A Figaro házasságának berlini sikerei idején ismét nagyobb figyelmet kapott Mozart a főúri köröktől. Ennek folyománya volt, hogy II. József császár új operát rendelt nála 1789 augusztusában. Mivel Mozart két éven belül a bemutató után meghalt, csak a bécsi és prágai sikereket érhette meg. Drezda, Berlin és Frankfurt után egy évtizeddel az opera Londont, Párizst és Milánót is meghódította.

Da Ponte ismét korerkölcsi karikatúrát készített - ezúttal a női hűség ingatagságáról. A történet egyesek szerint valós eseten alapul, mely akkoriban pletykatéma volt Bécsben –, ugyanakkor mintha tipikus molière-i helyzeteket és figurákat látnánk. A színpadi sikert ezért aztán beárnyékolta valamelyest, hogy az ingmagáravevő réteg erkölcstelennek bélyegezte a darabot, és ezzel rontott a renoméján.

A darab Nápolyban játszódik, s azt a fiatal "szerelmes" embertípust állítja gúny tárgyaként középpontba, amely manapság is ugyanúgy létezik a tizen-huszonévesek – s rossz esetben az idősebbek közt is: aki halálosan komolyan veszi a mindenkori kapcsolatát, melynek sem egyedisége, sem valódi tartalma. A férfiak csak addig gálánsak, míg megszerzik a nőket, a nők pedig ostobán azt képzelik, hogy valódi szerelemről s örök hűségről van szó, amiért életüket is feláldoznák - mégsem tudnak ellenállni a hamis csábításnak, mely önérzetüket legyezgeti. Nézzünk körül: nap mint nap találkozunk ezzel a jelenséggel.

Nyitány: vidám, "jól fogunk szórakozni, és izgalmas részek is lesznek"- hangulatú zene, az "ötig-számolós-motívum" visszatéréseivel, melyek a címet, mint poént jelzik.

Első felvonás

Férfi hármas: a kávéházban egy beszélgetés közepébe csöppentünk, amikor is Don Alfonso már kijelentette, hogy a két fiatalember menyasszonyai biztosan hűtlenek lesznek hozzájuk. Ferrando és Guglielmo tiltakozásképpen párbajra akarják kihívni az öreg filozófust, vagy bizonyítékot követelnek tőle. Az jól szórakozik a fiúk naivitásán, tetszik neki együgyűségük. Meg is kérdi, a fiúknak milyen bizonyítékaik vannak menyasszonykáik hűségére, s hamar kiderül, ezek csak ígéretek, amiken Alfonso gúnyolódni kezd. Fogadni akar száz zecchinóban, hogy bizonyítékot szolgáltat nekik. Kikötése, hogy a fiúk adják tiszti becsületszavukat, hogy követik az utasításait, s nem árulják el magukat, hogy a lányok tesztnek vannak alávetve.

változás

Női duett: kert a tengerparton. A két lánytestvér idillikus hangulatban vőlegényeik képeit nézegetik. Gyönyörködnek bennük, a katonás jellemet és a szerelmest egyaránt látják bennük, s minden vágyuk, hogy mihamarabb hozzájuk mehessenek feleségül. Egymás tenyerében is a közelgő esküvő jelét látják.

Hármas: megérkezik Don Alfonso. A lányok csodálkoznak is, hogy a fiúk nem jöttek vele. Alfonso szomorúságot mímel, és részvéttel előadja kitalált meséjét, miszerint a fiúk behívót kaptak és a király parancsára azonnal harctérre kell menniük. Alig mernek a lányok szeme elé kerülni, de eljöttek elbúcsúzni.

Ötös: előlép a két katona és búcsúzkodni kezdenek. A lányok azt akarják, vőlegényeik inkább itt helyben szúrják le őket karddal, de el ne menjenek. A fiúk elégedetten bökik oldalba az öreget, de az kajánul odasúgja, hogy az nevet, aki majd a végén nevet. Örül, hogy a fiúk milyen élethűen játsszák szerepeiket és a lányok elhiszik, hogy tényleg a harctérre távoznak ma. Dobpergés hallatszik, Alfonso mutatja a kikötőben a hajót, amellyel a fiúk távozni fognak. A lányok majd' elájulnak.

Ötös kórusjelenettel: katonák vonulnak civilektől övezve, s a háború romantikus oldalairól énekelnek. A fiúk el kell menjenek a hajóval, a lányok pedig megígértetik velük, hogy mindennap két levelet is írnak amíg odalesznek. A könnyes búcsún Alfonso úgy nevet magában, hogy szinte megpukkad. A két katona fölmegy a hajóra, ami aztán el is indul.

Hármas: a lányok a távolodó hajót fürkészik, majd szem elől tévesztik. Don Alfonso adja alájuk a lovat, mintha ő is azt kívánná, hogy a fiúk szerencsés csillagzat alatt harcoljanak és épségben hamar visszatérjenek.

Alfonso áriája: az öreg filozófus elégedetten dörzsölgeti a kezét, minden terve szerint halad. Most utol kell érje a fiúkat a tréfa folytatásához. Egészen biztos benne, hogy nagy butaság volt részükről száz zecchinóban fogadni, hiszen a női hűségben bízni olyan, mint tengert szántani, hálóba fogni szelet vagy sivatagba palántázni.

változás

Női hármas jelenet: szoba a lányok otthonában, három ajtóval. Despina, a szobalány csokoládét készít, s azon méltatlankodva, hogy neki csak az illata jut – bele is kóstol. Fölébredtek a lányok, jönnek reggelizni, s teátrálisan szenvednek Despina megrökönyödésére. Tőrt és mérget kérnek tőle, becsukják az ablaksötétítőket, hogy ne jöjjön be fény. A szobalány tudakolja a látványos agonizálásuk okát. Elmondják neki, hogy vőlegényeik elhajóztak és a harcmezőn ha elesnek, ők is utánuk halnak. Despina elég gyakorlatiasan és minden szentimentalizmustól mentesen úgy véli, ha a nő elveszít egy férfit, megmarad neki az összes többi. Amijük ezeknek van, az másnak is van. Ne keseregjenek, hanem találják ki inkább, mivel fogják tölteni az időt, amíg vőlegényeik távol vannak - pontosabban milyen mulatsággal.

Szoprán ária: Despina kifejti véleményét a katonaemberek hűségéről. Szerinte csak a saját örömüket szeretik a nőkben, s minden kreált vonzerejüket, megkoreografált játszmáikat csak a nő megszerzéséig vetik be. Nem vehetők komolyan, tehát azt kell csinálni, amit ők: más férfiakat bolondítani amíg odavannak.

változás

Duett: Don Alfonso azon morfondíroz magában, hogy a szobalány elronthatja a játékot, ha fölismeri az álruhába öltözött fiúkat, tehát jobb beavatni, s kis pénzzel befogatni a száját. Be is kopog hozzá. Despina először nem akar szóba állni az öreggel, mert azt hiszi, csak ajánlatot akar neki tenni, de aztán a megcsillanó arany meglágyítja a szivét. Elmondja neki, hogy az lesz a feladata most, hogy a két lánnyal összeterelje a hamarosan érkező két idegen fiatalembert. Ha megcsinálja, kap még húsz escudót. Despina pénzért bármire hajlandó, s amint megtudja Alfonsótól, hogy a két vendég úrfi gazdag, már biztos is benne, hogy a lányoknak ennyi elég is lesz a hajlandósághoz.

Hatos: Don Alfonso bejelenti a vendékeket. Ferrando és Guglielmo kissé egzotikus szerelésben jelenik meg. (Rendezéstől függően európai ruhában vagy keletiesebben, parókával, műszakállal vagy csak ragasztott bajuszokkal. Mindenesetre murisan néznek ki, a közönség ezen a ponton sokszor hangosan felderül.) Despina röhejesnek tartja őket, emiatt aztán föl sem ismeri a vőlegényeket.

Megjelenik a két menyasszony is. Először azt hiszik, a szobalány valami erkölcsteleségre készül a házban két idegennel, de az bemutatja őket, mint albán hódolókat. A lányok először fölháborodnak, hogy merészel ide bárki férfiakat hozni, mikor épp vőlegényeik után bánkódnak gyászos hangulatban, de aztán amikor Alfonso azt mondja, hogy a két fickó jó barátai, mindjárt máshogy kezd állni a fiúk szénája. Azok epekedve közeledni kezdenek, mindketten a másikuk menyasszonyához. A lányok elutasítják a pimaszokat, de a hízelgést és szépségük csodálatát szívesen hallgatják.

Fiordiligi áriája: azzal utasítja vissza a hódolókat, hogy ő és nővére állhatatosak, mint tengerben a szikla, s esélytelen minden hódítási kísérlet. Ebben az áriában hatalmas ugrások és mély fekvések vannak - szemléltetendő a lány hullámzó hangulatait, végletekbe-csapódásait, hevességét, szentimentalizmusát. A karakterábrázolásnak eme zenei eszköze végigkíséri Fiordiligi alakját.

Jelenet: a két lány el akar szaladni, de a fiúk visszatartják őket, mégpedig mindegyik a másikét. Don Alfonso arra kéri a lányokat, ugyan, legyenek már illedelmesek előkelő barátaihoz, beszélgessenek velük. Guglielmo megpendíti, hogy ha teljesen elutasítóak maradnak a lányok, ők bele is halnak a szerelembe.

Bariton ária: Guglielmo szerelmes pillantásaik viszonzására bíztatja a lányokat, s arra, hogy nézzék csak meg alaposabban őket, milyen kellemes a külsejük. A lányok kisietnek a szobából.

Férfi hármas: a fiúk nevetnek Alfonsón, nagyon nyeregben érzik magukat. Az öreg szerint viszont ebből a nevetgélésből sírás lesz hamarosan. Kiküldi őket a kertbe, hogy ott várjanak a következő utasításokra. Ma a vacsora is elmarad.

Tenor ária: Ferrando epekedve mereng azon, hogy a legjobb táplálék szerelmese sóhaja.

Duett: Alfonso Despinától érdeklődik, mi a helyzet. A lányok a kertben búslakodnak, de a szobalány ezt szánalmasnak és fölöslegesnek tartja, mert tudja, hogy a szerelem csak addig tart, amíg élvezetet ad, s amint szenvedéssé válik, el is múlik ha új szerető akad. Alfonso örül, hogy ilyen lényeglátó a segítőtársa. Despina mégegyszer megkérdi, elég gazdag-e a két Mösziő Bajusz, s miután Alfonso biztosította erről, tudja, hogy ha kissé megtolja az urak szekerét, a két lány beadja a derekát.

változás

Női duett: a két testvér a kertben üldögél estefelé. Még mindig önsajnálatban tapicskolnak, vőlegényeik elutazása előtt nem ismerték a szenvedést.

Hatos jelenet: megjelenik a két udvarló, akik arzénos üvegeket hoztak magukkal. Reménytelen szerelem ellen be is veszik, s látványosan haldokolni kezdenek a kerti padokon. Don Alfonso arra bíztatja a lányokat, legalább tegyenek úgy, mintha szánakoznának. Azok Despináért kiáltanak, aki a "tragédiát" látva elrángatja Alfonsót orvosért és ellenméregért.

A lányok közelebb merészkednek a fetrengő fickókhoz, megérintik hideg homlokukat, pulzusukat keresik. A fiúk tudják, hogy a sajnálat szerelemmé fog változni. - Ez bizony gyakori jelenség nőknél, s érdemteleneknek is kijár.

Gyógyító-jelenet: Don Alfonso és az orvosnak beöltöztetett és maszkírozott Despina visszatérnek. A "doktor" érdeklődik, pontosan mi történt. A lányok elmondják, hogy a két fiatalember egy-egy korty arzént ivott. A gyógymód a következő lesz: Despinánál van egy mágnesvas, úgynevezett Messmer-kő, mely Németországból származik, s már Franciaországban is ismert. Ezt húzza végig a fiúk fölött, s ezzel "gyógyítja" őket meg. Azok tekeregve fetrengenek, s a lányok segítenek őket lefogni. A két fiú, a szobalány és az öreg filozófus remekül szórakozik.

Záróegyüttes: a fiúk "magukhoz térnek", s feltűnően kedvesek a lányokhoz, kezet csókolnak, csókot kérnek. Ez elvileg csak a méreg és a kezelés utóhatása, mindenesetre a lányokból még mindig ellenkezést vált ki. A fiúk elbizonytalanodnak: menyasszonyaik elutasító megnyilvánulásai már csak a csökönyösség jelei, nem valódi hűségé. Don Alfonso és Despina tudja, hogy ez a fajta elutasítás már a megadás jele, amikor a lánykák már csak önmagukkal küzdenek, s hogy hamarosan viszonozni fogják a vendégek szerelmét. Mindannyian láthattunk már hasonlót, amikor egy sületlen lány kitartó ellenkezése csak ideiglenes önámítás, s a tapasztaltabbak megmosolyogják.

Második felvonás

Női hármas: Despina arra bíztatja a lányokat, hogy kokettáljanak a két hódolóval. Jobb szórakozni, játszadozni a férfiakkal, mint beléjük bonyolódni és megvárni, míg azok hagyják el a nőket. A lányok először vonakodnak arra hivatkozva, hogy nem akarnak vőlegényeiknek fájdalmat okozni, sem mások szájára kerülni. A szobalány megnyugtatja őket, hogy majd ő elterjeszti, hogy a két fickó az ő szeretője.

Szoprán ária: Despina okosítja úrnőit. Minden tizenöt éves hölgynek tudnia kell, hogyan kell egy férfit hülyíteni a színlelt vágyakozással, viccelődéssel, nevetgéléssel, elutasítással, hazudozással, hitegetéssel. A nő ezektől a módszerektől kerekedik a férfi fölé, ő ezeknek alapos ismerője, s szívesen megosztja a lányokkal ebbéli tudományát.

Duett: az állhatatosabb és komolyabb Fiordiligit a pajkosabb és könnyedebb Dorabella ráveszi, hogy menjenek bele a játékba, hiszen semmi rossz nincs ebben. Vőlegényeik ha visszatérnek, semmit nem fognak megtudni. Jellemző, hogy a látszattal törődnek csak, a maguk tartásával nem. Dehát hogy is számíthatna a méltóságuk, mikor valójában nem is létezik, vőlegényeik iránti érzelmeik is csak feldagasztott, illékony buborékok. Dorabella már ki is nézte magának Guglielmót, Fiordiliginek pedig mindegy, hogy neki Ferrando marad. Elhatározzák, hogy gúnyt űznek belőlük, viszonzást fognak színlelni.

Rövid jelenet: Don Alfonso invitálja a lányokat a kertbe, ahol remek mulatság van.

Kórusjelenet tenor-bariton kettőssel: a kertben virágokkal díszített hajó, ezen áll a két udvarló. A szolgák köréjük gyűltek, bátorítólag drukkolnak nekik.

Hatos: a fiúk úgy tesznek, mintha megilletődötten várnák a lányok reakcióját. Don Alfonso és Despina pedig rövidre zárják a hezitálást: kézenfogják a lányokat, a térdelő fiúk elé vezetik őket, Alfonso a fiúk helyett beszél: lovagiasságot ígér, Despina pedig a lányok nevében beszélve fátylat borít az eddigi fölháborodott visszautasításra. Az öreg és a szobalány magukra hagyják a párokat a biztos fejlemények reményében.

Négyes: Dorabella bele mer karolni Guglielmóba, Fiordiligi viszont még nem mer Ferrandóba, de elindulnak sétálni, a kertben gyönyörködni. Kétfelé mennek a párok.

Mezzó-bariton duett: Guglielmo ostromolni kezdi Dorabellát. Az első tiszteletkörök után egy szívmedált akaszt le a nyakából, és szerelme jeléül neki akarja ajándékozni. Dorabella némi habozás után elfogadja. Guglielmo miközben Dorabella nyakába akasztja a szivet, leveszi onnét a Ferrando képét rejtő medált, és zsebre vágja. Enyelegnek, szívük egymásé, dobbanását figyelik. Guglielmo sajnálja szegény Ferrandót.

Rövid szoprán-tenor duett: Ferrando Fiordiligit ostromolja, de az menekül előle, mert nem akarja elveszteni lelki békéjét.

Tenor ária: Ferrando látja, hogy Fiordiligi egyre nehezebben tud ellenállni, sóhajaiban a reménye csillan, de úgy tesz, mintha nem remélne, s megint a halált emlegeti, amibe emészteni készül magát, ha a lány nem lesz övé. Magára is hagyja a lányt, hogy a maga levében puhuljon egy darabig.

Szoprán ária: Fiordiligi belátja, hogy ostobaság volt a kárörvendő játszadozás szándékával közeledni engedni a fiatalembert, mert rajta is eluralkodott a vágy az idegen iránt, s ezen vágyai kevésbé szűziesek, mint amelyek vőlegényére irányulnak. Szégyelli magát, el akarja felejteni, hogy hűtlen érzései támadtak, ki akar tartani vőlegénye mellett.

Tenor-bariton duett: a két fiú találkozik a kertben, és előre isznak a medve bőrére, hogy meg fogják nyerni a fogadást. Ferrando beszámol Guglielmónak, Fiordiligi miként utasította vissza. Guglielmo viszont nem szolgálhat jó hírrel Ferrandónak, s ezt lassan próbálja beadagolni neki, hogy ne okozzon túl nagy fájdalmat, de a végén még a medál is előkerül, amiben Ferrando képe van, és amit Dorabella hordott a mai estéig. Ferrando dühöng, vakon bízott menyasszonyában, villámcsapásként érte a hír.

Bariton-ária: Guglielmo a női nemhez szól kollektíve, megállítva a cselekményt, kiszól a darabból. Szereti őket, ennek folyamatosan jeleit adja, de föl van háborodva a nők szórakozhatnékján, amivel annyi férfit csapnak be. Együtt érez a sok megcsalt férfival. Persze bagoly mondja verébnek, de tudjuk, hogy a komoly szándékok nélküli csapodárok tudják legjobban kritizálni a másik nemet ugyanezekért az erénytelenségekért.

Tenor-ária: Ferrando egyedül marcangolódik, ráadásul el kell majd viselje, amikor Alfonso jogosan kineveti. Arra gondol, el kell felejtenie hűtlen menyasszonyát, de a szíve mélyén mégis valami visszatartja ettől: szereti Dorabellát.

Férfi hármas: Don Alfonso jön kárörvendően. Ferrando pokolian érzi magát, Guglielmo viszont már kéri is az öregtől az ötven zecchinót. Alfonso még nem adja neki, előbb tovább akarja pörgetni a játékot. A következő napon még teljes győzelmet akar.

változás

Női hármas: ismét a lányok szalonjában vagyunk. Despina megdicséri Dorabellát a tegnapi flörtöléséért, s az sem szégyenkezik miatta. Fiordiligi viszont szörnyűnek tartja, hogy két férfiba szerelmes, vőlegényébe és a kedves albán fiatalemberbe is. Despina és Dorabella meg akarják győzni, hogy ha vőlegényeik esetleg elesnének a csatában – aminek van reális valószínűsége –, férfi nélkül maradnak ha nem mennek hozzá a két idegenhez. Ha pedig azok visszatérnének, addigra ők férjeikkal már messze járnak.

Mezzó-ária: Dorabella a szerelem természetét ecseteli: ravasz kígyó módjára harap az emberbe, s jobb engedni neki, különben szenvedést okoz.

Jelenet: Dorabella és Despina kimennek, Fiordiligi egyedül marad. Sajnálja, hogy elárulta, hogy két férfit szeret, s úgy dönt, többet nem akar találkozni új csábítójával, mert Guglielmóhoz hű akar maradni. Az ajtó mögött a három férfi lapul. Fiordiligi Despinát hívatja, és vőlegényeik egyenruháit kéreti. Az a terve, hogy nővérével együtt induljanak el a harcmezőre vőlegényeik után, mert ez az egyetlen megoldás. Despina azt gondolja, Fiordiligi megháborodott.

Szoprán-tenor duett: Fiordiligi felveszi vőlegénye egyenruháját, a vele való találkozást tervezgeti, mikor Ferrando benyit és a lábai elé omlik. Azt mondja, az itt lévő karddal kell leszúrja, mert bele kell halnia a szerelembe. Fiordiligi állhatatossága meginog, majd Ferrando minél gyöngédebben szól hozzá, annál jobban puhul, végül megadja magát. A gondtalan szerelem kényelme győzött a tépelődés kínjai felett. Don Alfonso visszatuszkolja a közbelépni készülő Guglielmót.

Jelenet ariettával: Guglielmo Alfonsónak dühöng. A két fiú mostmár egálban van. A fogadást is elvesztették, és föl is szarvazódtak. Alfonso viszont azt javasolja, vegyék csak feleségül a lányokat, így állhatnak rajtuk legjobban bosszút, s mivel valójában szeretik őket, hát szeressék őket olyanoknak, amilyenek, mert minden nő ilyen. Még egy kis dalt is megtanít nekik: "Così fan tutte" - azaz mind így csinálja.

Rövid jelenet: Despina jön be a fejleményekkel: a lányok férjhez szándékoznak menni a fiatalemberekhez, s elküldték közjegyzőért aki megírja a házasságleveleket.

változás

Készülődés-jelenet kórussal: kivilágított teremben vagyunk, Despina utasításokat ad a személyzetnek, miként díszítsenek, terítsenek a dupla lakodalomra. A szolgák kandellábereket gyújtanak, a zenészek hangolnak. Alfonso hatalmas mulatságra készül. Bevonul a két mátkapár. A fiúk szerepüket játsszák, a lányok boldogok, hogy férjhez mennek.

Esküvő-jelenet: Despina öltözött jegyzőnek, ismét műorrtól szemüvegig minden miskulanciával együtt felismerhetetlenül megérkezik. Elváltoztatott hangon olvasni kezdi a házasságleveleket. A részletekre nem is kíváncsiak, a lányok aláírják a papírokat. Ám ekkor dobszó hallatszik kintről, az első felvonás elejéről ismerős katonakórus, vagyis megérkeztek a vőlegények a csatából!

A szolgák kiviszik a terített asztalt, a zenészek eliszkolnak, a lányok el akarják bújtatni a fickókat. Don Alfonso mindenkit a helyére terel, a két fiú kioson, hogy átöltözhessen. A lányok kétségbeesetten kapkodnak, Alfonso elteszi a papírokat.

Zárójelenet: megérkezik a két vőlegény azokban a ruhákban, amelyekben fölszálltak a hajóra. Örömmel üdvözlik menyasszonyaikat, akik viszont furcsán merevek maradnak. A vőlegények „nem értik” mi lehet a gond. Guglielmo egy ajtó mögött megpillantja az áljegyzőt, és előhúzza, mit keres itt ez az ember. Despina leleplezi magát, s azt mondja, álarcosbálból érkezett, s most vetette volna le a jelmezét. A lányok döbbenten figyelik, mi alakulhat még ki.

Alfonso elejti a házasságleveleket, amiket a fiúk fölvesznek, elolvasnak és úgy tesznek, mintha szörnyű meglepetésként érné őket. A lányok bánják hűtlenségüket, de a kísértő szobalányt és az öreget is okolják a történtekért. Azt hiszik, a két albán vőlegény még abban a szobában van, ahová bemenekültek pár perce.

Ferrando és Guglielmo bemennek abba a szobába, majd kijönnek az albán jelmezekben. Guglielmo visszaadja Dorabellának a medálját, Despinának pedig megköszönik a doktori szolgálatait. Alfonso elmondja, hogy a fiúk okulására rendezte az egész beöltözősdi-csábítósdit. A lányok szerelmükkel és hűségükkel akarják vőlegényeiket kiengesztelni.

A záróegyüttes összefoglalja a tanulságot: az boldog ember, aki mindent a jó oldaláról tud nézni, s mindenen nevetni tud, mert így talál nyugalmat, bármi történjék is körülötte. Függöny.