II. Endre a 18. Árpád-házi magyar király volt, 1205 és 1235 között. Az Endre az András névváltozata, királyunk így II. András néven van jegyezve. Első felesége Gertrud volt, VI. Bertold, meráni herceg lánya, akit magyar nemesek gyilkoltak meg 28 éves korában, 1213 őszén. Három fiuk és két lányuk volt, egyikük Szent Erzsébet, Gertrud nővére pedig Szent Hedvig. A királyné merániai rokonainak egész vármegyéket adományozott, ez okozta a fölháborodást és az ellenszenvet iránta. András területeket hódított, keresztes hadjáratot is vezetett, majdnem bevette Jeruzsálemet is. András és Gertrud a valóságban nem nyomorgatták úgy az országot, ahogyan a drámában és az operában van, inkább a királyi hatalmat ásták alá a birtokadományozásokkal. 1222-ben a nemesség kikényszerített Andrásnál egy királyi dekrétumot, az Aranybullát, melyben az uralkodó helyreállította és kibővítette Szent István alkotmányát, mely a XIX. század közepéig érvényben volt. Ebben többek közt azt is rögzítette, hogy nem lehet örökbe ajándékozni birtokot külföldieknek.

Katona József 24 évesen írta meg a Bánk bán első verzióját egy irodalmi pályázatra, ahol nem lelt visszhangra. Négy évvel később készült el a színdarab végleges változata. Az író életében a cenzúra nem engedte játszani a darabot, Katona pedig lemondott az írásról és jogászként dolgozott 39 éves korában bekövetkezett haláláig. A Bánk bánt 1833-tól kezdték különböző színházak műsorukra tűzni – eleinte ritkábban, majd a század közepére egyre méltóbb figyelmet kapott.

Amikor Erkel Ferenc következő operája írásához keresett librettót, Egressy Gábor színész ötlete lehetett, hogy testvére, Egressy Béni szövegkönyvére készüljön a következő történelmi témájú Erkel-opera, mivel a sikeres Hunyadi László librettóját is ő írta. Az opera lassan állt össze, mert a szabadságharctól a cenzúrán át a művészeket akadályozó politikai légkörig sok minden hátráltatta a színpadra állítást. Csak 1861-ben került sor a bemutatóra. A továbbiakban mind zeneileg, mind szövegileg és dramaturgiailag át lett dolgozva a mű a könnyebb előadhatóság miatt – majd az eredeti partitúra rekonstrukciójának igénye is megjelent. Jelenleg nem alapértelmezett színházi gyakorlat, hogy az eredeti verziót játsszák.

Játékidő: eredeti változat esetén kb 3 óra, átdolgozott változat esetén kb 2 és ¼ óra.

Történik 1213-ban, a visegrádi palotában és a Tiszánál.

II. Endre magyar király - bariton Gertrud, a felesége - mezzoszoprán Ottó, meráni herceg, Gertrud öccse - tenor Bánk bán, Magyarország nagyura - tenor Melinda, Bánk felesége - szoprán Petur bán, bihari főispán - bariton vagy basszus Biberach, kóbor lovag - bariton Tiborc, paraszt - bariton Tiszt - basszus Udvarmester - bariton

Kórus: nemesek, lovagok, udvarhölgyek, apródok

Nyitány

Első felvonás

Rövid tenor-bariton kettős: Ottó, a királyné öccse és Biberach lovag a visegrádi királyi palota dísztermében mulatságon vesznek részt. Ottó négyszemközt elmondja Biberachnak, hogy meg akarja szerezni Bánk bán feleségét, Melindát – ha csak egy mód van rá, még ma. Biberach szerint ez egyrészt Melinda miatt sem fog menni, másrészt Bánknak is lenne hozzá egy-két szava.

Kórusjelenet: Petur bán a békétlen nemesekkel nézi a vigadozást. A királyné rokonai, ismerősei szépen berendezkedtek, kifosztják a magyar nemeseket, a parasztokat pedig nyomorba döntik. Ma éjjel Petur házába várja az összeesküvőket, hogy megbeszéljék Gertrud meggyilkolásának részleteit. Bánk bánt is visszahívatta országjáró útjáról. A többiek lelkesedése erre hirtelen eloszlik. Petur csalódottan kéri számon tőlük ezt, amazok pedig azt felelik, hogy a mindenütt leskelődő kémek miatt nem reagáltak csak. Inkább tereljenek is el magakról minden gyanút, tegyenek úgy, mintha mulatnának, s mindjár jöjjön egy bordal is.

Bordal: Vörösmarty Mihály költeménye, a Keserű pohár első és utolsó versszaka. Szerelmi bánat ellen legjobb a bor, de a reménykedő ember sosincs elveszve.

Jelenet kórussal: az udvari nép a királynét élteti. Ottó megkörnyékezi Melindát, aki azt szeretné, ha férje megtorolná ezt a sértést. Gertrud szerint viszont megtiszteltetésnek kell vennie, hogy a királyné öccse teszi neki a szépet, és szórakozzon csak vele.

Tenor-bariton duett: megérkezik Bánk. Petur felvázolja neki, hogy azért hívatta, mert Gertrud és külföldi holdudvara tarthatatlan állapotokat idézett elő, melyen nem lehet másként változtatni, csak ha megölik. Bánk hallani sem akar erről, meg van győződve róla, hogy Gertrud egyszerűen nem is tudja, mi folyik az országban. Ezért be fog neki számolni a tapasztalatairól, s a királyné majd intézkedni fog a nép érdekében. Sikerül annyira összevitatkozniuk, hogy Bánk megfenyegeti Peturt: felségárulóként fogja felelősségre vonatni ha nem áll el a bosszúállástól, mely csak vérengzést szülne. De emberségük legyőzi a koncepcionális ellentétet, hisz barátok amúgy. Petur mégegyszer elhívja Bánkot a házába éjjelre, s a jelszó: Melinda. Bánkot sziven üti a szó.

Hármas jelenet: Biberach jön közéjük, s információval szolgál: este, amikor Melinda a hálószobájába fog menni, Ottó fogja lesni, s becsületére tör. Bánk ezek után már biztos, hogy elmegy Peturhoz.

Rövid jelenet kórussal: Petur elmondja a békétleneknek, hogy Bánkra is számíthatnak. Ha más nem vállalkozik rá, hogy megölje a királynét, majd Petur elintézi. Közben a mulatság az utolsó tánchoz ér.

Táncjelenet

Négyes és jelenet kórussal: a mulatság vége felé Ottó odamegy Melindához, és nyíltan közli, hogy tűnjenek el a hálószobájában a kíváncsi szemek elől. Melinda kénytelen nem elragadtatni magát, s még szépszóval rendre utasítani Ottót. Gertrud támogatja öccsét az akcióban, s bátorítja Melindát – ugyanakkor érzi, hogy gyűlölik sokan a körülállók közül. Petur és a békétlenek is hallják, milyen nézeteltérés folyik a királyné, Melinda és Ottó közt. A harag gyűlik Gertrud ellen, mert nyilvánvaló, hogy még gyalázathoz is asszisztál öccse kedvéért. (Gyakorlatilag, a királyné rokonainak való kedvezése ebben a kerítési hadmozdulatban csúcsosodik ki, mikor is a király helyettesének feleségét akarja prédául hajtani öccse elé.)

Szoprán-tenor kettős: Ottó a távozó Melinda után ered. Szerelmével üldözi, s menipulációként felidézi, hogy amikor viszontagságairól mesélt, Melinda megkönnyezte. Maximálisan visszaél vele, hogy a kiszolgáltatott nőnek nem áll módjában durván elutasítani, sem segítséget kérni. Csak Gertrud védhetné meg, de az pont az ellenkezőjére készül. Melinda kioktatja a herceget, hogy milyen szánalmas, ha térdenállva ámítja. Biberach leskelődik utánuk, s megállapítja, hogy most kell szólni Bánknak. Ördögi kárörvendéssel élvezi, hogy emberek sorsát tartja kezében.

Tenor ária: Bánk látta amint Ottó kendőzetlenül ostromolta Melindát, aki egyre tehetetlenebbül próbálta hárítani a tettlegességbe hajló közeledést. Magát okolja egyrészt, hogy nem védte meg feleségét, akit jobb lett volna otthonhagyni amíg országot jár, s nem a királyi udvarba hozni. Elhatározza, hogy megöli Ottót, mert a becsületükön esett szégyenfoltot csak vérrel tudja lemosni.

Tenor-bariton kettős: Ottó panaszkodik Biberachnak, hogy nem sikerült Melindát elcsábítani – s ilyen még vele nem történt, hogy csúfot vallott volna egy nőnél. Biberach azt tanácsolja, Ottó keresse föl Melindát, s hazudja azt, hogy csak a magyar nők legendás hűségét akarta tesztelni, s kérjen ezért bocsánatot. Aztán hazudja azt is, hogy el fog utazni, s igyanak egy búcsúpoharat ez alkalomból. Itt van két fiola: az egyikben szexdrog van, a másikban altató. Koccintáskor értelem szerűen az előbbit Melinda poharába, a másikat Gertrudéba csempéssze.

Jelenet: Gertrud elbocsátja a vendégsereget, s látszólag öccsét is, aki Merániába távozik holnap. Isznak, s mindkét nő poharában benne van már a kétféle por. Melinda gúnyosan köszöni meg a mulatságot a királynénak: jó ötlet volt kitalálni, hogy az országjáró bán felesége ne maradjon egyedül otthon, és költözzön Visegrádra. Ottó már épp hiányolta az udvarból a hülyéket. A királyné pedig megszervezte Melinda szórakozását ennek megfelelően Ottóval.

Gertrud sértésnek veszi az igazságot, megharagszik Melindára, legszívesebben elveszejtené. Ottó azt hiszi, nem fog összejönni a ma éjjelre tervezett dolog. Petur türelmetlenül várja Bánkot, akinek most közbe kéne lépnie és kimenekíteni feleségét.

Második felvonás

Tenor ária: (Ez a legendás "Hazám, hazám..." -ária) Bánk a visegrádi palota Duna felőli tornácán áll. Azon tépelődik, hogy hazája és családi becsülete is romokban áll. Megpróbálja félretenni személyes sérelmét, és elhatározza, hogy a királynéval megbeszéli az ország dolgait.

Tenor-bariton kettős: Bánk a sötét tornácon egy rongyos parasztba botlik, akit először útonállónak néz. Tiborc az, aki elmeséli, hogy azért osont be, hogy élelmet lopjon, mert családja az éhhalál szélén van. Már majdnem el is vitt egy megrakott tálat, de a lelkiismerete visszatartotta. Amióta a merániak ellepték az országot, mindenből kifosztják a parasztokat. Unalomból hetekig vadásznak az erdőkön, s a szegény éhes emberek ha egy galambot fognak csak, börtönbe vetik őket. Bánkot először nem tudja megérinteni a panasz, mert saját keserve elvakítja, majd észreveszi, hogy Tiborc homlokán van egy régi nagy sebhely. Rákérdez, hogy szerezte. Az elmeséli, hogy Bánk ifjú korában, amikor Zárában harcoltak, egy velencei orgyilkos megtámadta Bánkot és apját, de Tiborc közbelépett. Bánk ráismer élete megmentőjére, s fellelkesül. Elhatározza, hogy kézbe veszi a dolgokat, megmenti az országot, s Tiborc ezt viheti is hírül a falujába.

Jelenet: Tiborc távoztával Biberach hozza Bánknak a szörnyű hírt, hogy Ottó álmában meggyalázta Melindát. Bánk rohan, s látja a hálóngben tántorgó Melindát, aki kisfiukat keresi. Bánk elvakult dühében első szavával  megátkozza a gyermeküket.

Szoprán ária: Melinda arra kéri Bánkot, ne átkozza az ártatlan kisfiukat, hanem inkább őt ölje meg. Ennek a megható, lírai áriának egészen különleges hangszerelése van: viola d'amore szóló, angolkürt, hárfa és cimbalom.

Szoprán-tenor kettős: Bánk dühe lecsillapodik, s átadja magát az önsajnálatnak és szenvedésnek. Gyengéden vígasztalja feleségét, visszavonja gyermekükre szórt átkát. Melinda megkönnyebbül.

Búcsú-jelenet: Bánk meghagyja Tiborcnak, hogy vigye haza Melindát és a kisfiút, ő majd hátralévő dolgai végeztével utánuk megy. Bánk megáldja fiát. Melinda azzal búcsúzik férjétől, hogy nem látja többé. Melinda nem tudja feldolgozni a vele történteket, úgy érzi, meg kell magát büntetnie, mert bűnrészes volt, s tulajdonképpen Bánkot is aki nem vigyázott rá. A megfelelő büntetésnek a halált tartja. Lalázgató énekéből sejthetjük, hogy megőrült.

változás

Mezzó-tenor kettős: Bánk Gertrudhoz megy a lakosztályába, ahol a királyné egyedül van. Az éjszaka közepén tör rá. Gertrud először számon akarja kérni, hogy tehet ilyet egy magyar lovag,  hogy rátör a királynéra a király távollétében éjszaka, s ezzel lejáratja az udvar és az ország előtt, aztán Bánk veszi át a szót: illik-e a nyomorgó ország romjain mulatozni, s egy ártatlan nőt meggyaláztatni és az őrületbe kergetni. A királyné meg akarja ütni, de Bánk lefogja a kezét. Gertrudban ekkor merül fel, hogy esélytelen a férfi erejével szemben, aki most akár meg is ölheti.

Bánk elmondja, mit látott országjárása során, hogy leveleket írt Gertrudnak, mit intézkedjen, de az nem tett semmit. Gertrud nem tud fenyegetőzésen kívül mit bevetni. Nem tudja, hogy nem lehet halállal fenyegeti olyan embert, aki bármire képes, hogy sérelmét megtorolja. Aztán dörömböl az ajtón és segítségért kiált. Ottó jön be, de amint meglátja Bánkot, elmenekül.

Gertrud tőrt ránt, Bánkra támad, de az kicsavarja a kezéből, és leszúrja vele. Elégtételt vett látszólag, de semmit nem oldott meg, csak tetézte a bajokat.

Harmadik felvonás

Tisza-parti jelenet: a Tiszához ér Tiborc Melindával és a kisfiúval. Éjfél van, vihar készülődik. Úgy tűnik, még át tudnak kelni a vizen, mielőtt lecsap a zivatar. Tiborc megrendülten hallgatta egész úton, hogy Melinda folyton csak egy kismadarat emleget, akit megsebzett egy nyíl. Semmilyen szóra nem reagál, csak magában énekelget.

Tiborc hiába sürgeti Melindát, hogy mihamarabb üljenek a csónakba, az egyre csak a kismadárról énekel, s azt akarja, ne zavarják gyermeke álmát. A villámokat az ég megnyílásának látja, azt hiszi, a mennyországba léphet be. Amíg Tiborc előkészíti a csónakot, Melinda magához szorítva gyermekét, besétál a Tiszába, ahol az örvények lerántják.

változás

Endre jelenete kórussal: a palota dísztermében vagyunk. A király hazatért a hadjáratból, s felesége ravatala fogadta. Nagyot csalódott a főurakban. Megátkozza Gertrud gyilkosát, majd tetemre hívja az összeesküvő urakat. Azok elmondják, hogy nem ők ölték meg a királynét, mégcsak Petur bán sem. Viszont amíg Endre távol volt, panaszokkal fordultak Gertrudhoz, segítségét kérték a nép érdekében, de az nemhogy nem segített, hanem még börtönbe is vettette a hozzá forduló nemeseket.

Bánk jelenete: Bánk jelenik meg, s közli Endrével, hogy ő ölte meg a királynét, de megtette volna bárki más is aki szívén viseli az ország sorsát. Endre el akarja vitetni Bánkot, mint a trón ellenségét, de Bánk figyelmezteti, hogy Árpád és Bor vére közt csak az ország tehet igazságot.

Zárójelenet: Endre kardot ránt, hogy vívjanak, de kintről pásztorsíp hallatszik, s Tiborc lép be. Bánk kérdi tőle, hol van Melinda, s kit hoznak ott be...? Tiborc kinyögi, hogy mi történt a Tiszánál hazafelé. Parasztok hozzák egy lécágyon Melinda és a kisfiú holttestét. Bánk összeomlik. Mostmár egálban vannak Endrével. Függöny.