A szöveget Henri Murger „La vie de Bohème” című műve nyomán, Puccini útmutatásait követve írta a két librettista. Zenei világát sokan már-már operettkönnyedségűnek tartják, s ennek tulajdonítják az opera töretlen népszerűsűgét - én ikább azt mondanám, légies, mint egy pasztellkréta-kép. Szünetek nélkül másfél órás a játékidő, ami igen rövidnek számít a szokásos két-két és fél órás operákhoz képest, különösen négy felvonás esetén.

Játszódik Párizsban, 1830 körül. Az akkori kallódó fiatal művészek életéből ragad ki vidám, keserédes és tragikus pillanatokat, melyek egy költő és egy varrólány szerelmének egy éve köré csoportosulnak.

Rodolphe, költő - tenor Mimì, hímzőnő - szoprán Marcel, festő - bariton Schaunard, zenész - bariton Colline, filozófus - basszus Musette, énekesnő - szoprán Benoît, háztulajdonos - basszus Alcindor, városi tanácsos - basszus Parpignol, játékárus - tenor Fináncőrmester - basszus

Kórus: diákok, járókelők, utcai árusok, katonák, utcaseprők

• Első felvonás •

Szoba-jelenet: egy decemberi délutánon, sötétedés előtt, Rodolphe, a költő és Marcel, a festő párizsi albérletükben, egy műteremlakásban fáznak. Marcel (az olasz szöveg miatt Marcello)ujjai az ecsetre gémberednek, Rodolphe (az olasz szöveg miatt Rodolfo) az ablakon át nézi, hogy füstölögnek a kémények, majd elkezdi drámája lapjait a tűzre dobálni. Megérkezik Colline, a filozófushallgató, aki a zálogházban próbálkozott, de Karácsony lévén nem vesznek be semmit. Viccelődnek a kézirat égésén, próbálnak pozitívan hozzáállni.

Kifutófiú érkezik, rőzsét, szivart és bort hozott. Nyomában Schaunard, a zenész, ételes kosarakkal, aki pénzt dobál a földre, hogy a király a lábuk előtt hempereghessen. Elmeséli,  miként jutott a pénzhez s a vacsorához amit asztalra tesz: jelentkezett egy angol öregember hirdetésére, aki zongoristát keresett, hogy naphosszat játsszon nála, s a szomszéd idegesítő papagája ettől kimúljon. Schaunard végül kikezdett a szobalánnyal, petrezselymet kért tőle, amivel megmérgezte a papagájt. Fizetségéből bevásárolt, sülteket, süteményeket, sajtot, sonkát hozott.

Benoit-jelenete: bekopog a háziúr, és az elmaradt lakbért kérné. A diákok föltalálják magukat, bort töltenek neki, előzékenyen itatgatják, Marcel még pénzt is ad neki, mintha kifizetné a lakbérhátralékot, majd megemlítik, hogy csinos nőcskével látták egy kávéházban. Benoit erre mesélgetni kezd, hogy fiatalon ugyan félénk volt, de mostanában már bátran keresi a kalandokat, lehetőleg vézna, fukar feleségétől különböző nőkkel. A diákok fölháborodást színlelnek, megbotránkoznak a háziúr erkölcsein, és erre hivatkozva kitessékelik az ajtón.

Rövid négyes: Marcel, Colline és Schaunard elindulnak a Momus kávéházba. Rodolphe még marad kicsit, mert be kell fejeznie egy verset, amit egy újság részére ír. Hallja, hogy a lépcsőházban Colline elesik, mert le van fagyva a lépcső.

Tenor-szoprán duett: a szomszéd albérlő varrólány kopogtat be. Kialudt a gyertyája és nincs gyufája. Sápadt, és amint Rodolphe betessékeli, el is ájul egy fotelban. A költő élesztgeti, közel ülteti a tűzhöz, borral kínálja. Mimi csak a gyertyáját akarja meggyújtani a kandallónál, de kifelé menet nem találja a kulcsát. Akkor ejtette el, amikor elájult. Keresni kezdik a kulcsot, közben a huzat mindkettőjük gyertyáját elfújja. Amikor Rodolphe megtalálja a kulcsot, gyorsan zsebre vágja, hogy tovább élvezhesse a lány társaságát. Keresgélés közben egymáshoz ér a kezük.

Tenor ária: a költő megfogja a lány hideg kezét, s melegíteni kezdi. Elmondja neki, hogy költő, és verseket ír, eléldegél, elnyomorog, de most boldog, hogy Mimi itt van és úgy érzi, beleszeret. Kéri, az is meséljen magáról.

Szoprán ária: Mimi elmondja, hogy Luciának hívják, és varrásból, hímzésből él. Maga főzi az ebédjét, templomba se jár, de tavasszal örül a megérkező fényeknek, nézi a virágokat, ábrándozik, és sajnálja, hogy a hímzett rózsáinak nincs illata.

Két költői lélek találkozik, akikben a szegénység felfokozta a szépség iránti fogékonyságot.

Rövid jelenet: a másik három diák jelenik meg a lépcsőházban, és sürgetik a költőt, jöjjön már ő is. Rodolphe kikiabál, hogy még pár sor, és befejezi a versírást.

Szerelmi kettős: Rodolphe és Mimi annyira vágyik a szerelemre, hogy a rokon lélekkel való találkozás mindkettejüket lángra lobbantja. A varrólány a költővel akar menni a többiek után. Együtt mennek le a lépcsőházban - ahogy távolodnak, a takarásból halljuk a duett végét, és a záró fölső céket.

• Második felvonás •

Kórusjelenet: az utcán vagyunk, Párizs diáknegyedében, a Quartier Latinben, a Momus kávéház előtt. Az árusok portékáikat kínálgatják, a járókelők tolonganak és vásárolnak. Colline, Schaunard és Marcel is nézelődnek, apróságokat vásárolgatnak.

Kávéházi jelenet: Rodolphe a Momus kávéházban bemutatja barátainak Mimit. Parpignol játékokat árul, körültolongják a gyerekek. A diákok vacsorát rendelnek, Mimi krémet kér, s elmeséli, hogy Rodolphe az utcán egy rózsaszín fökötőt vett neki sárga csipkével, pont amilyenre vágyott - hiszen a szerelmes szív megérzi a párja gondolatait. Marcel viszont nagyon az ivásra van ma szakosodva, mert szerelmi bánata van. Nemsokára meg is pillantja elutasító szerelmét, Musette-et, aki mögött a csomagokat cipelő Alcindor botorkál. (Musette az olasz szöveg miatt Musetta)

Musette jelenete keringővel: a jólöltözött, könnyedvérű lány a kávéház teraszán ül le az öregemberrel. Az őt fürkésző Marcelt figyeli, s a többieket. Alcindort Lulunak szólítja közben, aki már ettől is kellemetlenül érzi magát, majd egyre kínosabban feszeng, amikor Musette még dalba is kezd: arról énekel, hogy bomlanak utána a férfiak, s ki melyik testrészét tartja szépnek. Marcelnek célozva pedig azzal zárja, hogy amíg csak él, utána fog epekedni. Musette csak szegénysége miatt hagyta el a festőt, de nem tudta elfelejteni. Alcindor majd' el süllyed szégyenében, mert mindenki őket nézi.

Musette hirtelen úgy tesz, mintha megfájdult volna a lába a cipője szorítása miatt. Hamar lekapja a cipőjét, Alcindor kezébe nyomja, s elszalajtja vele a legközelebbi suszterhez. Az öregember kínosan engedelmeskedik. Musette és Marcel átölelik egymást - végre megint együtt.

Jelenet kórussal: az utcán katonazenekar vonul, körésereglenek a járókelők, a gyerekek. A pincér számlát hoz, s az asztaltársaság döbbenten látja a végösszeget. Nincs náluk ennyi pénz. Musette oldja meg a helyzetet: megmondja a pincérnek, hogy a majd hamarosan visszaérkező Alcindor fogja kifizetni ezt a számlát is. A négy diák a két lánnyal elvegyül az utcán a karácsonyi forgatagban.

• Harmadik felvonás •

Jelenet kórussal: egy ködös, január végi hajnalon fagyoskodó utcaseprőket engednek be a fináncok a kapun a Barrière d'enfernél. (Ez egy régi, Párizs alatti katakomba bejáratának környéke, neve annyit tesz "a pokol sorompója") Tejeskofák érkeznek, megmutatják a fináncoknak az árut és tovább mennek a piac felé.

Mimi jelenete: a varrólány botorkál a kapuhoz, a fináncőrmestertől érdeklődik, hol a kocsma ahol egy festő dolgozik. Megmutatja neki, Mimi pedig egy asszonnyal kihívatja Marcelt a kocsmából. A festő és Musette egy jó hónapja ebben a kocsmában élnek, Marcel pénzért fest, Musette pedig énekelni tanítja a vendégeket. Mimi elpanaszolja neki, hogy Rodolphe egyre többet féltékenykedik, s a szakítást pedzegeti. Éjjelente bámulja az arcát, s ma hajnalban el is rohant otthonról. Marcel megígéri, hogy felkelti Rodolphe-ot, aki ide jött, s most egy asztalra borulva alszik. Feltűnik neki, Mimi hogy köhög.

Tenor-bariton duett: Mimi elrejtőzik egy fa mögött. Marcel és Rodolphe kijönnek a kocsma elé beszélgetni. Rodolphe először ködösít Marcelnak, azt akarja elhitetni vele, hogy Mimire okkal féltékeny, mert egy fiatal báró már udvarolna neki, s a lány úgy mosolyog vissza rá, mintha engedni akarna. Marcel szóvá teszi, nem érzi őszintének ezt a beszámolót. Erre a költő fájdalmasan kifakad: nem bírja nézni, hogy szerelme tüdőbeteg, s hideg padlásszobájukban, szegénységben, napról napra gyengül. Jobb lenne neki egy gazdag férfi mellett, hogy meghosszabbodjon élete, s kevésbé kínos legyen halála. Mimi most döbben rá, hogy halálos beteg. Köhög és ezzel elárulja magát. Észreveszik.

Rövid jelenet: Rodolphe a kocsmába hívja Mimit, hogy ne fázzon, de az nem bírja a gőzt. Musette hatalmasat nevet bent a kocsmában, Marcel féltékenyen indul utánanézni, min nevet csapodár kedvese.

Szoprán-tenor duett: Mimi azt javasolja szerelmének, költözzenek szét, visszamegy eredeti szobájába és tovább hímez. Holmiját szedje össze, küldje el neki, de a rózsaszín főkötőt megtarthatja emlékül. Mindketten fájdalmasan búcsúznak egymástól.

Szoprán-tenor-bariton négyes: Marcel és Musette veszekedve lépnek ki a kocsmából. A festő féltékeny, mert szerelme túl kedves más férfiakhoz is. Rodolphe és Mimi arról ábrándoznak, hogy fogja majd a tavasz enyhíteni a szakításuk fájdalmát.

Szoprán-tenor duett folytatása: a költő és a varrólány elhatározzák, hogy együtt töltik a telet, aztán tavasszal majd különválnak, amikor kevésbé lesz megrázó.

• Negyedik felvonás •

Tenor-bariton duett: a festő és a költő szegényes, hideg padlásszobájukban dolgoznak a következő decemberben. Mindketten egyedül vannak hónapok óta. Rodolphe elmeséli, hogy látta Musette-et egy hintóban, Marcel pedig Mimit látta gazdagon öltözve egy másik hintóban. Mindketten rájönnek, hogy hiába ámítják magukat, nem tudják a két lányt elfelejteni, és mindenről ők jutnak eszükbe.

Tenor-bariton-basszus négyes: megérkezik Schaunard és Colline. Sózott heringet hoztak ebéd gyanánt. Utána bolondoznak, táncolnak, s épp piszkavassal és szeneslapáttal párbajoznak, mikor Musette jelenik meg.

Jelenet: Musette után Mimi jön, nagyon gyenge már, Rodolphe támogatja be. Le is fektetik, mert alig áll a lábán. Musette halkan elsúgja a többieknek, hogy Mimi elhagyta a bárót, mert végét érzi, és Rodolphe-nál akar meghalni, azért jött ide.

Musette kiveszi fülbevalóit, s elküldi velük Marcelt, adja el őket, vegyen az árukból bort, gyógyszert, s hozzon orvost. Musette egy kis muffot fog hozni Miminek, akinek jéghidegek a kezei.

Basszus ária (Kabát-ária): Colline fölajánlja, hogy eladja kabátját, hogy az árával hozzájárulhasson a felmerülő költségekhez. Magával hívja Schaunard-t, hogy kettesben lehessenek a szerelmesek.

Szoprán-tenor duett: az első felvonásbeli szerelmi kettős témáját halljuk a zenekaron, majd Mimi fájdalmasan mondja el Rodolphe-nak, mennyire szereti. Fölidézik az első estét, amikor a lány átjött gyertyáért. Látta, hogy a fiú elrejti a megtalált kulcsot, de nem szólt, hogy észrevette. Előkerül a rózsaszín főkötő is.

Zárójelenet: visszaér Schaunard és Marcel. Musette meghozta a kis muffot, Mimi kezére teszi, hogy melegedjen, azt mondja, Rodolphe hozta. Mimi örül, hogy melegben lehetnek elkékült kezei és halkan azt rebegi, milyen jó lesz így elaludni. Orvosságot melegítenek, de Mimi már halott. Musette hangosan imádkozik Mimiért. Schaunard veszi észre, hogy Mimi meghalt, odasúgja Marcelnak. Megjön Colline, meghozta a pénzt amit a kabátjáért kapott. Kérdi a költőt, jobban van-e Mimi. Rodolphe azt válaszolja: alszik. A többiek megrendülten állnak, Marcel adja Rodolphe értésére, hogy szerelme meghalt. A költő sírva borul a lányra. Függöny.