kérni. Giovanniban először meghűl a vér, aztán megkönnyebbül,  mert Anna nem jött rá, hogy a múltkor ő támadta meg. Ezek után boldogan áll bármiben rendelkezésükre.

Donna Elvira ismét ittvan, s figyelmezteti Annát, hogy ne higgyen ennek az alaknak, aki őt becsapta. Giovanni arcátlanul azt mondja, hogy szegény Elvira nem épelméjű. Anna és Ottavio viszont úgy gondolják, hogy nagyon is épelméjűnek látszik, s kifejezetten nemes tartású. Az arrajáró parasztok figyelmét sikerül felhívni a vitatkozással, így Giovanni úgy dönt, a nyugalom érdekében a távozni készülő Elvira után megy – de előbb Annától lovagiasan elköszön.

Szoprán-tenor kettős: Annának hirtelen bevillan,  hogy az imént búcsúzó férfi volt a szobájában azon a szörnyű estén, s ő ölte meg apját. Ottavio elmesélteti Annával, mi is történt pontosan akkor. Anna még mindig teljesen a sokk hatása alatt van. Aznap este egyedül volt a lakosztályában, s egy álarcos-köpenyes alak jött be. Elkapta, befogta a száját, és Anna csak rémületében összeszedett minden csepp erejével tudott a karjaiból kiszabadulni. Majd a menekülő támadója után eredt, hogy föltartóztassa, s leleplezze, de sajnos a dolog a szörnyű párbajjal végződött, s a kormányzó halálával.

Szoprán ária: Anna arra kéri ebben a nehéz, magas fekvésű áriában Ottaviót, hogy ha csökkenne bosszúálláshoz való kedve, csak gondoljon arra, hogy azonosították a gazembert, aki Anna erényére tört, s apját leszúrta.

Tenor ária: Don Ottavio elszörnyed, hogy vetemedhetett ilyesmire egy lovag. Kötelességének érzi, hogy elégtételt vegyen, s megbüntesse Don Giovannit. Szinte partnerfüggő módon szereti Annát: empátiája már akkora, hogy ami Annának rossz, az neki is fáj, ami jó neki, annak ő is örül. Ő az a tökéletesen megbízható, hűséges, érzelmes férfi, akire nagyon sok csalódott nő vágyik manapság!

változás

Bariton-basszus recitativo: Don Giovanni kérdezi Leporellót, hogy haladt a lakodalmas népség leitatásával. Leporello ekkor már biztos benne, hogy gazdája pszichopata, és amint lehetséges, meglép mellőle. Csak arról tud beszámolni, hogy egy darabig eredményesen hazudozott Masettónak, hogy ne fogjon gyanút, majd megérkezett Zerlina Elvirával, aki mindennek elmondta Don Giovannit. Leporello hagyta kiabálni, aztán megnyugtatólag kikísérte az útig, majd, rázárta a násznépre a főkaput és meglépett.

Bordal: Giovanni azt a feladatot adja szolgájának, hogy a lakodalmasoknak szervezzen koordinálatlan táncpartit, minél nagyobb legyen a tömeg és a hangzavar; az utcáról pedig hozzon még lányokat. S amíg a parasztok a táncmulatsággal vannak elfoglalva, ő majd félre-félrevisz egy-egy lányt, hogy reggelre legalább tíz tétellel bővüljön a lista.

változás

Szoprán-basszus recitativo: a bezárt kastélykertben Zerlina és Masetto vitatkoznak. Masetto azt hiszi, menyasszonya felszarvazta, a lány meg bizonygatja, hogy a szélhámos lovag és közte semmi sem történt.

Szoprán ária: Zerlina azt mondja Masettónak, hogy verje meg, tépje meg, ha ahhoz van kedve, ő tűrni fogja, csak aztán béküljenek meg és szeressék egymást. Sikerül helyreállítani a bizalmat kettejük közt.

Szoprán-basszus duett: Zerlina a távolból Don Giovanni hangját véli hallani, mire Masetto ismét gyanút fog. El akar bújni, hogy kihallgathassa, menyasszonya mit beszél a szélhámossal, s kiderüljön, mi is történt köztük. Zerlina viszont azon aggódik, mi lesz, ha Giovanni megtalálja a falmélyedésbe húzódott Masettót.

Rövid jelenet kórussal: Giovanni kiadja a személyzetének az utasítást, hogy tartsák jól a vendégeket, itassák őket alaposan, és bíztassák a táncolásra.

Hármas jelenet: Zerlina is el akar bújni, de Giovanni észreveszi. Ismét bepróbálkozik nála, de hirtelen észreveszi a falnál lapuló Masettót, aki előlép. A szélhámos bravúrosan kivágja magát, úgy tesz, mintha épp tessékelné az ifjú párt a lakodalmi táncmulatságba.

Hármas jelenettel: Donna Anna, Don Ottavio és Donna Elvira álarcban jöttek a kastélyhoz, hogy elégtételt vegyenek. Leporello észre veszi őket az erkélyről, és gazdája tanácsára behívja őket mulatni.

Táncos jelenet: Don Giovanni és Leporello kávéval, csokoládéval, mindenféle finomsággal kínálják a vendégeket – borral főleg a férfiakat itatják. Masetto féltékenyen figyeli, történik-e valami Zerlina és a lovag közt, Zerlina pedig aggódik, nehogy vőlegénye bajba kerüljön emiatt.

Anna, Elvira és Ottavio fölértek a bálterembe. Bevonják őket is a táncba. Leporello ismét minden furfanggal Masettót akarja lekötni, mert Giovanni megint arra készül, hogy félretáncoljon Zerlinával. Ez sikerül is neki, hamarosan a menyasszony segélykiáltása hallatszik egy ajtó mögül.

Botrány-jelenet: Rájuk törik az ajtót, de Don Giovanni megint zseniálisan oldja meg a felelősséghárítást: úgy tesz, mintha Leporello lenne a bűnös, akitől ő mentette meg Zerlinát. Kardot is ránt, de Ottavio pisztolyt fog rá. Anna, Elvira és Ottavio leveszik álarcukat és Giovanni fejére olvassák gazságát. A násznép is bekapcsolódik, mert ők is ismerik a lánydaráló céget, s mindenki együtt fenyegeti a menekülő Giovannit, aki még néhány pengeváltást is megereszt Don Ottavióval, mielőtt olajra lép.

Második felvonás

Bariton-basszus kettős: ismét az utcán vagyunk késő este, egy fogadó mellett. Leporello sokadszor kezd bele, hogy fölmond gazdájának, de az befogja a száját némi aranypénzzel. Leporello azt mondja, benne van még egy stikliben, de gazdája ne bántson több nőt. Ó, hát erről szó sem lehet, mert Giovanni minden nőt boldoggá akar tenni merő szeretetből, tehát nem lehet sem monogám, sem korrekt. A ma esti műsor Elvira komornája lesz. S mivel az egyszerűbb lányok bizalmatlanok a nemesi öltözékkel, ugyan már Leporello adja csak a köpenyét és kalapját kölcsön a játékhoz.

Hármas: Elvira lép ki az egyik erkélyre. Még mindig nem tudott napirendre térni a megcsúfolása fölött. Giovanni Leporello háta mögött állva kezdi a kenetes-bűnbánó-engesztelő szöveget. Elvira meginog, Leporello pedig nem is tudja, sírjon vagy elröhögje magát, ha a nő mégegyszer bedől ennek a szélhámosnak.

Az egész csak arra megy ki, hogy ha Elvira lejönne az utcára, Leporello Giovanni hangját utánozva ölelje át, és vigye el valahova! Giovanni elbújik. Elvira pedig lejön! Leporello élethűen utánozva gazdáját, töredelmesen visszakönyörgi magát. Megígéri, hogy örökre hű lesz Elvirához, aki még mindig halálosan szerelmes belé. Giovanni lármát csap, mintha valakit megtámadtak volna az utcán. Leporello és Elvira hamar odébbállnak.

Szerenád: Giovanni mandolinon kísérve magát énekel Elvira komornájának. A szokásos tevagyalegszebb, meghalokhanemjössz és társai szöveggel. A lány már nyitná a zsalugátert, de mielőtt előjönne, megzavarják a széptevőt.

Jelenet: Masetto közeledik felfegyverzett parasztokkal. Észreveszik Giovannit, akinek most jó szolgálatot tesz a sötétség, és Leporello ruhája. Masetto és társai a széltoló lovagot keresik, hogy megöljék. Leporello-Giovanni azt mondja, csatlakozni akar hozzájuk, mert neki is elege van becstelen gazdájából.

Bariton ária: Giovanni azt mondja Masettóéknak, hogy a fél csapat menjen erre, a másik fele arra, s Giovannit megtalálják egy hölggyel. Fel lehet könnyen ismerni nagy fehértollas kalapjáról. Masetto viszont maradjon most még itt, mindjárt ketten lépnek speciális akcióba.

Verés-jelenet: amikor a parasztok már megfelelő távolságban vannak, Giovanni kérdi Masettót, milyen fegyverei vannak a lovag legyilkolásához. Van egy muskéta is, meg egy pisztoly is. Ezeket ahogy Giovanni kézbeveszi mintha szemrevételezné, majd hirtelen ütni kezdi velük Masettót, akit addig ver, míg az össze nem esik. Giovanni elmenekül.

Szoprán-basszus recitativo: Zerlina találja meg a földön fekvő Masettót, akinek sokmindene fáj, de igazán komoly baja nem történt. Zerlina szerint ide vezetett a nagy féltékenykedés, ezért is akarta vőlegényét lebeszélni az állandó féltékenykedésről és résenlevésről.

Szoprán ária: Zerlina azzal bíztatja Masettót, hogy most hazamennek, és kikúrálja a maga gyógymódjával. A gyógyszert magánál hordja, s Masetto most kap belőle bőven.

Jelenet és hatos: Leporello ahogy Elvirával sétál, észreveszi, hogy valakik fáklyákkal közelednek. Azt mondja Elvirának, lapuljon észrevétlenül itt a falnál, amíg ő körülkémlel, hogy biztonságban vannak-e. A kormányzó házánál vannak. Leporello valójában egy ajtót keres az épületen, hogy meglóghasson, mert már nem tudja, mit kezdjen a nővel, aki Giovanninak nézi.

Donna Anna és Don Ottavio érnek haza fekete ruhában. Ottavio kéri menyasszonyát, ne szenvedjen már annyit apja halála miatt, mert rossz nézni is. Anna viszont annyira el van keseredve, hogy meg szeretne halni. (Anna az a fajta lány, aki annyira mélyen megéli gyermekkorából hozott érzéseit, hogy apja elvesztése feletti fájdalma felülírja Ottavio iránti szerelmének gyakorlását. Ottavio érzelmileg felnőtt ember, igazából nem érti, hogy lehet menyasszonya bizonyos értelemben ilyen infantilis, mégis végtelenül türelmes vele.)

Zerlina és Masetto épp belebotlanak Leporellóba. Azt hiszik, Giovanni az, lármázni kezdenek, mire Anna és Ottavio is követik őket. Meg akarják ölni a gazembert. Elvira kel az ál-Giovanni védelmére, mondván, hogy a leendő férje. Mivel Ottavio ennek ellenére is le akarja szúrni, Leporello kénytelen fölfedni magát. Mindenki értetlenül áll körülötte.

Basszus ária: Leporello mindenkitől elnézést kér, mindenkinek igazat ad. Masetto megveréséről semmit nem tud, hisz egy órája Elvirával keringett. Úgy tesz, mintha az ajtókeresgélést szemléltetné, amikor alkalma adódik elmenekülni.

Tenor ária: Don Ottavio azt javasolja, mindenki maradjon most a házban, ő intézkedni fog, mert most már kétségtelen, hogy Don Giovanni a kormányzó gyilkosa. Arra kéri a többieket, hogy míg meghozza a gazember halálhírét, vígasztalják Annát. Ebből az áriából érezzük meg biztosan, ha eddig nem tűnt volna fel, hogy Ottavio milyen szelíd, gyengéd, finomlelkű ember.

Szoprán ária: Elvira azon tipródik, hogy most, amikor eldőlt, hogy Giovannit meg fogják ölni, ő sajnálja és félti... Ha saját sérelmét nézi, akkor a bosszú jut eszébe neki is, de ha a lovagra váró halálra gondol, mindjárt megszánja. Elvira az a nőtípus, akin újra és újra végiggyalogolhat valaki, aki elegendő szimpátiát tudott benne kelteni.

változás

Temető-jelenet: Don Giovanni és Leporello egymástól függetlenül a temetőbe menekültek, a falon átmászva. Harangoznak: éjjel két óra van. Találkoznak, visszacserélik a ruháikat. A kormányzó síremléke előtt táboroznak le. Giovanni lelkiismeretlenül azt mesélgeti szolgájának, hogy elcsípett az úton egy lánykát, aki Leporellónak hitte, s engedett neki. Majd fölismerte, hogy mégsem Leporello az, s akkor kiabálni kezdett. Parasztok jöttek a segítségére, s Giovanni akkor ugrott át ezen a falon. Leporello döbbenten kérdi, hogy lehet ilyen lelketlen gazdája, hogy az ő szeretőjével kezdett ki, mi lett volna, ha a felesége lett volna az a lány? Giovanni szerint az mégjobb lett volna! Mindkettejük legnagyobb megrökönyödésére a kormányzó életnagyságú szobra megszólal és azt mondja a lovagnak, hogy el fog menni a jókedve ma hajnal előtt. Először föl sem merül bennük, hogy a szobor szólalt meg, azt hiszik, egy lélek volt a másvilágról, majd azt, hogy valaki a fal mögött szórakozik velük. Ekkor veszik észre, hogy a kormányzó szobránál vannak. Giovanni elolvastatja szolgájával a szobortalapzaton a feliratot: a gyilkost itt várja a bosszú. A lovag ezt teátrális ostobaságnak tartja, s bolondozhatnékja támad tőle: kényszeríti szolgáját, hogy az hívja meg a szobrot ma estére vacsorára. Leporello halálraváltan látja, hogy a szobor bólint neki. A pökhendi Giovanni tovább feszíti a húrt, odaveti a szobornak, hogy ha beszélni is tud, mondjon igent. A szobor igent mond a meghívásra. Leporello mégjobban félni kezd, Giovanni pedig csak azért akar a temetőből hazamenni, hogy előkészíthesse a vendégséget.

változás

Szoprán-tenor recitativo: Anna és Ottavio kettesben vannak otthon. Ottavio azzal vígasztalja menyasszonyát, hogy gyászáért majd kárpótlást nyújt a házasságuk öröme. Nem szeretné tovább halogatni az esküvőjüket, mert így is elég hosszúra nyúlt Anna letörtsége, ami miatt nem is akar hallani másról, csak apja haláláról és saját fájdalmairól.

Szoprán ária: Anna nem örül neki, hogy vőlegényét ennyire elszomorítja viselkedésével. Arra kéri, legyen vele elnézőbb, ne szenvedjen miatta ennyire, mert ezzel mégszomorúbbá teszi. Majd valamikor megvígasztalódik – a bizonytalan jövőben.

változás

Bariton-basszus kettős: Giovanni és Leporello a vacsorához készülődnek. Zenekar is játszik: először Martini Una cosa rara című operájából egy számot (itt valódi idézetet hallunk!) Don Giovanni eszik, Leporello csak felszolgál, s közben kopog a szeme az éhségtől. Az egyik asztal alatt titokban enni kezd, Giovanni pedig úgy tesz, mintha nem venné észre. Aztán a zenészek a Figaro F-dúr áriát kezdik játszani (igen, ez is egy pontos idézet!) Giovanni Leporellót szólítja, majd hogy beszéljen érthetőbben. Leporello azt feleli, hogy náthás. Aztán Giovanni azzal őrjíti, hogy fütyüljön, csakhogy a szolga nem tudjon nyugton enni.

Elvira jelenete: Donna Elvira jön utoljára Giovannihoz, hogy megkérje, változtasson az életmódján. A bűnöst szánó megcsalt nő merő szeretetből akarja figyelmeztetni kihasználóját, hátha az még megmenekülhet a haláltól. Giovanni viszont inkább enni akar tovább, s ha Elvirának tetszik, vacsorázzon vele. Egyébként meg éljen a bor, éljenek a nők, és a szabados élet! De a hölgy ebből csak azt szűri le, hogy a lovag menthetetlen. Ott is hagyja. Amikor kimegy az ajtón, felsikolt.

Vendég-jelenet: Leporello utánanéz, miért sikoltott Elvira, kimegy az ajtón, s ő is ordít egyet. Dermedve jön jelenteni gazdájának, hogy a temetőben álló kőszobor jött el hozzájuk. Már a kopogtatás is hallatszik. Giovanni azt hiszi, Leporello meghibbant, s küldi, nyisson ajtót. De az most végre először érdemben ellent mer mondani, s inkább elbújik egy asztal alá.

Giovanni fog egy gyertyatartót, és maga megy az ajtóhoz. Kinyitja, s valóban a szobor áll ott. A lovag visszahőköl. A szobor megszólal: eljött vacsorára. Giovanni új fogásokat hozatna Leporellóval, de a szobor odaszól: neki nem emberi étel kell, más miatt jött, fontosabb dolgok miatt. Ő is viszonthívja a lovagot magához vacsorára. Giovanni azt hiszi, bátor, ha erre igent mond. A szobor kezet akar vele fogni, hogy megpecsételjék a meghívást. Az elbizakodott lovag kezet nyújt, s életében talán először tényleg megijed, mert a szobor keze jéghideg és fájdalmasan szorítja az övét. A szobor kérése: bánja meg a bűneit és változtassa meg az életét. Giovanninak esze ágában sincs mindez, csak ki szeretné rántani kezét a jeges szorításból. A szobor még párszor nekiszegezi a kérést, de a lovag makacsul csak szabadulni akar tőle.

A terem elsőtétül, a szobor eltűnik, megnyílik a pokol, démonok jönnek föl belőle és elragadják Giovannit, aki tehetetlenül szenvedve velük süllyed el.

Zárójelenet: a pokol bezárult. Donna Anna, Don Ottavio, Donna Elvira, Masetto és Zerlina jönnek be, s kérdik Leporellótól, hol van a gazdája, mert jöttek leszámolni vele. Az elmeséli, hogy eljött érte egy szobor és elvitte a pokolba. Megtörtént a bosszú minden bántalmazottért.

Ottavio azt hiszi, mostmár elveheti Annát, de az még egy gyászévet kér tőle – Ottavio megértően beleegyezik. Elvira kolostorba vonul, Zerlina és Masetto hazamennek vacsorázni, Leporello pedig a kocsmába megy jobb gazdát találni. Közös véleményük: a gonosz ember halála olyan, mint amilyen élete volt. Függöny.

A Don Juan jelmezei