Giuseppe Fortunino Francesco Verdi

olasz zeneszerző

1813-10-10 Le Roncole - 1901-01-27 Milánó

Giuseppe Verdi A XIX. század legnagyobb hatású és legnépszerűbb operaszerzője a lombardiai Le Roncole faluban született kocsmáros családban. Zenei tehetségét tanítója Don Baistrocchi fedezte föl, aki templomi orgonista is volt. Ő beszélte rá Verdi apját, hogy vegyen neki otthonra egy spinétet. Halála után Verdi 12 évesen lett a templom orgonistája a faluban. Bussetóban Provesinél kezdett zeneszerzést tanulni.

18 évesen kezdte meg komolyabb zenei tanulmányait Milánóban Vincenzo Lavignánál.

1836-ban zeneiskola-igazgatónak nevezték ki Bussetóban, és feleségül vette Margherita Barezzit.

1838-ban meghalt másfél éves kislánya, a következő évben pedig kisfia is. Első operájának munkálataiba menekült a tragédiák elől, 1839-ben mutatta be első operáját az Obertót Milánóban, majd a Pünkösdi királyságot. 1840-ben újabb csapás érte: felesége is meghalt agyhártyagyulladásban.

1842-ben a Nabucco hozta meg az igazi sikert, országos művésszé téve Verdit. Abigail szerepét Giuseppina Strepponi énekelte, aki 1859-től 1897-ben bekövetkezett haláláig élt a fiatalon megözvegyült Verdivel.

1843-ban ismerte meg Francesco Maria Piavét, aki első számú librettistája és titkára lett. Tudatosan fordul az olasz történelmi témák felé, zenéjével tömegeket ragad magához a szabdság és forradalom eszméjében.

Hatalmas birtokán nincsteleneket foglalkoztatott, öregek otthonát, kórházat, iskolát, menhelyet alapított, és vagyonának nagy részét végrendeletében rokkant zenészekre hagyta.

A belcanto alapokból merítkezve francia és német hatásokat ötvözve alakította ki zenei egyéniségét. Viszonylag képzetlennek tartotta magát, de zenéhez értőnek. Hangszereléssel, dallamformálással, ritmikával kiválóan követi és erősíti a szöveg tartalmát, hozzátesz, mintegy az énekes számára érthetőbbé és megformálhatóbbá téve a figurákat. A nagyoperai stíluskövetelményeket forrasztja egységbe a legigényesebb zenei és eszmei mondanivalóval. Egész életében fejlődött komponistaként.

"A zene csodája, hogy sok dolgot tud egyszerre kifejezni. De a legfőbb cél, hogy a sok egyes hangból az összhangzásban egyetlen új hang váljék, a sokféleségből egy magasabb homofónia." – vallotta.

Operái bemutatásuk sorrendjében:

  • Oberto, San Bonifacio grófja - 1839. IX. 17. Milano, Teatro alla Scala
  • A pünkösdi királyság (Un giorno di regno)- 1840. IX. 3. Milano, Teatro alla Scala
  • Nabucco - 1842. III. 9. Milano, Teatro alla Scala
  • A lombardok - 1843. II. 1. Milano, Teatro alla Scala
  • Ernani - 1844. II. 9. Velence, Teatro La Fenice
  • A két Foscari - 1844. IX. 3. Róma, Teatro Argentina
  • Giovanna d'Arco - 1845. II. 15. Milano, Teatro alla Scala
  • Alzira - 1845. VIII. 12. Nápoly, Teatro di San Carlo
  • Attila - 1846. II. 17. Velence, Teatro La Fenice
  • Machbeth - 1847. II. 14. Firenze, Teatro di Pergola
  • A haramiák - 1847. VII. 22. London, Her Majesty's Theatre
  • Jeruzsálem - 1847. IX. 22. Párizs, Opéra
  • A kalóz - 1848. X. 25. Trieszt, Teatro Grande
  • A legnanói csata - 1849. I. 27. Róma, Teatro Argentina
  • Luisa Miller - 1849. XII. 8. Nápoly, Teatro di San Carlo
  • Stiffelio - 1850. X. 16. Trieszt, Teatro Grande
  • Rigoletto - 1851. II. 11. Velence, Teatro La Fenice
  • A trubadúr (Il Trovatore) - 1853. I. 19. Róma, Teatro Apollo
  • Traviata - 1853. II. 6. Velence, Teatro La Fenice
  • A szicíliai vecsernye - 1855. VI. 13. Párizs, Opéra
  • Simon Boccanegra - 1857. III. 12. Velence, Teatro La Fenice
  • Aroldo - 1857. VIII. 18. Rimini, Teatro Nuovo
  • Az álarcosbál - 1859. II. 17. Róma, Teatro Apollo
  • A végzet hatalma - 1862. XI. 10. Szentpétervár, Bolsoj Teatr
  • Don Carlos - 1867. III. 11. Párizs, Opéra
  • Aida - 1871. XII. 24. Kairó, Operaház
  • Requiem - 1874. V. 22. Milánó, San Marco székesegyház
  • Otello - 1887. II. 5. Milánó, Teatro alla Scala
  • Falstaff - 1893. II. 9. Milánó, Teatro alla Scala