Christoph Willibald Gluck

német zeneszerző

1714-07-02 Erasbach - 1787-11-15 Bécs

Christoph Willibald GluckChristoph Willibald Gluck egy Nürnberg és Regensburg között félúton található kis faluban, Erasbachban született. Hároméves korában Csehországba költözött családjával, ahol apja főerdészi állást kapott, s fiát is erdésznek szánta. Gluck azonban a zene iránt rajongott, tizenévesen már többféle hangszeren is játszott. Mivel apja nem támogatta ambícióit, tizenhét évesen Prágába ment matematikát és logikát tanulni, miközben zenész pályafutását is elkezdte megalapozni.

Huszonegy évesen Bécsben ismerkedett meg a Melzi herceggel, aki felfigyelt rá, és Milánóba vitte. Giovanni Battista Sammartininél (Giuseppe Baldassare Sammartini öccse) kezdett zenét tanulni, és már huszonévesen több operát írt, melyeket be is mutattak észak-olasz nagyvárosokban.

Harmincegy évesen Londonba utazott, ahol megismerte Händelt, és két operáját a King's Theatre bemutatta. Drezdai, hamburgi, koppenhágai és prágai sikerei után harmincnyolc évesen Bécsben telepedett le. Hatvan éves korában nevezték itt ki császári és királyi zeneszerzővé. Az olasz stílusú operákon kívül vígoperákat, táncdrámákat, és francia dalokra épülő úgynevezett vaudeville komédiákat írt.

Gluck érdeme, hogy drasztikus újításokkal fejlesztette az opera műfaját. Az olasz Tommaso Traetta, és Niccolo Jommelli mellett ő is megelégelte az olasz és francia opera addigra megkövesedett hagyományait. A zene ekkoriban gyakorlatilag az aktuális énekesek tudását és páváskodását volt hivatott bemutatni és szolgálni. A reform bevezette a secco recitatívók mellett a zenekari kíséretes, drámai felépítésű recitativo accompagnatót; a da capo áriák helyett új formák kaptak nagyobb szerepet; a zene a jellemábrázolás és a cselekmény szolgálatába állt; a kórus részese lett a cselekménynek; a nyitány az opera szerves részévé vált. A közönség, és a kritikusok egy része inkább az öncélú olasz dallamosságra szavazott, de Gluck így is elismert lett Párizsban is, ahol Marie Antoinette támogatta prömierjeit.

Élete utolsó éveiben megromlott egészsége miatt visszavonult, és nem komponált. Egy alkalommal orvosa utasítása ellenére két konyakot ivott francia vendégeivel ebédkor. Néhány óra múlva agyvérzésben meghalt. A bécsi Zentralfriedhofban nyugszik.

Operái bemutatásuk sorrendjében:

  • Artaserse - 1741. XII. 26. Milano, Regio Ducal
  • Demetrio (Cleonice)- 1742. V. 2. Velence
  • Demofoonte - 1843. I. 6. Milano, Regio Ducal
  • Il Tigrane - 1843. IX. 26. Crema
  • La Sofonisba - 1844. I. 26. Milano, Regio Ducal
  • Ipermestra - 1844. XI. 21. Velence, Teatro San Giovanni Grisostomo
  • Poro - 1744. XII. 26. Torino, Teatro Regio di Torino
  • Ippolito - 1745. I. 31. Milano, Regio Ducal
  • La catuta de'gianti - 1746. I. 7. London, King's Thaetre
  • Artamene - 1746. III. 4. London, King's Theatre
  • La nozze d'Ercole e d'Ebe - 1747. VI. 29. Drezda, Pillnitz Castle
  • La Semiramide riconoscuita - 1748. V. 14. Bécs, Burgtheater
  • La contesa de'numi - 1749. IV. 9. Charlottenborg
  • Ezio - 1750. Prága
  • Issipile - 1752. Prága
  • La clemenza di Tito - 1752. XI. 4. Nápoly, Teatro di San Carlo
  • Le cinesi 1754. IX. 24. Bécs, Schlosshof
  • La danza - 1755. V. 5. Laxenburg
  • L'innocenza giustificata - 1755. XII. 8. Bécs, Burgtheater
  • Antigono - 1756. II. 9. Róma, Teatro Argentina
  • Il re pastore - 1756. XII. 8. Bécs, Burgtheater
  • La fausse esclave - 1758. I. 8. Bécs, Burgtheater
  • L'île de Merlin ou Le monde renversé - 1758. X. 3. Bécs, Schönbrunn
  • Cythère - 1759. I. 1. Bécs, Burgtheater
  • Le diable á quatre ou La duable métamorphose - 1759. V. 28. Laxenburg
  • L'arbre enchanté ou Le tuteur dupé - 1759. Bécs, Schönnbrunn
  • L'ivrogne corrigé - 1760. IV. Bécs, Burgtheater
  • Tetide - 1760. X. 10. Bécs, Hofburg
  • La cadi dupé - 1761. XII. 8. Bécs, Burgtheater
  • Orfeo et Euridice - 1762. X. 5. Bécs, Burgtheater
  • Il trionfo di Clelia - 1763. V. 14. Bologna, Teatro Communale
  • Ezio - 1763. XII. 26. Bécs, Burgtheater
  • La rencontre imprévue - 1764. I. 7. Bécs, Burgtheater
  • Il Parnaso sonfuso - 1765. I. 24. Bécs, Schönnbrunn
  • Telemaco, ossia L'isola di Circe - 1765. I. 30. Bécs, Burgtheater
  • La corona - 1765. X. 4. helyett 1987. XI. 13. Bécs, Schönbrunn
  • Il prologo (prológ Traetta operájához)- 1767. II. 22. Firenze, Teatro della Pergola
  • Alceste - 1767. XII. 26. Bécs, Burgtheater
  • Le feste d'Apollo - 1769. VIII. 24. Parma, Corte
  • Paride et Elena - 1770. XI. 3. Bécs, Burgtheater
  • Iphigénie en Aulide - 1774. IV. 19. Párizs, Opéra
  • Orphée et Euridice - 1774. VIII. 2. Párizs, Opéra
  • L'arbre enchanté ou le tuteur dupé - 1775. II. 27. Versailles
  • Cythère assiégée - 1775. VIII. 1. Párizs, Opéra
  • Alceste - 1776. IV. 23. Párizs, Opéra
  • Armida - 1777. IX. 23. Párizs, Opéra
  • Iphigénie en Tauride - 1779. V. 18. Párizs, Opéra
  • Echo et Narcisse - 1779. IX. 24. és 1780. VIII. 8. Párizs, Opéra
  • Iphigenie auf Tauris - 1781. X. 23. Bécs, Burgtheater