Pillangókisasszony

opera 3 felvonásban

Eredeti cím: Madama Butterfly

Keletkezés éve: 1903

Ősbemutató időpontja: 1904-02-17

Ősbemutató helye: La Scala, Milano

A műhöz tartozó szerzők:

A szövegkönyv alapja John Luther Long 1898-ban megjelent elbeszélése, melyből David Belasco írt drámát. Ezt a darabot látta Puccini Londonban, rögtön megtetszett neki a téma, és Ricordival meg is szereztette a megzenésítés jogát. Az opera lassan készült, Puccini a többéves munka alatt autóbalesetet szenvedett, majd cukorbeteg is lett.

Hogy hiteles japán zenét írhasson, Puccini lehetőségei szerint alaposan utánajárt a japán hangzásvilágnak: felkereste a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét, aki népdalokkal ismertette meg; valamint Milánóban egy ott fellépő japán színésznő énekét is tanulmányozta.

A látszólag sikertelen bemutató után a zeneszerző átdolgozta és lerövidítette a túlságosan hosszú művet. (Ennek az eredeti, hosszabb verziónak egyes részeit Frédéric Mitterrand 1995-ös, 129 perces filmjében hallhatjuk.) A prömieren a Sonzogno kiadó pusztán a Ricordinak akart keresztbe tenni, ezért fizetett kifütyülőket alkalmazott. Ezután a buenos airesi és londoni bemutató már meghozta a sikert. 1906. május 12-én a budapesti bemutatón a zeneszerző maga is jelen volt.

Puccini legszemélyesebb műve a világ operaházainak egyik legjátszottabb darabja.

Szereplők

  • Cso-cso-szán (Madame Butterfly) - szoprán
  • Szuzuki, a szolgája - mezzoszoprán
  • B. F. Pinkerton hadnagy - tenor
  • Sharpless, amerikai konzul - bariton
  • Goro, kerítő - tenor
  • Yamadori, herceg - tenor
  • Bonzo, Cso-cso-szán nagybátyja - basszus
  • Kate Pinkerton - (mezzo)szoprán
  • Császári biztos - bariton
  • Császári tiszt - bariton
  • Cso-cso-szán anyja - szoprán

Kórus: Cso-cso-szán családja, rokonai, ismerősei, szolgák

Tartalom

Első felvonás

Nyitójelenet: rövid, fúgaszerű, izgatott zenekari bevezetővel indul. Nagasakiban vagyunk a XX. század első éveiben. Egy dombtetőn álló, tologatható falú, kertes, teraszos japán házban vagyunk. Goro, a "házasságközvetítő" bemutatja a házat Benjamin Franklin Pinkerton hadnagynak, aki az amerikai haditengerészetnél szolgál, és továbbindulása előtt házat és lányt fog néhány hétre bérbevenni Gorotól. Goro - gyakorlatilag strici - bemutatja Pinkertonnak a menyasszony komornáját, a szobalányt és a szakácsnőt. A komorna, Suzuki mindjárt pár kedves szót intéz a hadnagyhoz, aki nem tud ezzel mit kezdeni, ezért Goro elhessegeti a "fecsegőt". A házasságközvetítő nézelődik, jön-e már a násznép. Elmondja, hogy sok rokona van a menyasszonynak, még egy szent pap nagybátyja is. Pinkerton maximálisan elégedett Goro munkájával.

Tenor-bariton duett: Sharpless, az amerikai konzul érkezik, először a takarásból halljuk a hangját. Már azt hitte, sosem ér föl a dombra a rögös úton. Le is roskad egy karszékbe, nézi a kilátást a tengerre, a kikötőre. Pinkerton itallal kínálja és elmeséli, hogy mire készül. A tengerészélet kellemes megszakítása lesz ez a műházasság egy japán szépséggel. Amikor koccintanak, az amerikai himnusz kezdősorát halljuk remekül beágyazva a zenei szövetbe - majd még több alkalommal is a mű további részeiben.

Pinkertonnak kikötőnként van mindig újabb kalandja, ez a mostani sem komoly. Sharpless figyelmezteti, ne csapja be a szegény lányt, aki tegnap a nagykövetségen járt az irodájában és olyan komolyan vette, hogy ma férjhez megy egy amerikaihoz. Szerinte sírás és bánat lesz ennek a kiruccanásnak a vége, nem kéne Pinkertonnak visszaélnie a furcsa japán törvényekkel - ugyanis ha egy férfi elhagyja a feleségét, az asszony újra férjhezmehet.

Isznak még egy whiskeyt, a konzul a hadnagy családjára iszik, az pedig arra az amerikai lányra, aki egyszer talán majd a felesége lesz.

Találkozás-jelenet: Goro szól be sietősen, hogy már jön a násznép. Távolról hallatszik, ahogy a menyasszony barátnői énekelnek. A szerelmi témát halljuk a vonósokon, és a hárfán. Légies, párásan remegő faktúrák fölött úszik a finom szoprán szólam. Cso-cso-szán is, és a barátnői is azt hiszik, életreszóló házasság köttetik ma, s teljes alázattal vonulnak az amerikai tiszt elé. Földig hajolnak előtte.

Sharpless kérdésére Cso-cso-szán elmeséli, hogy családja gazdag volt még gyerekkorában, de elszegényedtek, ezért állt be apja halála után gésának, hogy pénzt keressen. Mindössze tizenöt éves. A konzul szerint ebben a korban még cukor kell egy lánynak, nem esküvő - s ebben bizony igaza van.

Goro bemutatja a többi rokont, s megérkezik a jegyző, a császári biztos és a császári tiszt is. A rokonok arról sugdolóznak, Pinkerton milyen jóképű, másnak meg épp nem tetszik, egyesek pedig úgy érzik, el fogja hagyni japán feleségét. A barátnők közül többnek is kínálták már Pinkertont, de azok visszautasították, mert szebbet és jobbat akartak.

A menyasszony és a vőlegény a többiektől külön vonulnak. Butterfly megalázkodóan említi, hogy hozott magával pár kedves holmit. Tükör, legyező, pipa, kendő, öv, csatt... amikor a festékes tégelyhez érnek, Pinkerton nem érti mire kell festék egy ilyen szép lánynak, mire Butterfly fájó szívvel eldobja a tégelyt. Pinkerton felfedez egy tőrt is, ez a lány számára ereklye, de nem akarja, hogy mások is lássák, ezért bemegy a házba. Goro odasúgja a hadnagynak, hogy a menyasszony apja ezzel a tőrrel végezte magán a harakirit(!)

Cso-cso-szán visszajön a házból, s elmondja vőlegényének: tegnap a misszióban járt, kikeresztelkedett, mert Pinkerton Istenét akarja követni. Teljesen alárendeli magát, még lelki életét is az új életformájának és férjének, mert azt hiszi, házassága végleges.

Esküvő: Megkezdődik a szertartás: a császári biztos felolvassa a házassági szerződést, amit a felek aláírnak. A hivatalos személyek távoztával Pinkerton italt hozat a rokonoknak.

Átok-jelenet: a takarásban megszólal Butterfly nagybátyja, majd belép a házba. Számon kéri a lányt, mit keresett a misszióban. A rokonok is kérdőre vonják. Cso-cso-szán nem felel. A nagybácsi megátkozza unokahúgát, mert az elhagyta ősei hitét. Pinkerton el akarja kergetni az ünneprontókat, de a rokonság magától is távozik, amikor biztosak lesznek benne, hogy valóban ez történt. Ők is megátkozzák Cso-cso-szánt.

Vígasztalás-jelenet: Pinkerton fölvidítja újdonsült feleségét, az pedig kezet csókol neki, mert úgy hallotta, ez a hódolat és megbecsülés jele a művelt embereknél. A papírfal mögül hallatszik, amint Suzuki elmondja esti imáját. Az ifjú pár örül a leszálló estének, s hogy kettesben maradhatnak végre. A hadnagy ugyan számolt vele, hogy valamelyest beleszeret a japán lányba, de pontosan tudja, hogy hamarosan hajóra kell szállnia. Cso-cso-szán pedig a végleges közös életre készül, tehát rendkívül egyenlőtlenek az érzelmeik. - Ugyanakkor mindketten arra rendezkednek be, hogy a másik körülbelül ugyanazt érzi irántuk.

Szerelmi kettős: Cso-cso-szán leveti a fehér ruháját és felveszi a hálóruhát. Ismét eszébe jut nagybátyja átka. Kimennek a holdfénybe sétálni. Pinkerton hallani szeretné a "szeretlek" szót a lánytól, de az fél kimondani, ugyanakkor csak reméli, hogy Pinkerton egyszer megszereti őt. A hadnagy gyönyörködik a lányban és megemlíti, mennyire illik rá a Pillangókisasszony név, mert olyan, mint egy pillangó. Cso-cso-szán erre azt feleli: úgy hallotta, az óceánon túl a pillangókat gyűjtik, és sorban táblákra tűzik... a zene ezen a ponton vészjóslóvá válik, mert valójában erről van szó, a kis gésa csak egy lesz a hadnagy skalpgyűjteményében. Pinkerton azt mondja, a gombostű csak arra kell, hogy a lepkék ne tudjanak elrepülni, s ő most keblére tűzi a Pillangót. Cso-cso-szán ezt jóhiszeműen elhiszi, tovább gyönyörködnek az estében, majd a hadnagy karjaiban viszi be a házba feleségét.

Második felvonás

Jelenet: Suzuki a japán istenekhez imádkozik, hogy Cso-cso-szán ne sírjon többet. Pinkerton azt ígérte, ha kihajt az orgona és megjönnek a fecskék, visszajön. De ennek már három  éve. Cso-cso-szán rendületlenül reménykedik benne, hogy így lesz, holott Suzuki megmondja neki, hogy a külföldi férjek ha egyszer elmennek, soha nem térnek vissza. Cso-cso-szán hallani sem akar erről, pedig már pénzszűkében vannak, s komoly bajba kerülnek, ha a hadnagy nem kerül elő rövid időn belül.

Szoprán ária: a Pillangókisasszony elképzeli, hogy egy szép napon meglátja távol a tengeren a hajó füstjét, majd a hajó megérkezik, s lehorgonyoz a kikötőben. Ő nem indul el, hanem a dombtetőről nézi, ahogy Pinkerton alakja először aprócska pontként indul a ház irányába. Amikor fölér, szólongatni kezdi az ő Pillangóját, s minden szép becenevén hívja ahogy hívta amikor együtt voltak. Az ária finom, karcsú, ereszkedő vonalú dallammal indul, a középrészben izgatottá válik, a végére pedig kiteljesedik, drámaivá fokozódik.

Kérő-jelenet: Goro a házhoz vezeti Sharplesst, aki levelet kapott Pinkertontól. Cso-cso-szán felvidul, boldog, hogy férje jól van, mindent szépnek kezd látni. Cigarettával kínálja a konzult. Goro körülöttük sündörög. Cso-cso-szán aki magát Madame B. F. Pinkertonnak hívja, és Amerikának tartja a házát, sokadszorra hajtja el a házasságközvetítőt, mint legyet, aki ismét férjhez akarja adni. Váratlanul megkérdezi a konzult, mondja csak, Amerikában mikor érkeznek meg a fecskék - a konzul nem érti mire föl e kérdés, majd elkomorodik, mikor Cso-cso-szán azzal folytatja, hogy férje azt ígérte, akkor jön meg, amikor a fecskék is, de Japánban már háromszor is megjöttek a fecskék. Amerikában bizonyára ritkábban jönnek, ha Pinkerton sem tért még "haza" hozzá. Sharpless azt mondja röviden, hogy nem ért az ornitológiához.

Yamadori herceg érkezik meg, aki már többször nősült és vált el, de azt mondja, ha Cso-cso-szánt elveszi, sosem fog elválni tőle. Most is visszautasításban részesül, mert Mrs Pinkerton visszavárja férjét.

Levél-jelenet: a herceg távoztával Sharpless előveszi a levelet, hogy elolvassák. Pinkerton azt hiszi, Cso-cso-szán talán már el is felejtette, de ha nem, akkor tapintatosan kell vele közölni a rossz hírt. A konzul megkérdi, mihez kezdene, ha nem jönne vissza a hadnagy, mire Cso-cso-szán azt feleli, vagy visszamegy a gésaházba énekelni, vagy meghal. Rosszul lesz, el akarja küldeni a konzult - nem várta tőle, hogy a legrosszabb hírt közli egyszer vele. Összeszedi magát, mintha beletörődne, hogy férje elfelejtette, majd behozza kisfiukat, és megmutatja a konzulnak, hogy a kisfiút ha meglátja Pinkerton, itt fog maradni. Nem tudná elviselni a szégyent, hogy fiát hátára kötözve járjon a városba koldulni, inkább meghalna. A párbeszéd ezen része áriává szélesedik.

Sharpless döbbenten látja, hogy a gyermek kékszemű, világos hajú. Pinkerton nem is tud róla. A konzulra hárul a feladat, hogy közölje majd vele.

Goro-jelenet: Suzuki csípi el Gorót, és szidja, hogy azt terjeszti, ismeretlen a kisfiú apja. A házasságközvetítő mentegetőzik, hogy azt mondta, a tengerentúlon a zabigyerekeket megvetik. A két nő megtépi és elzavarja  férfit.

Kikötés-jelenet: ágyúlövés hallatszik a kikötő felől. Cso-cso-szán távcsővel nézi a hajót, valóban az Abraham Lincoln az, Pinkerton hadihajója. Ismét a szerelmi kettős témáját halljuk, Cso-cso-szán ismét szent meggyőződéssel hiszi, mindenki hazudott, és a férje visszatért hozzá, érdemes volt rá várni. Suzukit hívja, díszítsék virágokkal a házat.

"Cseresznyevirág-kettős": Cso-cso-szán és Suzuki leszedik a ház körüli összes virágot és szétszórják a házban. A kert ezután úgy néz ki, mint télen. Bent rózsák, liliomok, jázminok árasztják el a padlót, a bútorokat.

Utána Suzuki felöltözteti Cso-cso-szánt kívánsága szerint a menyasszonyi ruhájába, befésüli a frizuráját, kifesti az arcát, és a kisfiút is rendbeszedik. Nincs más hátra, mint három lukat ütni a papírfalba kukucskálás céljából, és türelmesen várni.

Harmadik felvonás

"Zümmögő-kórus": a reményteli éjszaka varázsa. A kórust a takarásból halljuk.

Zenekari közjáték: bár a szerelmi téma részletét is halljuk az első részben, a zene tragédiát sugalló, a meghiúsult remények, rombadőlt álmok fájdalmát jeleníti meg. A  takarásból a tenegerészek kórusa hallatszik. A második rész örömtelibb, mozgalmasabb.

Várakozás-jelenet: Másnap reggel van. Suzuki kéri Cso-cso-szánt, feküdjön le, mert pihennie kell. Összefacsarodik a szíve úrnője láttán. Három éve nézi tehetetlenül, hogy Pillangókisasszonyt becsapták, s még csak szóba sem hozhatja, mert az hallani sem akar erről.

Szoprán-mezzó-bariton hármas: amíg Cso-cso-szán alszik, megérkezik Sharpless Pinkertonnal. Suzuki elmondja, hogy úrnője egész éjjel virrasztott, és előtte teleszórták virággal a házat. A hadnagy rendkívül kínosan érzi magát, nem számított erre. A konzul pedig megmondta három éve, hogy ez a kis japán gésa halálosan komolyan veszi a házasságot. Suzuki megpillant egy amerikai nőt a kertben, rémülten kérdi ki az. Ő Kate Pinkerton, a hadnagy felesége. Suzuki tudja, hogy ezt Cso-cso-szán nem fogja túlélni.

Sharpless megkéri Suzukit, vegye rá Cso-cso-szánt, hogy adja oda a hadnagynak a gyermeküket, mert Kate anyaként föl fogja nevelni - a Pillangókisasszony pedig új életet kezdhet, mert gyerekestül csak koldus lesz ha nem megy férjhez újból. Pinkertonnak rettenetes lelkifurdalása támad, előtörnek az emlékei a ház és a sok virág láttán. Nem gondolta volna, hogy a gésa évekig fog rá várni, számolja a napokat, őrzi a fényképét. Legszívesebben elmenekülne most a házból, amire örökké emlékezni fog, és vádolni fogja haláláig, hogy felelőtlenül kihasznált egy nőt, aki nem erre számított, s korrektséget érdemelt volna.

Rádöbbenés-jelenet: Kate megkéri Suzukit, közölje Cso-cso-szánnal, hogy szívesen fölneveli a gyermekét, és anyjaként fogja szeretni. Suzuki bemegy a házba, úrnője már keresi is. Cso-cso-szán kiszalad a ház elé, meglátja a konzult és az amerikai nőt. Pinkertont keresi, kérdi, hol van, de senki nem válaszol, majd Suzuki sírni kezd. Megfagy a levegő, rájön, hogy Pinkerton tegnap ugyan partra szállt, de ide nem jön ma el, az a nő pedig a felesége. Nem is számol vele, hogy nem kell átadnia a kisfiát, csak annyit hajlandó látni a helyzetből, hogy még a fiát is elveszik tőle, miután tönkretették. Utolsó feltételt szab: átadja a kisfiút, de csak az apjának.

(Gondoljunk bele egy pillanatra: egy anya választhat két lehetőség közül: férjhezmegy egy herceghez, jómódban fölneveli a kisfiát és a további gyermekeit, akik hercegek lesznek, vagy: a teljes kisemmizettség érzetével megöli magát. Cso-cso-szán az utóbbit választja, mert ha mégegyszer látni akarja szerelmét, akkor csak az utóbbi lehetőség áll rendelkezésére. Miért fonosabb egy hazug férfi az életnél, s annál, hogy a gyermeknek ne kelljen édesanya nélkül felnőnie? A hazug kalandornak meg lehetne bocsátani anélkül is, hogy becsapott áldozata kárt tenne magában, és megtagadná gyermekétől az édesanya jelenlétét. Nincs más következtetés, mint azt hinni, Cso-cso-szán annyira semminek tartja magát, hogy szerinte nem éri veszteség a fiát, ha nem ő neveli föl!)

Búcsú-jelenet: Cso-cso-szán kiküldi Suzukit, játsszon a kisfiúval. Az egyik szobába megy, előveszi apja tőrét, és elolvassa feliratát: "Jobb becsülettel meghalni, mint becstelenül élni."

A kisfiú beszalad a házba, anyja elrejti a tőrt, átöleli a gyermeket. Elbúcsúzik tőle. Nem szeretné ha fia valaha is megtudná, hogy anyja meghalt, s halála hogy függ össze azzal, hogy ő az Egyesült Államokban nőtt fel. Kiküldi Suzukival játszani.

Zárójelenet: Cso-cso-szán a paraván mögé megy, halljuk amint a tőr a földön koppan. Pinkerton kiabál neki, beszalad a házba. Cso-cso-szán még áll a lábán, kitántorog a paraván mögül, majd összeesik. Pinkerton sírva borul a halottra. Függöny.

 

Amerikai tengerészek Nagasakiban