A varázsfuvola

opera 2 felvonásban

Eredeti cím: Die Zauberflöte (K 620)

Keletkezés éve: 1791

Ősbemutató időpontja: 1791-09-30

Ősbemutató helye: Bécs, Freihaustheater

A műhöz tartozó szerzők:

Emanuel Schikanedernek, a Theater an der Wien igazgatójának sürgősen szüksége volt egy olyan darabra, melynek kasszasikere megmenti színházát a csődtől. Mivel akkoriban a közönség a varázsoperákért rajongott, August Jacob Kiebeskind egyik keleti történetét írta meg librettónak, és felkereste Mozartot, hogy zenésítse meg. Schikaneder játszotta az ősbemutatón Papageno szerepét, s a kezdeti döcögős indulás után egy bő év múlva túl voltak a századik előadáson!

Szereplők

  • Sarastro, Ízisz főpapja - basszus
  • Tamino - tenor
  • Beszélő - basszus
  • Első pap - tenor
  • Második pap - basszus
  • Harmadik pap - próza
  • Az Éj Királynője - drámai koloratúr szoprán
  • Pamina, a lánya - líraiszoprán
  • Első hölgy - szoprán
  • Második hölgy - mezzoszoprán
  • Harmadik hölgy - alt
  • Első fiú - szoprán
  • Második fiú - mezzoszoprán
  • Harmadik fiú - alt
  • Papageno - bariton
  • Papagena - lírai koloratúr szoprán
  • Monostatos, szerecsen - tenor
  • Első őrtálló - tenor
  • Második őrtálló - basszus
  • Három rabszolga - próza

Kórus: papok, rabszolgák, háremőrök, kíséret, nép

Tartalom

Nyitány: szimbolikus elemeket hordoz. Hangneme az Esz-dúr, mely a szabadkőművesség egyik zenei jelképe, valamint a szinkópa is, melyet hallunk még exponált formában a második felvonás nyitójelenetében és a fináléban is. A lassú, ünnepélyes kezdés után a fúgatéma először dúrban, majd a szinkópa-szignál után mollban is megjelenik.

Első felvonás

Óriáskígyó-jelenet: Tamino az erdőben óriáskígyó elől menekül. Ez egy gigantikus méretű kígyó, mellyel szemben esélytelen. Segítségért kiabál, majd ájultan összeesik. Az Éj Királynőjének három udvarhölgye jelenik meg, s dárdákkal ledöfik a szörnyeteget. Körbeállják a földön fekvő bájos fiatalembert, gyönyörködnek benne. Mindegyikük bele tudna szeretni. Arra gondolnak, királynőjük elé vezetik, mert annak épp szüksége van egy férfi segítségére. Mindegyik Taminóval akar maradni, amíg a másik kettő elmegy szólni a királynőnek. Végül ebben nem tudnak megegyezni, s mindhárman elmennek. Tamino magához tér. Pánsípot hall a közelből, majd meglát egy közeledő fura fickót.

Bariton ária (Papageno belépője): egy madarász jön hátán kalickával. Papageno a természetben él, a madárfogás az élete és a madarak éneke. Nem érdekli a pénz, sem egyéb földi hiúságok. Egy valami hiányzik az életéből: nincs még párja, de ha lenne, tudja, hogy megbecsülné és elhalmozná rajongásával.

Jelenet (próza): Tamino és Papageno megismerkednek egymással. Tamino elmondja, hogy herceg, és apja országokon uralkodik, de Papageno ezt el sem tudja képzelni. Egy szalmakunyhóban lakik, madarakat fog a királynőnek és udvarhölgyeinek, akik enni adnak neki - és ennél többre nem is vágyik, bár felmerül benne, hogy ha az erdőn túl birodalmak vannak, mennyi madarat el tudna adni az ottani embereknek. Végül annyira fölbátrodik, hogy azt hazudja, ő ölte meg pusztakézzel az óriáskígyót.

Visszatérnek az udvarhölgyek, és Papageno szájára aranylakatot tesznek büntetésül, mert idegennek hazudott. Elmondják Taminónak, hogy ők ölték meg a kígyót, s átadnak neki egy képet, mely a királynő lányát ábrázolja.

Tenor ária (Kép-ária): Tamino megbabonázva nézegeti a kis festett portrét. Úgy érzi, beleszeretett a lányba, alig várja, hogy találkozzék vele, s örökké vele maradjon.

Jelenet (próza): az udvarhölgyek a királynő üzenetét hozzák Taminónak: látta, hallotta, megbízik benne, s olyan bátor amilyen gyengéd, akkor lánya máris meg van mentve. Ugyanis egy rettenetes szörnyeteg elrabolta és fogva tartja palotájában. Ez a szörnyeteg Sarastro - akiről ennél többet nem mondanak a gyanútlan ifjúnak.

Szoprán (B-dúr) ária: az Éj királynője jelenik meg. Elmeséli Taminónak, hogy lányát miként rabolták el, és szükség lenne egy bátor fiatalemberre, aki kiszabadítja. A herceg épp alkalmas a feladatra, s ha kiszabadította a királylányt, feleségül is veheti. A királynő áriája két részből áll: az elbeszélő, önsajnáltató rész lassú, majd amikor fellelkesül a kiszabadítás biztos kimenetelén, boldogan kacarászik - gyöngyöző koloratúrákat hallunk, a vége felé a pajkos sikkantás egy B-dúr hármashangzattal van megoldva, tetején az első f'''-fel.

Fuvola-jelenet: Papageno lakattal a száján tér vissza Taminóhoz, aki szánja, de nem tud segíteni rajta. Az udvarhölgyek csak azért veszik le szájáról a lakatot, mert Papagenónak Taminóval kell mennie Sarastro palotájába. Tamino egy varázsfuvolát kap útravalóul, mely minden bajtól meg fogja védeni. Papagenónak semmi kedve ehhez, de kap ő is valamit: egy bűvös csengettyűt, ami szintén megóvja gazdáját a bajoktól. A három hölgy a herceg és ujdonsült szolgája lelkére köti, hogy mindig a három szárnyas gyermeket kövessék, akik időről időre útmutatást fognak nekik adni.

változás

Jelenet: Sarastro palotájában vagyunk, Pamina szobájában. A rabszolgák arról pletykálnak egymás közt, hogy Pamina megszökött, s Monostatost, a szerecsent, akinek vigyáznia kellett rá, most kivégzik végre. (Amennyiben az előadásból kihagyják ezt a részt, akkor ott indul a jelenet, hogy Monostatos elfogta Paminát.) Papageno ekkor ér ide, s Monostatos-szal kölcsönösen az ördögnek nézik egymást. Monostatos elmenekül. Papageno egyszerű észjárásával megállapítja, hogy ha fekete madarak vannak, lehetnek fekete emberek is, tehát Monostatostól nincs mit félni.

Párbeszéd (próza): Papageno a kép alapján ellenőrzi, hogy a lány akit megtalált, Pamina, az Éj Királynőjének lánya. Elmondja neki, hogy a királynő egy daliás herceget is küldött a királylány kiszabadítására, aki nem sokára megérkezik. Pamina gyanút fog, hogy Papageno egy rosszakarója, akit Sarastro küldött és csak csapda az egész, de a madarász megnyugtatja, hogy ő egy kedves, jóakaratú ember, akinek egyetlen hibája, hogy nincs párja, Papagena.

Szoprán-bariton duett: Pamina és Papageno arról énekel, milyen szép, ha az embernek társa van.

változás

Tamino jelenete: A három égi gyermek vezeti Taminót Sarastro palotájához, a Bölcsesség Templomához. Útravalóul azt kötik a lelkére, legyen bátor, tűrő és néma. Ennél többet nem akarnak mondani. Tamino megcsodálja az épületet, melyen három kapu van.

Először a jobboldalihoz megy. Bentről a papok kara inti, hogy hátráljon. A baloldali kapunál ugyanez történik. Tamino végül a középső kapunál próbálkozik, amelyen egy öreg pap jön ki. Kérdi, mi járatban van a herceg. A jót, a szépet keresi, és Sarastrót, a szörnyeteget. Az öreg pap szerint ez nem fér meg egymással, mert ez itt Sarastro szent otthona, a jót és a szépet pedig csak jószándékkal lehet elérni. Tisztázzák, hogy Pamina itt van, de ahogyan az Éj Királynője beszélt erről a hercegnek, az nem fedi a valót. Tamino megkérdi, él-e még Pamina, vagy tán már meg is ölték, de az öreg pap erre nem válaszolhat szóval, hanem Taminónak kell megtalálnia a választ hite és tisztasága által.

Az öreg pap távozta után Tamino a papok hangját hallja a sötét templomban. Kétségek gyötrik, mi lehet Paminával. Szerencsére eszébe jut, hogy használja a varázsfuvolát. Fújni kezdi. A fuvola hangjára Papageno pánsípja válaszol a takarásból.

Csengettyű-jelenet: Papageno és Pamina készül megszökni, de közben Taminót is meg akarják találni. Monostatos rajtakapja őket, és hamar a rabszolgákért kiált, kötözzék meg a szökevényeket. Papageno feltalálja magát és játszani kezd a bűvös csengettyűn, aminek hangjától megszelídülnek a fogdmegek.

Jelenet kórussal: kintről behallatszik, hogy a nép Sarastrót élteti, aki bevonul kíséretével. Papageno és Pamina megijednek, mi lesz most velük. Pamina semmit nem tud Sarastroról, azon kívül, hogy anyja ellenfele. A királylány elmondja fogvatratójának, hogy Monostatos a szerelmével üldözi, s szeretne visszamenni anyjához, aki sírva várja vissza. Sarastro nem világosítja föl a lányt, csak megsejteti vele, hogy anyja rossz úton jár.

Monostatos betereli Taminót, aki Paminával egymásra ismer rögtön, és egymás karjaiba futnak. A szerecsen jutalmat vár gazdájától, amiért magakadályozta a szökést, de Sarastro huszonöt virgácsütést szab ki neki. Taminónak és Paminának pedig bekötött szemmel el kell indulnia a templomba kiállni néhány próbatétet, hogy kiderüljön, méltóak-e egymáshoz.

Második felvonás

Sarastro prózai jelenete: zenekari bevezető után Sarastro ismerteti papjaival, hogy Tamino tiszta szívvel vágyakozik az után, amit a templom papjai őriznek, ezért segítségére kell lenni a próbatételek során amelyeket ki kell állnia. Paminát pedig azért rabolta el, mert az istenek Taminónak szánták, de anyja rossz úton jár, meg akarja téveszteni a népet, alá akarja ásni Sarastro hatalmát. Tamino is a templomot fogja védeni az Éj Királynőjével szemben. Sarastro megbízza az öreg papot, hogy tanítóként legyen a herceg mellett.

Basszus (F-dúr) ária: Sarastro Oziriszt és Íziszt kéri, segítsék Taminót és Paminát.

változás

Jelenet: Tamino és Papageno egy sötét helyen botorkálnak, fogalmuk sincs hol vannak. Két pap jelenik meg, s megkérdezik mindkettejüket, vállalják-e a nehéz utat. Tamino a halálra is kész, csak elnyerhesse a bölcsességet és Paminát. Papagenonak semmi kedve ehhez, de amint kilátásba helyezik, hogy ő is megkapja jutalmul a hozzáillő párt, Papagenát, beleegyezik. Viszont az a kikötés, hogy nem szólhat hozzá egy darabig. Amint elmennek a papok, Papageno máris méltatlankodni kezd, hogy itthagyták őket a sötétben.

Kísértő-jelenet: megjelenik a három udvarhölgy és azzal riogatják a két férfit, hogy veszélyben vannak, Sarastro becsapta őket és valójában a vesztükre tör. Papageno hisz nekik, Tamino pedig csendre inti, mivel most van az az alkalom, amikor hallgatniuk kell. A papok zavarják el a hölgyeket, amikor azok már belátták, hogy Tamino elég állhatatos, és nem fog reagálni rájuk.

változás

Tenor ária: Monostatos gyönyörködik az alvó Paminában. Meg akarná csókolni, alig bírja már ki enélkül. Azt hiszi, végre nem látja meg senki.

Megjelenik az Éj királynője, és elkergeti a szerecsent a lány mellől. A meglepődött Paminának azt az utsítást adja, hogy meg kell ölnie Sarastrót a tőrrel, melyet most átad neki.

Szoprán (d-moll) ária: az operairodalom legmagasabb fekvéseket használó koloratúrszoprán áriája, melyben négy darab f''' is van. A királynő megzsarolja lányát, hogy nem tekinti többé a lányának, ha nem öli meg Sarastrót.

Zsarolási jelenet: Pamina képtelen lenne embert ölni, megrémül a rárótt tehertől, mert anyját is sajnálja. Monostatos jön be, s azt mondja neki, egy módon tudja megmenteni anyját is meg magát is: ha viszonozza szerelmét. Pamina nemet mond, mire a szerecsen le akarja szúrni. Sarastro épp jókor lép közbe.

Basszus (E-dúr) ária: Sarastro elmondja Paminának, hogy ebben a szentélyben megtisztul az ember lelke, s aki jóindulatú, az birtokolni fogja hitét - ez a királynő elleni legjobb fegyver.

változás

Hallgatás-próba: a papok ismét magukra hagyják Taminót és Papagenót azzal az utasítással, hogy továbbra is hallgatniuk kell, pedig hamarosan Pamina is megjelenik. Papageno földhözragadtságához híven ismét méltatlankodni kezd, hogy itt még egy pohár vizet sem adnak - mire megjelenik egy öregasszony és vizet ad neki. Papageno annyira nem bírja a hallgatást, hogy az öregasszonnyal is csevegésbe akar kezdeni, csak ne kelljen csöndben maradnia. Megkérdezi hány éves, mire az azt feleli, hogy tizennyolc. Papageno jó mókának találja a viccelődést, hát tovább kérdezi: van-e szeretője és az hány éves. Az anyóka erre azt feleli, hogy van szeretője, huszonnyolc éves, és Papagenónak hívják. A madarász ezt a rossz tréfát már nem akarja folytatni, menekülőre fogja a dolgot. Az anyóka még valamit akarna neki mondani, de mennydörgés és villámlás szakítja félbe.

A három égi gyermek ereszkedik alá, uzsonnát hoztak, valamint átadják Taminónak a varázsfuvolát, Papagenónak pedig a bűvös csengettyűt. Tamino fuvolázni kezd.

Pamina a fuvola hangját követve megtalálta szerelmét, de nem tudja, hogy az nem szólhat hozzá. Azt hiszi, Tamino már nem szereti. Halálosan kétségbe esik.

Szoprán (g-moll) ária: az operairodalom egyik legszebb és legnehezebb áriája. Pamina kérleli kedvesét, szánja meg, különben belehal a fájdalomba. Összetörten távozik.

változás

Kórus: a papok örömmel üdvözlik a hajnal közeledtét, amikor Tamino kiállja a próbákat és elnyeri jutalmát. Ozirisznek és Ízisznek adnak hálát. A kórusszám Beethoven Fideliójának rabkórusának előképe.

Szoprán-tenor-basszus hármas: Sarastro elmondja Taminónak és Paminának, hogy most egy időre el kell válniuk, mert a herceg a következő próbatételnek kell nekivágjon. A szerelmesek elbúcsúznak egymástól.

Papageno jelenete: Taminónak egyedül kellett elindulnia, Papageno elég elhagyatottan érzi magát útitársa nélkül. Pap kísérőjének panaszkodik, hogy legalább egy pohár bort kaphatna, mire az ad is neki egyet. Papageno ismét párjáról kezd ábrándozni, milyen jó lenne egy asszonyka, akivel dédelgetnék egymást.

Megjelenik ismét az öregasszony, és azt mondja a madarásznak, hogy ha nem esküszik neki itt és most örök hűséget, itt fog maradni élete végéig a sötétben kenyéren és vizen tengődve. Papageno megesküszik neki, mert ittragadni semmiképp nem akar. Az öregasszony akkor egy pillanatra Papagenává változik, de az villámlás és mennydörgés közepette eltűnik, mert Papageno még nem méltó hozzá.

változás

Négyes: a három égi gyermek figyeli Paminát, aki visszaesett az elkeseredésbe. Azt hiszi, Tamino elhagyta, s az anyjától kapott tőrrel le akarja szúrni magát. A gyermekek meggyőzik, hogy Taminónak jó oka volt rá, hogy elmenjen, s majd nyilvánvaló lesz, miért kellett egy időre elválniuk. Sikerül jó kedvre deríteniük, mert jó hírük van: Pamina láthatja ismét Taminót.

változás

Kapu-jelenet: Tamino őrtállókkal találkozik, akik elmondják neki, hogy jó úton halad, s mostantól Paminával fog tovább menni, mert mostantól örökké közös lesz az utuk. Pamina magával hozta a varázsfuvolát is.

Tűz- és víz-próba: Taminónak és Paminának tűzön és vizen kell átkelni, de ez sikerül, mert Tamino végig fújja a varázsfuvolát, melyet Pamina apja készített régen. Az út végén Sarastro hívei ünneplik őket, és elindulnak velük Ízisz templomába.

változás

Papageno jelenete: a madarász úgy dönt, fölakasztja magát, mert Papagena eltűnt, s azt hiszi, ez végleges eltűnés volt. Kötelet dob egy ágra. Megjelennek az égi gyermekek és megállítják. Azt mondják neki, használja  bűvös csengettyűt és annak hangjára majd idejön a párja. Papageno csengetni kezd.

Szoprán-bariton duett: megjelenik Papagena, s mostmár egyértelmű, hogy végleg együtt maradhatnak. Meghatottan örülnek egymásnak, sok gyermek születését tervezik, s már össze is vesznek rajta, fiúból vagy lányból legyen-e több. Abban egyetértenek végül, hogy a legszebb érzés ha egy ember a gyermekeiben gyönyörködhet.

változás

Bosszú-jelenet: az Éj Királynője Monostatos-szal és udvarhölgyeivel feldúlni készül Sarastro palotáját. A királynő a szerecsennek ígéri lányát ha sikeres lesz az akció. Bosszút esküsznek, de villámlás és mennydörgés rémíti őket meg. Eltűnnek az örök sötétségben, amikor felragyog a Nap.

változás

Zárójelenet: Sarastro templomában fogadja Taminót és Paminát. Az erény és hit győzött, ragyog a Nap, a nép ünnepel. Függöny.